Kiss Gergőék tíz éve Pekingben lettek zsinórban harmadszorra is olimpiai bajnokok

Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán halhatatlan lett tíz éve ilyenkor. Ők hatan csatlakoztak Gyarmati Dezsőhöz és Kárpáti Györgyhöz, háromszoros olimpiai bajnokok lettek. Sikerük értékét növeli, hogy ez a hatos három egymást követő olimpián diadalmaskodott. 

"Peking előtt nem arra gondoltunk, hogy történelmet írhatunk, hanem csak arra, mennyire szeretnénk újra olimpiai bajnokok lenni. hogy ez mekkora sporttörténelmi esemény lett volna, már más kérdés. A vízilabda történetében ugyanis egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy sorozatban háromszor ugyanaz az ország nyerje meg az olimpiát." - írja Kiss Gergő az Életem a játék című könyvében.

A recept adott volt, ahogy Sydney és Athén előtt, úgy Pekinget megelőzően is a tornához közelebb eső két évben lett borzasztó erős és eredményes a magyar válogatott. Kemény Dénes addigra találta meg a lehető legerősebb - nem feltétlen egyénileg a legjobb - játékosokból álló csapatát, amely aztán menetelt az ötkarikás játékokon. Athénban 100%-os teljesítménnyel lettek elsők a mieink, Pekingben is veretlenül végeztek az élen. Így kilenc éven belül háromszor állhattak fel az olimpiai dobogó legfelső fokára, ami páratlan bravúr, soha senkinek nem sikerült azelőtt. A kínai versenyre egy 2007-ben szerzett világbajnoki ezüstéremmel és egy 2008-as, málagai bronzzal melegítettek a fiúk. A melbourne-i vb-döntő elveszítése sokáig kísérhette a játékosokat - és minket is -, ott a záró negyedben kétgólos előnyünk is volt, de a kihagyott magyar ziccerek után fordítottak és nyertek a horvátok.

Ilyen előjelekkel következhetett Peking, amelyre a szövetségi kapitány jó szokásához híven ismét frissítette a csapatát, négy új játékost épített be a négyéves ciklus alatt. Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Varga Dániel és Varga Dénes lett először olimpiai bajnok 2008-ban, a másik kilenc játékos már legalább egyszer megtapasztalhatta a győzelem édes ízét. Nos, csatlakozott hozzá a fentebb megnevezett négy újonc is. Az a négy öt is lehetett volna, de a málagai Eb-bronz után Kemény Dénes úgy elmerült a videófelvételek és a statisztikák elemzésében, hogy Nagy Viktor helyett Gergely Istvánt vitte magával, aki aztán az elődöntőben fényesítette nemesebbre az érem színét. 

Athénhoz hasonlóan ezúttal is veretlenül lett aranyérmes a magyar legénység, de ezúttal a 100%-os eredmény nem jött össze, becsúszott egy döntetlen rögtön a csoportmérkőzések első fordulójában a friss Európa-bajnok Montenegróval (10-10). Akkor sem bántuk - a későbbi arany fényében nyilván nem -, tíz év elteltével pedig pláne nem. 

"A montenegróiak ellen nyert állásból már-már elvesztett, végül döntetlenre mentett nyitómeccset követően aztán Pista (Gergely István - a szerk.) elbődült: 'Istenem, de szeretnék a montenegróiak elleni védeni! Nagy szájuk van, de én hülyét csinálnék belőlük, különösen Jokicsból...' Ezt elmondta vagy tízszer. Aztán elkezdte magát hergelni. Hogy egyszer úgyis védeni fog Montenegró ellen, és meg fogja szívatni Jokicsot." - olvasható Csurka GergelyA nemzet aranyai című könyvében. 

A görögöket 17-6-ra, a spanyolokat 8-5-re, az ausztrálokat 13-12-re, Kanadát 12-3-ra győzték le a mieink, akik a hatosuk élén végeztek. A csoportgyőzelem automatikusan elődöntőt ért, "az egész úgy alakult, hogy az elődöntőben ismét találkoztunk Montenegróval.

... A hátralévő két és fél negyedben három gólt kaptunk, ellenben lőttünk nyolcat. Mint a régi szép időkben, a balkezesek nagyüzemi szinten termeltek, Benedek Tibi, Kiss Gergő és Madaras Norbi parádézott, Molnár Papesz is a legjobbkor köszönt be, aztán beindultak a Varga-testvérek, és az olimpiára megkomponált figuránk (Kásás a falban) is a lehető legjobb lélektani pillanatban sült el: miután 9-7 után feljöttek 9-9-re." - olvasható Csurka Gergő könyvében. A vége 11-9 lett ide.

Következett a finálé az elődöntőben a szerbeket meglepetésre 10-5-re elkaszáló Egyesült Államok ellen.  Kezdőként Gergely István kapott lehetőséget a kapuban, Szécsi Zoltán állt be a helyére. Ismét Csurka Gergő könyvéből idézünk:

"Aztán némi kontraszt gyanánt fordult a helyzet, hiszen a döntőben Pista kezdett, aztán Dénes ezúttal őt hívta le. Felvetettem, ezt nemde annak köszönhető, hogy ő a második kapus posztját programozta, most pedig elsőként szerepeltették, Pista azonban amondó, akár ez is közrejátszhatott, de inkább az, hogy az amerikaiakkal kellett finálézni. 'Azért a tudatalattiban a többség megnyerte már ezt a meccset, ezért az eleje nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ráadásul azért az amerikaiak nagyon ravaszak, elég jól feltérképeztek minket, így engem is, látták, hogy a fej környékére érkező labdákat nem szeretem, hogy ritkán védek a blokk mögé, inkább a saját utamat zárom le, ennek megfelelően lőtték el a labdákat, és ez hatékonynak bizonyult különösen úgy, hogy a védekezés sem állt még ekkor annyira össze'Dénes pedig elsőrangúan érezte, mikor kell egy új lökés az övéinek, azt pedig Pista is elismeri, hogy Szecska behozatala jogos volt - egyszersmind ott fordult meg a parti.

Sydney-t idézte a döntő kulturáltsága, más kérdés, hogy ez a sebességi fokozat köszönőviszonyban sem volt a 2000-essel. De mi bírtuk jobban - természetesen. A parti akkor dőlt el végképp, amikor bejött Szecska: bár akadt egy aprócskább megingás (8-6-ról még 8-8), a második félidőben már uraltuk a játékot. A trendet jól jelzi, 9-9- után 14-9 lett a meccs, és gyakorlatilag a sportágnak is tettünk némi szolgálatot azzal, hogy olyan gólokat szereztünk, amilyeneket csak mi tudunk. Varga Dumi megint eladta a "nullafokos cuccot", Biros Peti a pörgetett ejtést, Varga Dani meg ezen a délutánon nem csupán "kezdett hasonlítani", de elérte azt a bizonyos szintet, és akkor még nem beszéltünk Molnár Papesz "felúszós-megérkezős" góljáról. A negyedik negyed már össznépi fesztivál volt, avagy az 50 ember/2 jegybejutási rátával üzemelő magyar szurkolóhad hazai pályává változtatta a Jingdong-uszodát: kétezren tomboltak a pekingi nyári gólfesztivál alkalmával, melynek 14-10 lett a vége. És megvolt - a harmadik.Olyan egyszerűnek tűnt... Holott... Mindazok, akik végigcsinálták a 12 évet, a 8 évet, a 4 évet - tudják, kegyetlenül megdolgoztak érte. 'Legendák vagytok' - hangzott el az öltözőfolyosón. A szerb Dejan Szavics mondta, miután gratulált. Ha valakitől, tőle, tőlük igazán jólesett." - írja Csurka Gergő. 

Kásás Tamás így látta mindezt Kása c. önéletrajzi könyve szerint: "Sport miatt, pontosan emlékszem, kétszer sírtam. 1999-ben tehetetlen dühömben, 2008-ban örömömben. Egészen más sírás volt, amit a pekingi olimpia döntője után produkáltam. Nem a dobogón, nem a himnusz alatt, hanem a vízben történt. Valahogy úgy hozta a játék, hogy a végén egyedül én voltam az amerikai kapu előtt, a többiek nagyjából egy kupacban hátrébb. Még meg sem szólalt a vége-duda, a bíró még bőszen hadonászott valamit, de az amerikai védőm már gratulált, nyújtotta a kezét. Vigyorogtam, és felnéztem a táblára: Hungary-USA 14-10!Az eredmény mellett az óra számlálóján peregtek vissza a másodpercek, 5-4-3-2-1-VÉGE!Abban a pillanatban elpityeredtem. Hihetetlen volt, hogy harmadszorra is sikerült!Láttam messziről a társaim örömét, ahogy ölelgetik, csókolgatják egymást. Szipogva, könnyezve, lassan, egyedül melltempóztam feléjük. Mire odaértem, már a kispad is a vízben volt, Dénessel együtt. Euforikus mámor ült mindenki fején. És nem csak vízcseppek csillogtak az arcokon. Ki meri állítani, hogy a sírás nem férfias?"

Az alábbi sorokat pedig Kiss Gergő kötetében olvashatjuk: "Fontos volt, hogy a csapaton belüli két korosztálynak sikerült teljesen összerázódnia: Benedek Tibi és Varga Dumi között ugyanis 15 év a korkülönbség. Pekingből kihoztuk magunkból a maximumot. Fegyelmezett, érett játékkal nyertük meg sorozatban a harmadik olimpiai aranyunkat. Nagy volt rajtunk a nyomás, hiszen az utolsó hétvégéig egyetlen magyar arany sem született. A mi vállunkra tettét a terhet: 'Nyugi, majd a kajakosok meg a vízilabdások megmentik a mérleget.' Mintha ez olyan könnyű lenne. Ezzel együtt engem kifejezetten motivált, hogy megmenthetjük a magyarok becsületét. Ami sikerült is, mert nagyon egységes volt a csapatunk. Ugyanakkor az is látszódott, hogy pusztán rutinból több olimpiát már nem fogunk megnyerni."

Biros Péter sok mindenben, 2008-ban nem csak a sportban mutatott példát. Egy olimpiai előtti, szerbek elleni edzőmeccsen ütést kapott a mellkasára, a szíve mellett kialakult egy ciszta. Az orvosok megengedték, hogy elutazzon Pekingbe, pedig egy újabb ütés akár súlyosabb következményekkel is járhatott volna. Csapattársainak csak akkor árulta el a hírt, amikor megnyerték zsinórban a harmadik aranyat. Mellesleg Pekingben 13 góljával a csapat legeredményesebb játékosa volt. Az olimpia után eltávolították a cisztát, de a szélső-átlövő ezzel a problémával dolgozta végig a nyarat, így választották meg a málagai kontinensviadal legjobb játékosának, és így került be Pekingben az All Star-csapatba. Abban az évben Európa és a világ legjobb férfi vízilabdázójának választotta a Swimming World Magazine, a sportág egyik legrangosabb szaklapja, valamint az évtized második legjobb vízilabdázója lett a FINA Aquatics World Magazin szerint. 

Varga Dániel Pekingben ért pályafutása csúcsára, amikor nem egészen 25 évesen olimpiai bajnok lett. Megmozdulásairól elég annyi, hogy a 2007-es vb (ahol négy góljával a csapatunk legjobbja volt a németekkel vívott negyeddöntőben) után itt is beválasztották az All Star-csapatba. Ezt csak ő mondhatta el magáról az egész mezőnyben. 

Vele készült tavalyi nagyinterjúnkban így mesélt pekingi élményeiről: "Nem egész meccsek, hanem részletek, vagy akár negyedek jutnak eszembe. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a pekingi döntő utolsó negyedét végigbekkeltem hiba, kiállítás nélkül. Megtaláltam magamban a sikerélményt, amiért Dénes kitalálta a bekkelést velem kapcsolatban, annak jobban éreztem az előnyét, mint a hátrányát. Úgy értem, hogy a csapat többet profitált belőle, mint amennyit veszített azáltal, hogy mondjuk nem feltétlenül egy öt méterre kitolt Igor Hinicet látott Montrealban. A lefordulások, az átlövések, a gyorsaság, a passzok többet hoztak a konyhára, mint amennyit elvettek esetleg hátul. Viszont Pekingben pont emiatt nagyon szerettem azt, hogy jól ment a bekkelés. Azért is volt nagy élmény, mert nagyon összeállt ott a védekezés, Kásával zónázni… Ha Kása van előtted, egyszemélyes zónát is lehet csinálni, mert ellőni a rövidbe nem tudják, átívelni fölötte nem lehet, így magabiztosan lehet bekkelni. De ez még csak egy dolog. A másik megint Kása és megint döntő, Pekingben. Amikor pár perccel a meccs vége előtt, egy kihagyott támadás után, visszaúszás közben, háton, odanézett rám és azt mondta, 'Dani, gratulálok, olimpiai bajnok lettél!'. Volt még talán három perc a meccsből. A legnagyobb élmények ezek a gesztusok, az összenézések, a tekintetek."

Végül pedig következzék a finálé emblematikus gólja Varga Dumitól (5:41-től) és hozzá Szabó Zoltánkommentárja.

Férfi vízilabda olimpiai döntő, Peking - 2008. augusztus 24.Magyarország-Egyesült Államok 14-10 (6-4, 3-4, 2-1, 3-1) 
Ying Tung Natatorium, 5000 ezer néző, vezette: Turcotte (kanadai), Brguljan (montenegrói)
Magyarország: Gergely István - Varga Tamás, Benedek Tibor 1, Kásás Tamás 1, Kiss Gergely 1, Kis Gábor 1, Biros Péter 3. Csere: Szécsi Zoltán (kapus), Varga Dénes 3, Madaras Norbert 1, Varga Dániel 2, Hosnyánszky Norbert, Molnár Tamás 1. Szövetségi kapitány: Kemény Dénes
Egyesült Államok: Merrill Moses - Peter Varellas 1, Jeffrey Powers, Adam Wright, Layne Beaubien 2, Tony Azevedo 4, Jesse Smith 2. Csere: Peter Hudnut, Rick Merlo, Ryan Bailey 1, Tim Hutten, James Krumpholz, Brandon Brooks (kapus). Szövetségi kapitány: Terry Schröder

A Pekingben olimpiai bajnok magyar férfi vízilabda-válogatott névsora
Benedek Tibor, Biros Péter, Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Varga Dániel, Varga Dénes, Varga Tamás