Százból ötven bringás azt mondaná, ő a legjobb a hegyekben, de Kussnak esze ágában sincs nyomulni

Mit csinál az ember, ha az édesapja az Egyesült Államok északi sí-válogatottjának az edzője közel tíz éven át? Nyilván a téli sportok felé kezd el kacsintgatni: egy kis sífutás, síelés, jégkorong – nyilván. Persze, ha kiderül, hogy ez utóbbi nem annyira működik, ha egy törékeny srácról van szó, akkor még mindig körül lehet nézni, milyen sportokat lehet kipróbálni, a fiatal Sepp a Sziklás-hegységben a kajakozást is megszerette, meg persze a mountain bike-ot, ami iszonyatosan népszerű volt Coloradóban, és ami, mint kiderült, tökéletesen előkészítette számára a terepet az országúti bringázáshoz.

Sepp Kuss épp egyetemre járt Coloradóban, amikor rákapott a kerékpározásra. Egy kis csapathoz csatlakozott, a Rally Racing Teamhez, ahol pillanatok alatt kiderült, hogy van tehetsége a dologhoz. Ekkor 2016-17-et írtunk, egy évvel később pedig már a LottoNL-Jumbo radarján volt, a holland csapat pedig amint tudott, le is csapott rá.

A Jumbónál van szeme az ilyesmihez a „játékosmegfigyelőknek”, 180 centi, 61 kiló, igazi hegyi menő alkat. Viszont nem tolta magát soha előtérbe, nem volt meg benne az Armstrong-féle nyomulás, az a bizonyos ’hahó, itt vagyok!'-stílus.

Ezúttal az a Robert Gesink mesélt a Het Nieuwsbladnak Kussról, aki szemtanúja volt a csapatnál az amerikai srác megérkezésének: „Teljesen egyértelmű volt már a legelején, hogy Sepp egy elképesztő tehetség, különösen hegynek felfelé” – meséli.

„Az volt benne a legkülönlegesebb, hogy a többi versenyző, akinek csak fele annyi tehetség jutott, mint neki, már biztos mondta volna legalább egyszer az első éveiben, hogy ’na, most én jövök, az összetettért akarok menni’, de Sepp nem ilyen volt. Ő sosem tartotta ezt igazán szükségesnek” – tette hozzá Gesink.

Habarcs a téglák között, vagy ahogy nagy mentora, Chad Cheeney nevezte őt, a „ragasztó srác”. Azt mondja, ő olyan valaki, aki képes összetartani a csapatot.

A 2018-as profi debütálása óta tizenhárom háromhetesen tekert, mindegyiken a kapitányának hű segítőjeként. Ötször zárt a 15. és a 20. hely között, egyszer, a 2021-es Vueltán pedig még egy top 10-es eredményt (8. hely) is elért. Ami ezekben a háromhetesekben közös pont volt, hogy Kuss mindegyikkel teljesen elégedett volt.

„Nincs meg bennem a Grand Tour-esélyesek mentalitása” – mondja magáról Kuss. „Ehhez extra energiákra van szüksége a bringán és azon túl is. Másoknál ez magától, természetesen jött, nálam (még) nem.”

Sokkal jobban szereti, ha a nyomás meg a stressz távolról elkerüli. „Nem mintha nem lenne profi, vagy céltudatos” – mondja Gesink. „Csak ő valamivel lazábban veszi az életet és a sportot is. Ezzel pedig teljesen egyet tudok érteni. Tök jó dolog, ennyi. Bár én egy időben egészen más karriert ismertem meg, az utóbbi években én is megtaláltam a szépséget ebben a ’segítő’ versenyzésben, ahogy Sepp mindig is tette.”

Kuss és Gesink sűrűn versenyeztek együtt, így szoros kötelék alakult ki közöttük, ami csak még tovább erősödött, amikor mindketten az andorrai Soldeuba költöztek.

„Közel állunk egymáshoz, a párjaink is gyakran lógnak együtt” – meséli Gesink. Kuss felesége, Noemi Ferré szintén bringázik, a környéken született, így gyorsan alkalmazkodtak az ottani élethez.

„Sepp és Noemi nagyon jófej emberek, el lehet velük tölteni egy-egy kellemes estét egy szelet hús és egy jó üveg bor mellett, mert azt nagyon szereti Sepp” – mondja mosolyogva Gesink. „Egészen jól magáévá tette a katalán életstílust.”

Gesink az amerikai haverját kedves fickóként jellemzi, aki szeret mókázni meg szórakozni. „Jó légkört teremt maga körül, és ez nagyon fontos a csapategység szempontjából. Nem beszél hollandul, de elég jól megérti. Aztán amikor megszólal, mi, hollandok akkor kapcsolunk, hogy ’át kellene váltani angolra, Seppnek’.

„Kérdezz meg száz profi bringást, hogy ki a legjobb hegyi menő a WorldTour-mezőnyben, és legalább ötvenen azt fogják válaszolni, hogy Sepp Kuss” – mondják a Jumbónál. Ezért is merül fel mindig a kérdés, hogy miért idegenkedik ennyire a vezető szereptől, de erre Gesink sem tud rendes választ adni. „Talán csak fel kell ezt fedeznie magában. Még soha nem volt ilyen helyzetben. Viszont megértem ezt a belső béke iránti vágyát is.

Talán az amerikai neveltetésének is köze van hozzá, vagy a montis gyökereinek. Ott voltam az esküvőjén, ahol találkoztam a családjával és a barátaival is. Mindegyikük ugyanilyen kedves, laza, coloradói figura Boulderből. Rettentő szabadok, kicsit hippis a mentalitásuk. Ha Sepp nem kezd el bringázni, lehet, hogy ő is ilyen lenne…” – mondja elgondolkozva Gesink, aki végül megtalálta a szavakat, amiket keresett Kuss jellemzésére: „Szabadszellemű, hadd fogalmazzak így” (nevet). „Ez van kódolva a génjeiben”.

A Jumbo-Vismánál láthatóan nem erőltetik azt, amit Kuss nem akar, Gesink egy régi sztorit idézett fel, ami szerinte rettenetesen jellemző Kussra, még úgy is, hogy ha valaki, akkor ő pont nem az a panaszkodó típus.

„Emlékszem, pár évvel ezelőtt szeptember elején Andorrában ültünk le dumálni, ő már akkor túl volt a Touron, és úgy volt, hogy együtt megyünk a Vueltára. Azt mondta: ’Tegnap felhívtak a csapattól, hogy nem tudnék-e rámenni jobban az összetettre, hogy legyen mozgásterük Primozzal és velem, de basszus, ez nagyon nem hiányzik’” – idézi fel Gesink, aki lát némi hasonlóságot a mostani helyzettel.

Az egyik nagy buktatója lehetett volna Kuss idei Vueltájának a valladolidi időfutam, amit meglepően jól, a 13. helyen hozott le a piros trikóban.

„Csúcsformában van, és szerintem saját magát is meglepte” – mondja Gesink.

„Rengetegen örülnének neki, ha ő nyerné a versenyt. Primoz és Jonas – és velük együtt a teljes csapat – annyi köszönettel tartozik neki, hogy örülnének, ha Sepp nyerné a Vueltát” – tette hozzá.

Forrás: Het Nieuwsblad