Varga Dénesnek jólesik, hogy 20 éven át tudott olimpiához szükséges szinten vízilabdázni

Varga Dénes az ötödik olimpiájára készül, a vele készített interjúban Benedek Tiborról is mesélt az FTC klasszisa.

Varga Dénes 17 évesen vett részt élete első olimpiai felkészülésén 2004-ben, a Margitszigeten. Alig 20 esztendővel később, 37 évesen pedig az utolsón, 2024-ben, szintén a Szigeten.

A Ferencváros csapatkapitánya elvileg élete utolsó klubszezonjában mindent megnyert az FTC-vel, Bajnokok Ligáját, bajnokságot, Magyar Kupát. Klubja júniusban már bejelentette, hogy a következő idénytől az olimpiai bajnok, vb- és Eb-aranyérmes Varga Dumi nem lesz tagja a játékoskeretnek, még keresik a megoldást, hogy milyen szerepben maradhat az egyesületnél.

Varga azóta a válogatottal készül a párizsi olimpiára, amely neki az ötödik lesz zsinórban Peking, London, Rio és Tokió után. A hétvégi Domino Trans Kupa zárómérkőzése, a japánok elleni győzelem után beszélgettünk vele a felkészülésről, egy két évtizeddel ezelőtti televíziós riportról, amelynek ő és Benedek Tibor a főszereplője, és a párizsi céljairól.

Te szerepeltél a legtöbbször a magyar válogatottból ehhez hasonló nyári tornán az elmúlt 20 évben. Hogyan összegeznéd a három napon történteket? Talán jól alakult az első, hogy ötméteresekkel kellett nyernünk. Mert azért csak nyertünk, de éreztük, hogy ez nem stimmel. Ennek megfelelően Zsolt el is mondta az álláspontját azzal kapcsolatban, hogy ez nagyon kevés lesz, és változtatunk kell, azt is elmondta, hogy min. Nagyon markánsan tette ezt, ami jót tett a csapatnak. Ez nem látszott rögtön az olaszok elleni eredményen, de azon, ahogy az elején kialakult hátrányra reagáltunk, már igen. Mondhatom, hogy csapatként dolgoztunk együtt és hajtottunk egymásért. Még hogy ha nem is sikerült ledolgoznunk a különbséget, ez jó jel volt. Egyébként magát a kudarcot és a rossz élményt átélni nagyon rossz volt, de mindig ebből lehet épülni. Nekem kifejezett flashbackjeim voltak a két évvel ezelőtti világbajnokság miatt. De ez van. Ezek azért jönnek szembe, hogy megküzdjünk velük. A japánokkal vívott meccs már sokkal kellemesebb dolog volt, lehetett egy jót vízilabdázni. Úgy tudunk innen hazamenni, hogy hétfőtől fókuszálhatunk újra a megoldandó dolgokra.

Bevillant egyszer is, hogy az utolsó hazai meccsed lehetett a japánok elleni a karrieredben? Vagy emlékeztették rá esetleg a csapattársaid? A csapattársaktól nem, a családból kaptam jeleket, hogy ez az utolsó. Amíg ez nem érkezett meg, addig nem is gondoltam erre. Nem is vagyok ilyen szempontból szentimentális. Játszottam már elég meccset ahhoz, hogy legyenek nem csak szép, hanem mindenféle markáns emlékeim, amelyek miatt nem feltétlenül erre fogok emlékezni. Bár azért ez most tetszett.

Hadd emeljek ki egy emléket. A 2004-es athéni olimpiai felkészülés alatt készült egy emlékezetes tévés riport, amelyben Kemény Dénes mellett te és Benedek Tibor is nyilatkozott. Te néhány méterrel álltál csak arrébb, mint most, a medenceparton. Bevillannak ehhez hasonló emlékek a Hajós uszodából?Visszautalnék arra az interjúra annyiban, hogy a riporter azt kérdezte tőlem, hogy ki a példaképem. Benedek Tibinek el is mondta, hogy ő az. A kedvenc játékos és a példakép nem ugyanaz, a példakép az más. Aki Benedek Tibor munkásságát, életét ismerte, annak ő példaképe volt. Elvitathatatlan volt az a tűz, az a munkamorál, amit ő képviselt. Benedek Tibor szelleme a mai napig áthatja a margitszigeti uszodákat. (Dumi néhány másodperc szünet után, könnyekkel a szemében folytatja - T.M.) Ez nekem sem könnyű most, de ez így van. Emiatt az én példaképem is volt. Amikor Tibit szembesítette ezzel a riporter, akkor Tibi csak arra reagált, hogy persze, az elvégzett munka mindenkinek imponál.

Zavarba jött Tibi, az első mondata közepén el is nevette magát, annyira meghatódott.Igen, mert ő nem gondolta, hogy én ő vele vagyok azonos. És egyébként valószínűleg nem is. Még hogyha évekkel, évtizedekkel később a munkamorál meg a fegyelem valamilyen formában ugyanúgy rám ragadt. Ez akkor nem volt rám jellemző, de mindenképpen megsüvegeltem. Így talán kerekebb az a riport, hogy ezt most elmondtam.

És azt hogyan éled meg, hogy azóta megfordult a dolog, abból a bohémnak tűnő srácból, aki akkor voltál, mostanra egy komoly ember, családapa vált, a legidősebb játékos a válogatottban, még ha egy hónappal előződ is csak meg Hárai Balázst?Sok mindenen túl vagyunk, a vízilabda és a közeg is változott. Az a társaság nem véletlen nyert háromszor olimpiát. Elképesztő játékosok és emberek alkották azokat a csapatokat. Ha azt az évtizedet nézzük, akkor, amit ők elértek, az egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Reméljük, hogy a három arany nem az, és eljön még ez is újra a magyar vízilabdázás életében! Anélkül mondom ezt, hogy nagyon magasra tenném a mércét.

Úgy könnyű ezt kijelenteni, hogy te már nem leszel azokban a csapatokban. Szmájli.Igen (nevet – T.M.). Ránézve arra az évtizedre, az egy különleges dolog volt.

Számodra mit jelent, hogy az ötödik olimpiádra készülsz, és a párizsi részvételeddel beéred Gyarmati Dezsőt, Benedek Tibort és Kásás Tamást?Talán ez nem szentimentális dolog, lehet, hogy pusztán egóból, de jólesik, hogy 20 éven keresztül tudtam, tudok olyan szinten vízilabdázni, hogy jogosult vagyok olimpián részt venni. Egyébként minden bajnoki döntő után már azt mondtam az utóbbi években, hogy azért szeretek nyerni, mert validálja a munkásságomat. Tehát ha most a 7-8. csapatban játszanék, akkor átgondolnám, vajon csak megélhetési vízilabdázó vagyok-e, vagy tényleg szeretem, és tudok-e még vízilabdázni. Emiatt ez jólesik, fontos. Mondjuk, ha az idei szezont nézem, azt, hogy edzettem, és bírtam a terhelést, amit a csapattal végigcsináltunk, azt mondom, hogy el tudnék még játszani évekig, de ebben a formában a vízilabda már nem hoz lázba. Mégis nagyon pici esélyt adok arra, hogy valamilyen formában az életem része marad.

Ennek megfelelően milyen célokkal utazol majd Párizsba?Azt szeretném kihozni magamból és a csapatból, amire képesek vagyunk. Kicsit panelnek hangzik, de úgy érzem, bennünk van a győzelem, anélkül, hogy terhet tennék magunkra. Viszont még mindig tennünk kell azért, hogy kijöjjön belőlünk az a teljesítmény, amivel el tudunk érni a csúcsra. A hátralévő két hetet biztos annak szenteljük, hogy ha bármiféle akadályát érezzük magunkban, egymásban, a másikban, hogy ez nem tudna összejönni, akkor ezt tisztázzuk, mert ha nem tisztázzuk, akkor nincs esélyünk.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!