A kétszeres olimpiai bajnok Gergely István flow-ban volt a pekingi elődöntőn, büntetőt is védett

A vízilabda-válogatott Athénban és Pekingben olimpiát nyerő csapatában Gergely István járta be talán a legnagyobb utat. A nemzet aranyai című film kapcsán beszélgettünk az egykori kiváló kapussal az integrálódási folyamatáról, a sikerekben játszott szerepéről, a pekingi bravúrjairól.

Interjúnk Gergely Istvánnal, a két olimpiai aranya sztorijáról.

Volt egy olyan játékos az Athénban és Pekingben is olimpiai aranyérmet nyerő vízilabda-válogatottban, aki Sydney-ben még egy másik nemzet kapuját védte.

Vízilabda

"Csak semmi gyász!" – öt éve hunyt el Benedek Tibor, aki a nemzet egységét is meg tudta testesíteni

21/06/2025 - 21:45

Gergely István a 2000-es olimpián még a pont nélkül utolsó helyezett Szlovákia kapusa volt, hogy aztán a következő két alkalommal a győztes csapat tagja legyen, ráadásul mindkét olimpián veretlenül.

A világverő magyar válogatottból többen is állítják, ha nincs Gergely Pisti, Pekingben nem lett volna miénk az arany. A Honvéd akkori kapusa a Montenegró elleni elődöntőn a meccset 3-6-ról megfordító Kemény-csapatba csereként állt be, hogy aztán kivédje a rivális szemét.

Április 20-án kerül a magyar mozikba A nemzet aranyai című egészestés film, amely ennek a fenomenális csapatnak a történetét meséli el.

Előbb a Kásás Tamással készített interjúnkat publikáltuk, Gergely Istvánnal, a Budapesti Honvéd ügyvezető elnökével, a Magyar Vízilabda-szövetség alelnökével pedig a film sajtóvetítése után a magyar válogatottba vezető útjáról, az ott tapasztalt élményeiről beszélgettünk, és arról, hogy miért örült, amikor azon a bizonyos olimpiai elődöntőn büntetőt ítéltek ellenünk.

Gergely István a 2005-ös vb-n munka közben

Fotó: AFP

Te tetted meg a legnagyobb utat a csapatból abban az értelemben, hogy Sydney-ben még a tökutolsó szlovák válogatott kapuját, Athénban viszont már az ott zsinórban a második olimpiáját nyerő magyar csapat kapuját védted. Plusz egy korábbi nagyinterjúnkban már mesélted, hogy amíg Szlovákiában magyarnak tekintett téged mindenki, itthon sokszor leszlovákoztak. Mesélnél erről a többszörös hendikepről? Ha valaki szeretné kimaxolni az életét, és belecsöppenni mindenbe, hogy csiszolódjon, a nehéztől a jóig, a nem okvetlen szeretetteli közösségtől át az imádatig, akkor annak bele kéne látni a fejembe. Virtuálisan így átélhetné, amit nekem sikerült. Borzasztó hálás vagyok ezért a sorsnak. Az, aki most vagyok, annak köszönhető, amit megéltem eddig. Nagyon szép az olimpiai dobogó teteje, de sokkal szebb a folyamatot látni, miközben feljut oda az ember.

Ráadásul 2004-ben 100%-os teljesítménnyel lettetek olimpiai bajnokok, hogy még nagyobb legyen a kontraszt. Igen, Sydney-ben még utolsók voltunk nulla ponttal, úgy, hogy végigküzdöttük az egészet, és nekem borzasztóan fájt, hogy nem tudtunk előrébb lépni. A szlovák vízilabda-válogatottnak már az történelmi sikernek számított, hogy egyáltalán kijutottunk az olimpiára. De nekem ez már akkor nagyon kevés volt. Szerettem volna, ha akár egymeccses, egynegyedes eredményt elérünk, amire azt tudom mondani, hogy ’hú, de jó!’. Ez akkor nem adatott meg. Nagyon kellemetlen érzés maradt bennem az olimpiával kapcsolatban. Rá négy évre pedig már jött az olimpiai dobogó teteje teljesen más képességű és hangulatú játékosokkal, más csapattal, más sportági háttérrel.

Gergely István, Kemény Dénes és Szécsi Zoltán öröme a pekingi döntő után

Fotó: AFP

Emiatt milyen nyomás volt rajtad?Sokan úgy gondolják, hogy egy jó csapatban milyen könnyű lehet hozzászokni ehhez a helyzethez, De azt a terhet viselni kell tudni, hogy olimpiai bajnokokkal edzem és játszom együtt. Úgy, hogy ők már bajnokok, én meg még mindig az vagyok, aki utolsó lett az előző olimpián. Oké, kijutottam már egyre, láttam, hogy milyen az, ami fontos és szép dolog, de ennyi. De közben ezeket a srácokat irányítani kellett védekezés közben. Azokat, akikre azóta is felnézek, legyenek egyszeres, kétszeres, vagy háromszoros olimpiai bajnokok. Ehhez hozzá kellett szokni, és nekem időbe telt. Sokára fogadtam el a helyzetemet ebben a csapatban.

De az integrálódásban azért sok segítséget kaptál a srácoktól?Jóindulatúak voltak. Mondták, hogy ne érdekeljen, ki olimpiai bajnok itt, ki milyen magas, ki hány éves. Van 13 ember, nekem pont ugyanúgy kell teljesíteni, mint nekik és fordítva. Mind azt üzenték, hogy ’itt vagy, helló, szia, egyformák vagyunk’. Úgy gondoltam, valamit azért kéne tennem, hogy egyformák legyünk. Az athéni olimpiai győzelem előtt már volt egy vb-aranyunk együtt, de még nem tettem hozzá annyit, mint Benedek Tibi, Vári, Fodor Rajmi, vagy Kiss Gergő, még messze voltam ettől. De ők nem is várták el tőlem, csak én gondoltam így. Bizonyítani akartam, de nekik elég bizonyíték volt, hogy bekerültem a csapatba.

Mikor esett le a tantusz?Sokára. Talán jó, talán nem, de leesett, ha későn is értettem meg. Ezerszer elmondták a kemény fejemnek, hogy ez így van, egy idő után már nem kellett megerősíteni. Nagy tanulság, hogy jobban jár az ember, ha elfogadja magát, és nem kell bizonygatnia, hová tartozik. Szerencsére a srácok nem unták meg, kitartóak voltak.

Gergely István és az ő kemény feje © Balogh László

Fotó: Other Agency

Athén előtt arról beszélsz a filmben, hogy olyan érzésed volt, mintha egy óvodás kiscsoportba kerültél volna, azzal a különbséggel, hogy a két méter feletti óriások nem fogták egymás kezét séta közben. Minden olimpiáról szólva elhangzik valakitől, hogy mindig, mindenhova együtt mentetek, mindent csapatként, közösségként csináltatok. Ebbe milyen volt belecsöppenni?Nem szerettük volna egy óvodás kiscsoport benyomását kelteni, miközben ott is vannak szabályok és egység. Sok kritika ért minket, hogy nem közösködünk, introvertáltak vagyunk, csak magunkkal és a vízilabdával foglalkozunk, meg hogy beképzelt, nagydarab fiúcskák vagyunk. Nem voltunk se beképzeltek, se introvertáltak, a magyar olimpiai csapat elől sem szerettünk volna elzárkózni. Egyszerűen csak arra fókuszáltunk, amiért odamentünk. Nem egy mérkőzésre, hanem a kéthetes időszakra. Azt szerettük volna, hogy együtt lélegezzünk, hogy érezzük egymást, tudjuk egymásról, ha beteg vagy rosszkedvű valamelyikünk. Azzal, hogy mindig együtt voltunk, erős információáramlást tudtunk biztosítani, állandóan beszélgettünk egyik szobából a másikba vándorolva. Mivel működött, ragaszkodtunk hozzá. Egyforma ruhában egymás mellett sétálva, nem kézen fogva. Mindenkinek volt saját helye a buszon, mindannyian ugyanazt a megszokott mozdulatsort csináltuk bemelegítéskor.

Több újdonságot tartalmaz a film, ilyen pillanat, amikor a pekingi elődöntőben, a Montenegróval vívott meccsen te örültél, amikor büntetőt ítéltek ellenetek, amit aztán ki is védtél. Ez a zseniális jelenet hogyan él benned 15 év elteltével?Úgy éltem meg, amit el is mondtam, hogy egy normális ember nem örül annak, ha büntetőt ítélnek a csapata ellen. Ráadásul még öklöztem is közben. Egyszerűen tudtam, hogy ennek csak jó vége lehet. Akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy nekem az univerzumban ott a helyem, és azt kell tennem, ami a dolgom. Flow-ban voltam. Ritka ez az érzés. Ezt is a csapatnak, a hangulatnak, az olimpiát megelőző felkészülésnek köszönhetem. Ezek az élmények mind összeadódtak, és ott csúcsosodtak ki. Egyszerűen tudtam, mi fog történni. Tudtam, hogy minden rendben lesz, és örültem neki. Baromi jó érzés volt.

Gergely Pisti (alul, középen) vigyorog a pekingi olimpiai aranyérmével a kezében

Fotó: AFP

Bár jóval többet védtél ennél, a Montenegró elleni pekingi elődöntő két és fél negyedével lettél hős, ahol kimaxoltad a kapott játékidőd. Szóltak be amiatt valaha, hogy annyira azért ne legyél oda a szerepedtől?A kerethirdetés utáni csapat az már a színpadra lépő társulat. Évek vezetnek odáig. Hosszú és kemény közvetlen felkészülési időszak. Ott már megy a meccselés, hogy ki fog bekerülni, megjelenik a teljesítménykényszer. Aki ott van, az a csapat szempontjából a legjobb 13 ember. Az, hogy utána ki mennyi lehetőséget kap, más kérdés. Az is, hogy ki hogyan él ezzel. Ha egy perc jut, akkor abban az egy percben kell megtenni mindent. Nem az adott személy miatt, hanem mert a csapat érdeke azt kívánja, hogy abban az egy percben, két negyedben jól védjek. Nagyon komoly labdarúgókon sem láttam, hogy sírnának, mert csak az utolsó öt percre állnak be csereként egy fontos meccsen. Sportszakmai és taktikai okai vannak a szerepek nagyságának. Itt is erről volt szó. Megvolt az oka annak, mennyi időt kaptam. Szécsi Zoli olyan kapus volt, aki több időt védett. Ha nem így van, lehet, hogy nem háromszoros olimpiai bajnok ez a csapat.

Benedek Tibor úgy az egyik főszereplője ennek a filmnek, hogy a korai halála miatt főleg archív felvételeken látszódik, szólal meg, illetve ti is sokat beszéltek róla, végig jelen van. Tibi most is itt van, és mindig itt is lesz velünk. Ez a csapat mindig egységes lesz, történjen bármi is. Ez a csapat azért lett ilyen, mert így gondolkozik.

Gergely István és Benedek Tibor a 2013-as barcelona vb-n © MVLSZ

Fotó: From Official Website

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Vízilabda

További négy évig Madaras Norbert marad a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke

12/10/2024 - 15:02

Párizs 2024

Varga Dénesnek jólesik, hogy 20 éven át tudott olimpiához szükséges szinten vízilabdázni

16/07/2024 - 18:47