Az odaadó segítő, aki félreteszi az egóját egy újabb háromhetes-győzelemért

Szabó Bence

Frissítve 15/07/2023 - 09:58 GMT+2

A Jumbo-Visma amerikai versenyzője talán az egész mezőny legjobb hegyi segítője, igazi összetett menő háromhetesen mégsem lett belőle soha. Kuss most elmesélte, milyen képességek hiányoznak belőle ahhoz, hogy saját maga is a győzelemért küzdjön. Örömmel dolgozik másokért, pláne ha olyan kapitányokról van szó, mint Primoz Roglic és Jonas Vingegaard.

Vingegaard „pofon” Pogacarnak meglepő taktikák után – összefoglaló

Ha megnézzük a Jumbo-Visma csapatának háromhetes sikereit, találunk egy nevet, ami minden győztes keretben ott van.

Most kéne írnunk valami meglepőt. Egy észrevétlen segítőt, egy háttértáncost, aki valahogy mégis elengedhetetlen része a sikernek. De nem. Akire gondolunk, minden nagy körversenyen látványosan teszi a dolgát. Olyan látványosan, hogy sokakban, sokszor felmerült már, miért nem teker maga is az összetett győzelemért. Sepp Kusst azonban nem ilyen fából faragták.

Ha az esélyesek hegyre mennek egy háromhetesen, Kuss rendre ott van velük. A legtöbbször akkor is, amikor már a legjobb 10-et, vagy legjobb 5-öt célzó versenyzők sem tudják tartani a lépést. Ezen a Touron sem egyszer fordult elő, hogy Tadej Pogacar és Jonas Vingegaard mellett ő maradt ott utolsónak. És tette, amit szokott: tökéletes hegyi segítőként tempót diktált a kapitányának.

Tour de France

Vingegaard vagy Van Aert? – Milyen csapattal megy a Visma a Tour de France-ra?

Tegnap - 12:05

Nem véletlen, hogy az amerikai versenyzőt a legritkább esetben látjuk elöl sík terepen. Kuss coloradóiként a hegyek között nőtt fel – a síelés mellett így először a mountain bike-kal próbálkozott – az emelkedőkön érzi otthon magát.

„Ez az én terepem. A legmeredekebb és legnehezebb emelkedőket szeretem a legjobban. Nem az olyan rövideket, mint amik Baszkföldön vannak, azokat nem kedvelem. Az Angliru és a Tre Cime di Lavaredo a legnehezebbek, amiket megmásztam. A legszebbek viszont számomra Coloradóban vannak.”

A síkon viszont egészen más a helyzet, ott mintha nem találná a helyét. Az ösztönös, wattmérő nélküli versenyzés, ami az emelkedőkön hasznára válik, síkon sokszor a vesztét okozza.

„Igazából a legjobban mindig síkon szenvedek. Olyankor nem fókuszálok úgy, az csak a hegyekben megy. Ott persze lassú fájdalmat érzek, de a koncentráció szinte transzba tesz, így valójában kevésbé szenvedek.”

Így aztán Kussból soha nem lett igazi háromhetes menő. Próbálkozott ezzel a Vueltán, az idei Touron is ott van jelenleg a top 10-ben, egy ilyen eredmény azonban számára nem jelent akkora örömet.

„Jó volt megpróbálni a top 10-ben végezni, de ez nem tölt el olyan elégedettséggel, mint mondjuk egy szakaszgyőzelem. Sokkal szívesebben leszek ötvenedik, ha nyerek közben egy szakaszt.”

Sepp Kuss

Fotó: AFP

És így egy csomó olyan részétől is megszabadul a munkájának, ami amúgy sem lenne ínyére.

„A háromhetes menők rengeteget áldoznak a győzelemért, és minden egy szempillantás alatt kárba mehet. Ez a mentális oldala a dolognak sokkal nehezebb lenne számomra, akkora a tét. Nekik folyton figyelniük kel, amíg én egy sík szakaszon simán megbújhatok a mezőnyben. Ha otthon vagyok, boldogan tekerhetek úgy, hogy nem kell minden gramm kaját kimérnem. A kerékpározás az életem, de főleg azért, mert szeretem csinálni, nem azért, mert annyira teljesíteni akarok.”

Hegyi segítőként viszont az utóbbi években talán a legjobb lett az egész mezőnyben. Három Vueltát és egy Girót nyert Primoz Roglic csapattársaként, tavaly pedig a Tourt is behúzta Vingegaard mellett. Szerinte mindkét kapitányában megvan valami, ami belőle hiányzik.

„Primoz és Jonas képesek kezelni a nyomást, hogy egy egész csapat értük megy, és megmondani reggelente, hogy mit kell tennünk. Ha én szabad kezet kapok, örülök, ha egyedül mehetek. Tőlem nyugodtan jöhet egy sprinter is, én elleszek a hegyekben.”

Sokaknak furcsa lehetne ilyen fantasztikus képességű versenyzőként másokért dolgozni, az amerikai bringás számára viszont ez egyszerűen megy.

“Persze valahol félreteszem az egomat, de ha tudod, hogy Jonas és Primoz milyen erősek és mennyire magabiztosak, nem teher értük dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy két nagyszerű emberről beszélünk.”

Pogacar (fehérben) Vingegaard (sárgában) nyomában.

Fotó: AFP

“Primoz nagyon nyugodt, egy igazi harcos. Bármi is kerüljön az útjába, ő megoldja. Emellett nagyon okos, pontosan tudja, mikor kell támadnia vagy hajráznia. Jonas pedig azt tudja nagyon jól, mit tud kihozni a testéből és hogyan tudja megsebezni az ellenfeleket.”

Felmerül a kérdés, egy ilyen versenyző, aki legtöbbször mások sikeréért dolgozik, melyik győzelmét tartja a legemlékezetesebbnek?

„Amikor megnyertük a 2019-es Vueltát a csapattal. Az volt az első győzelmünk háromhetesen. Korábban is többször próbáltuk már, de ott minden a helyére került. Ott rájöttünk, hogy áll össze ez a kirakós.”

Ha már Vuelta, a Giro-Tour dupla ellenére egyáltalán nem zárható ki, hogy az amerikai Spanyolországban is ott lesz a rajtnál. Roglic a negyedik győzelméért indul, és nagyon szeretné, ha a legjobb segítője ott lenne vele a hegyekben.

„Tetszik az ötlet, de várjuk ki a Tour végét. Jó lenne egy évben mindhárom nagy kört letekerni, de erről később döntünk majd.”

Hiszen Kusst és a Jumbót még várja a Tour utolsó, döntő harmada. Pogacar és Vingegaard között alig van különbség jelenleg, de az amerikai bízik benne, hogy a hátralévő szakaszok nekik kedveznek majd.

„Eddig ez a Tour tele volt rövid, robbanékonyságot igénylő emelkedőkkel. Kicsit olyan volt, mint egy Vuelta. Az Alpokban majd jönnek a nagyobb hegyek, az inkább Jonas terepe. Neki fekszenek a hosszabb emelkedők és a nagy tengerszint feletti magasságok a kemény napokon. Ezzel persze nem azt mondom, hogy Pogacar ott gyenge lenne. Simán lehet, hogy Párizsig szoros marad majd a verseny.”

Forrás: Het Nieuwsblad

Critérium du Dauphiné