A nemzet aranyai mozifilmnek túl tömény, de már 21 fürdőgatyás férfitől sírhatjuk el magunkat

Rosszabbra számítottunk annál, mint amit láttunk A nemzet aranyai sajtóvetítésén, múlt csütörtökön. Az előzetes, a bénán és ízléstelenül kivitelezett, az elcsúfított háromszoros olimpiai bajnokokat ábrázoló plakát, és az uszodai pletykák felerősítették kétségeinket a téma fontossága, és a válogatott tagjaihoz való több évtizedes erős kötődéseink ellenére.

A producer-rendező, Zákonyi S. Tamás elmondása alapján 200 (!) órányi felvett anyagból, 120 (!) órányi interjúból vágták meg a végleges verziót, amelyből egy 149 perces, egész estés mozifilm lett Sydney, Athén és Peking aranyérmeseiről. Mint kiderült, már 2000 óta dolgozott a csapattal és a nyersanyagokon.

Ez a bizalmi kapcsolat és az elképesztő mennyiségű felvétel látszik is a filmen. Ugyanő a sajtóvetítés előtt elmondta, hogy nem dokumentumfilmet, hanem moziélményt akartak készíteni ("mintha ott lettünk volna az uszodában"). Nos, ebből a szempontból az alkotók nem jártak teljes sikerrel. Pláne, hogy a producer-rendezőnek Benedek Tibor halála adta meg a lökést, hogy befejezze, amit elkezdett. Ez utóbbiért nagy kár.

Csurka Gergely négy könyvet is szentelt a zsinórban három olimpiát nyerő férfi vízilabda-válogatottnak (Győzelemre születtek I-II., Az igazi Dream Team, A nemzet aranyai). Nem valami eredeti és kreatív módon az utolsóról (amely pedig a Nicolas Cage nevével fémjelzett filmről) kapta a nevét a mozi, amelynek elkészítésében Csurka Gergő sportági szakértőként és az egyik forgatókönyvíróként segédkezett.

Nos, nagy részben az ő köteteinek mozgóképes változatát láthatjuk, emiatt lexikonszerű is lett a produkció. Kronológiai sorrendben megyünk végig a csapat - sikeres - világversenyein 1997-től 2008-ig. Az óriási győzelmek közötti gyengébb eredmények (például a 2001-es fukuokai vb 5. helye) csak néhány mondatot kapnak, ha egyáltalán.

Akik olvasták a köteteket, azoknak ismerős lesz sok személyes sztori, miközben szerencsére kapunk újdonságokat is bőven a játékosoknak köszönhetően.

Viszont nagyon tömény lett a produkció, rengeteg információval. Ez moziban két és fél órán át egyszerűen sok. Pláne úgy, hogy ismerjük az összes kulcsmeccs, olimpiai döntő dramaturgiáját és fordulatát, kezdve a végeredményekkel, miközben főleg beszélő fejeket láthatunk a vásznon – abból viszont rengeteget, vagy 40-et.

Mind a 21 olimpiai bajnok pólós megszólal (a nem olimpiai bajnok játékosok közül csak Nagy Viktor), ki többet, ki kevesebbet szerepel. Első blikkre Kiss Gergő és a nyilvános szereplést mindig utáló, de itt sziporkázó Kásás Tamás nyilatkozik a legtöbbet. A legtartalmasabb mondatokat Madaras Norbertnek és Varga Dánielnek köszönhetjük (ez őket ismerve nem meglepő), Biros Péter zseniális az aranyköpéseivel, fontos Varga Zsolt a kezdeti szellemi vezérszerep taglalásával, Molnár Tamás egyszerre produktív és vicces.

A kapott idő alapján (nem volt sok) Varga Dani viszi nálunk a prímet.

Szinte kivétel nélkül értékesek a külföldi megszólalók véleményei (többek között Vladimir Vujasinović, Dejan Savić, Sandro Campagna, Stefano Tempesti, Carlo Silipo, Tony Azevedo, Ratko Rudić), pláne, hogy mind áradoznak Kemény Dénes csapatáról. Ők sokat tesznek hozzá.

A nemzet aranyai egyik legnagyobb erénye, hogy ha csak érintőlegesen is, de foglalkozik azzal, hogy a csapat és a szövetségi kapitány, Kemény Dénes között már 2001 óta voltak erős konfliktusok, Madaras Norbi például megjegyzi, hogy Peking előtt Kemény már nem volt a topon, és hogy Benedek Tibor csapatkapitányként a szövkap munkájának 30-40%-t megcsinálta.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy ezek a részletek bekerültek a filmbe, mert eddig a csapatból szinte csak Kásás Tamás írt a könyvében, és Szécsi Zoltán beszélt egy elhíresült televíziós riportban arról, milyen komoly törések voltak a csapat és edzője között. Egyszer talán erről többet is megtud a közvélemény, mert akkor válik teljesen világossá, hogy még nagyobb bravúr, amit ez a válogatott így, ilyen körülmények között elért.

Szuperül működnek azok a jelenetek, amikor párosával nyilatkoznak a játékosok, például Kásás és Kiss Gergő. Nagyon jó, amikor egymásról beszélnek a csapat tagjai, ezekből a részletekből derül ki, hogy a szeretet, a humor és a csapategység mennyire összetartotta ezt a brigádot – és ez így van még most is. Parádés a párhuzam, ahogy a két kapus, 2000-ben Kósz Zoltán ("összeverek mindenkit"), 2004-ben Szécsi Zoltán szedi szét az előtte védekezőket az olimpiai döntőben - utóbbi válogatott káromkodással.

- Varga Dániel gyerekként, az atlantai olimpiára való felkészülés alatt megszerzett egy, a csapat által használt labdát, máig megvan neki otthon.

- Varga Dani is volt Biros Péter szobatársa, tőle azt tanulta meg, hogy sötétben nem tud olvasni

- Gergely István örült, amikor a pekingi olimpia elődöntőjében büntetőt ítéltek a csapat ellen, még a levegőbe is öklözött - majd kivédte az ötméterest

- Varga Zsolt lekevert két pofont Benedek Tibornak a sydneyi olimpiai döntő előtt

- Molnár Tamás napozással melegített Athénban az olimpia meccsei előtt

Viszont egy órába telt a két és félből, mire eljutottunk a sydney-i olimpiai aranyig. Ilyen hosszú felvezetőre talán nem lett volna szükség, miközben a film nincs rendesen lezárva, egyszerűen egy ponton hirtelen abbahagyták. Kásás elmondja, mi volt a pekingi sikerük kulcsa, és jön is a végefőcím.

Nincs levezetés, vagy a 2012-es sikertelen londoni olimpiára való utalás, semmi ennek a fenomenális csapatnak a sportágra gyakorolt hatásáról, semmi arról, hogy mi lett ezekből a srácokból. Ezek az aránytalanságok nem tettek jót a filmnek.

A sajtóvetítés után több olimpiai bajnok is megkérdezte, mi a véleményünk a filmről, "túl hosszú” – így kezdődött a válaszunk, egyikük vissza is kérdezett jogosan, hogy jó, "de mit vágnál ki?". Tizenkettőt és könnyebbet. A hosszúsága és a töménysége a legnagyobb probléma, feszesebbre és rövidebbre kellett volna vágni. Miközben persze látszik a rengeteg munka a végeredményen.

Mindhárom megnyert olimpiai döntő bő összefoglalóját megkapjuk az eredeti magyar tévés kommentárral. Knézy Jenő és Hajdú B. István közvetítésének jó nagy része itt cseng a fülünkben 23, illetve 19 éve. Eurosportos kollégánk, a szakma csúcsteljesítményei közé tartozó athéni finálé gazdája, Pisti más szerepet is kap a filmben, és jól áll neki.

Az viszont nagyon nem a felvételeknek, hogy mindhárom finálé alá brutálisan hangos és oda nem illő zenéket raktak a készítők, ami nem felerősíti a lényeget (a képet), hanem elnyomja azt. Hatásvadászat, amely nem erősíti, hanem gyengíti az önmagában is erős képeket és - a pekingi közvetítést leszámítva - az emlékezetes kommentátori szövegeket.

Rengeteg lehet nevetni és sírni is A nemzet aranyain (működik tehát a fenti Kispál-idézet a meghatásról). A szívünknek oly kedves Szabó Zoltán ült előttünk a moziban, talán nem haragszik rá, ha eláruljuk, hogy hozzánk hasonlóan ő is rengeteget törölgette a könnyeit. Sokszor ugyanazokban a pillanatokban, amikor e sorok írója is: amikor csak feltűnt Benedek Tibor, vagy mondtak róla valami szépet a csapattársai.

A vártnál szerencsére többször szólal meg Benedek a filmben, még ha főleg archív felvételeken is (azok egy része egyébként bárki által megtalálható az interneten), de vannak vele olyan interjúk, amelyeket már betegen adott. Sokat beszélnek róla a többiek, olyan gyönyörű mondatokkal, mint amelyet például Kiss Gergőnek köszönhetünk:

Szép, egyben fájdalmas, ahogy a kezdő képsorok egyikén, vele kezdődik a névsor: Tibornak...

Különösen megrázó, amikor Benedek Tibi a Hajós uszoda előtt nyilatkozik a doppingügyéről, néhány méterre attól a helytől, ahol közel három éve az őt ábrázoló molinó van kitéve.

Még Benedek-Epres Panni is feltűnik három különböző blokkban. Nagyon jó a hasonlata, miszerint számára az athéni döntő olyan, mint a Rómeó és Júlia. Bár tudja, mire fut ki a sztori, végigizgulja, pedig rengetegszer látta már.

Mindezek ellenére torzó marad a válogatott legfontosabb emberének alakja.

Épp az athéni döntő ennek a filmnek is a csúcspontja, és bizonyára sokan vannak úgy vele, mint Panni. Ez az a meccs, amiről mindenki meg tudja mondani, hol látta, olyan többgenerációs élmény, amely fordulatos dramaturgiájával, Kiss Gergő bámulatos játéka, az utolsó negyed utánozhatatlan védőmunkája miatt beleégett sokak agyába.

Furcsa, hogy a csapatból többen egy vízilabdát szorongatva nyilatkoznak a stúdióban ülve is. Mintha ezzel jeleznék nekünk az alkotók, hogy 'figyi, ők amúgy vízilabdázók'. Vagy KAP7 reklámról van szó, és akkor érthető.

Az pedig kifejezetten nem szép, hogy a 2007-es vb-döntőből Szivós Márton kihagyott ziccerét láthatjuk kimerevítve, de őt nem halljuk erről beszélni, nincs kontextusba helyezve a felvétel.

Az egyik kulcsjátékos a csütörtöki sajtóvetítés után említette, hogy csak vele úgy 4 órányi felvett anyag készült. Ez így pazarlás. Akkor már egy igényes, részletgazdag sorozatot is lehetett volna csinálni a rengeteg leforgatott anyagból (ami még akár el is készülhet).

A kevesebb több lett volna A nemzet aranyai esetében. Az így is elképesztő vágómunka ellenére egy moziban is jól működő filmhez rövidebb játékidő passzolt volna, kurtább felvezetővel és elegánsabb lekerekítéssel.

Így némileg olyan lett, mint egy szépen, az utolsó másodpercig megjátszott, de végül kihagyott emberelőny.

---

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.