15 éve sírtuk el magunkat 13 fürdőgatyás férfitől, miután Kásás Tamásék megnyerték az athéni

Ma 15 éve zajlott az a mérkőzés, amelyről több generáció is meg tudná most mondani, hogy hol látta a mieink fenomenális diadalát. Ahogy egy korábbi kollégánk fogalmazott egyszer, ez egy olyan meghatározó sportélménye millióknak, amiről mindenki tudja, hogy közben éppen hol volt és mit csinált.

Kemény Dénes csapata éppenséggel csodát művelt. Csurka Gergely szakírónál (a vs.hu-n) senki sem foglalta össze stílszerűbben, miért emelkedik ki ez a siker az összes többi vízilabdás diadal közül:

Szép keretes szerkezetbe foglalta athéni mesés kalandját a magyar válogatott. Antré gyanánt 3-0-s utolsó negyeddel (ismerős?) győzték le a mieink Szerbia-Montenegrót 6-4-re. Majd a horvátokat (10-8) és az amerikaikat (7-5) is elintézték a fiúk. Kazahsztán ellen összejött a mócsing (14-4), a csoportkör zárásaként pedig 7-6-ra vertük az oroszokat. Már az első kört 100%-os teljesítménnyel zárták Steinmetz Ádámék, így rögtön a négy közé jutottak. Az elődöntőben ismét Dmitry Gorshkovék jöttek szembe, ezúttal 7-5-tel jutottak rajtuk túl a srácok úgy, hogy a második félidőben nem kaptak gólt. 

Kásás Tamás zseniálisan pólózott a fináléig vezető összes meccsen. Talán 1999-ben láttunk tőle azelőtt legutóbb zsinórban ennyi jó partit. Gólerősen játszott, fazont adott a csapatnak, hátul meg úgy halászta el a labdákat, mintha nem lenne holnap. 

Rajta kívül a másik kiemelkedő egyéni teljesítmény a döntőben négy gólt szerző Kiss Gergőé volt, aki így írt a fináléról Életem a játék című könyvében:

A döntőben jött a mezőny másik legerősebb csapata, a szerb, amelyikkel azt megelőzen legutóbb hét évvel ezelőtt, a 3-2-re megnyert sevillai Európa-bajnokság fináléjában találkoztunk aranycsatában. Gyorsan kialakul a 3-0, nem ide. Hasonlóan sebesen 3-3 már a második negyed elején, a félidő 5-5, a csapat, a lelátó többezres magyar népe és a televíziós közvetítés kommentátora, Hajdú B. István is extázisban (aki a szakma egyik legnagyobb kommentátori teljesítményét produkálta azon a döntőn, majd az azt követő 40 perces üresjáratban is). A harmadik felvonás elején viszont bő egy perc alatt 5-7 áll az eredményjelző táblán, és ezzel az állással vágunk neki a záró negyednek. Elfáradni látszanak a mieink, az addig ihletett formában pólózó Kásást szinte észre sem lehet venni. A negyedszünetben az alábbi kedélyes párbeszéd zajlik le Kemény és Kása között:

Hősünk ezt követően betempózik a tett színhelyére, majd egy olyan teljesítményt produkál - Kiss Gergővel és a védelemmel, Szécsi Zoltánnal együtt -, amit még nem pipáltunk. Kása lő két gólt - az egyiket büntetőből -, ad egy varázslatos asszisztot emberelőnyben a győztes gólt jegyző Kiss Gergőnek, és közben három blokkot is kioszt emberhátrányban (az egyik kettős hátrány volt).

Hogyan élte meg a 7-7-et jelentő négyméteresét a fenomenális záró negyedet produkáló Kásás Tamás? A Kása c. könyvében így vall erről:

Három támadásból három gólt szerzünk, többek között neki köszönhetően. Transz-extázis. Megint egy 3-0-s utolsó negyed, elképesztő védekezéssel, a második félidőben hét (!) kivédekezett emberhátránnyal, a vége 8-7 ide. Benedek Tiborék úgy lettek olimpiai bajnokok, hogy mind a hét athéni meccsüket megnyerték, és kétszer győzték le az olimpia ezüst- és bronzérmesét. 

Ráadásul az aranyat érő nyolcadik gólunk varázslatosan megjátszott fórból született. Az élete egyik legjobb tornáját teljesítő Kásás Tamás szerencsénkre ezt is felidézte a könyvében:

Csurka Gergő Az igazi Dream Team c. könyvében - az összes általa írt közül a legjobb kötetben - Kiss Gergő is nagyszerűen magyarázta el ezt a győztes gólt, íme az ő verziója:

Ideszúrjuk még azt is, amit Kiss Gergő felesége, Valkai Anna mesélt ugyanebben a könyvben erről: "Ancsa mosolyogva meséli, hogy kapott Athénből egy sms-t, a döntő előtt: 'Majd nézd meg a fórunkat...' 'Én akkor hátradőltem.'"

Kása szerint "életem legkeményebb, legküzdelmesebb, legdrámaibb negyedében az én két gólommal és a gólpasszommal a sírból hoztuk vissza a meccset."

A hihetetlen formában pólózó Kiss Gergő pedig azt írta összegzésül saját könyvében, hogy "amikor sikerült belőnöm a nyolcadik gólunkat, olyan eksztázisba és önkívületi állapotba kerültem, amit azóta sem éreztem, holott bőven éltem még át sikereket. Azért volt az athéni olimpiai győzelmünk különösen értékes, mert akkor és ott talán minden idők legerősebb mezőnye gyűlt össze, ráadásul mi már a csoportban is kőkemény ellenfelekkel játszottunk. Melós volt, nagyon 'vízilabdás', ha lehet ilyet mondani. Minden olimpián kimagaslóan kell teljesíteni, de én Athénban éreztem a legerősebbnek a versenyt."

Így nyerte meg minden idők talán legerősebb magyar férfi vízilabda-válogatottja a sportág történetének egyik legkeményebb tornáját.