Benedek Tiborék 20 éve nyerték meg a sydney-i olimpia felejthetetlen döntőjét

Már az atlantai olimpiára is az aranyért utazott Horkai György válogatottja, de valami akkor még hiányzott a sikerhez, talán az a legendás csapategység, melyet Kemény Dénes gárdáit jellemezte később. Az új szövetségi kapitány érkezésével új időszámítás kezdődött a nemzeti együttes életében, a rutinos klasszisok - Benedek Tibor, Kósz Zoltán, Varga Zsolt -, és a szupertehetséges, a vereséget hírből sem ismerő, így el sem fogadó fiatalok - Kásás Tamás, Kiss Gergő, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Vári Attila - rendkívül jó elegyet alkottak.  

Együtt megtanultak világversenyek döntőiben is diadalmaskodni, előbb egy nyögvenyelős Eb-döntőt hoztak 3-2-re a jugoszlávok ellen Sevillában 1997-ben, majd minden idők egyik legszédületesebb vízilabdameccsét nyerték meg két évre rá Firenzében 15-12-re a horvátok ellenében. A kettő között becsúszott egy elbukott világbajnoki finálé Perthben (4-6 a spanyolok ellen), de kellő tapasztalattal felvértezve vágott neki a sydney-i olimpiának a bitang erős magyar válogatott.

Amely a csoportkörben még csak kereste önmagát. Nem játszott nagyon rosszul, de sok hibát követtek el a mieink. Így fordulhatott elő, hogy a görögök 7-4-es és Hollandia 16-8-as legyőzése után 8-7-re kikapjanak a horvátoktól, majd az USA 10-9-es legyűrését követően Jugoszlávia 10-9 arányban jobbnak bizonyuljon Biros Péteréknél. Kásás Tamásnak és Birosnak nem nagyon ment a játék, Kósz Zoltán a térdét fájlalta, és önbizalomhiányban szenvedett, Kemény Dénest pedig két partiról is eltiltották, így a Magyar Vízilabda-szövetség akkori elnöke (!), Martin György meccselt - a játékosokkal karöltve - két alkalommal is. Ilyen történések közepette lettek csoportharmadikok a srácok a jugók és a horvátok mögött, az USA-t megelőzve.

Kemény Dénes már épp leteremtette volna övéit az elkövetett figyelmetlenségekért, amikor Kásás Tamás azzal fogadta őt az öltözőajtóban Csurka Gergely Győzelemre születtek című könyve alapján, hogy "nyugi, még csak most kezdődik az olimpia." Mindezt vigyorogva közölte Kása. Majd, hogy tetézzék, a 13-as keret együtt elment kikapcsolódni, megittak egy rakás sört, némi rövidet, az addig felgyülemlett feszültséget kibulizták magukból, és onnantól kezdve nem hibáztak Sydney-ben.

Azok az olaszok várta a fiúkra, akik rengeteg gondot okoztak abban az évtizedben nekik. Ezúttal viszont esélyük sem volt. Az öltözőben a Régi Sipos étteremben tanult magyar nótákat üvöltöttek Märcz Tamásék a parti előtt, megadták az alaphangot. Kásás végre úgy játszott, mint egy félisten, négy gólt lőtt, Kósz is lehúzta a rolót, az olaszok meg többet foglalkoztak a reklamálással, mint magával a játékkal. Az ő bajuk. 8-5 lett ide, visszakaptuk a jugókat a legjobb négy között. 

A jugók elleni elődöntőt e sorok írója a Westend tetején felhúzott szurkolói sátorban a frissen megismert egyetemi évfolyamtársaival és őrjöngő szurkolókkal körülvéve nézte. Ez volt talán a legkeményebb mérkőzése a társaságnak, de itt jó játékot láthattunk mindkét féltől, nem úgy, mint három évvel azelőtt Sevillában. 5-6-os állásnál például olyat láttunk, amit olimpiai elődöntőn nem sűrűn, kapuscserét. A csapatkapitány Kósz helyett a mindössze 22 esztendős Szécsi Zoltán állt be, és a folytatásban összesen egy gólt kapott. A balkezes nélkül játszó pláviknál addig megőrjítette a mieinket a jobbkezesként rosszkéz oldalról ötször is eredményes Petar Trbojevic, de ő sem volt elég a rivális sikeréhez. A fontos találatok mestere, Kiss Gergő triplázott, és az a hármas többet ért, mert mi nyertünk. 

"Itt már nem a jó játék, hanem a szív dönt. És így lesz a döntőben is."  - mondta a sydney-i olimpia magyar-jugoszláv elődöntője után Benedek Tibor. Oké. Tibor aztán élete addigi legfontosabb meccsén, élete legjobb játékával és négy góljával, a magyar válogatott földöntúli teljesítménnyel 13-6-ra kiütötte az oroszokat, akik a spájzig se jutottak aznap. 

Kósz Zoltán félelmetesen védett, az elején ő támasztotta meg alaposan a válogatottat, amely szárnyalni kezdett. 3-1-re nyerte meg az első negyedet, 5-1-re a másodikat, a nagyszünetben 8-2 állt az eredményjelzőn. Se előtte, se azóta nem láthattunk ilyen olimpia döntőben. Az első negyed vége előtt két másodperccel az egyik bekk, Vári Attila szabaddobást kapott nyolc méteren. Háttal volt a kapunak, az oroszok nyilván azt hitték, lepörgeti az órát a magyar védő. Ő inkább fogta magát, egy svédcsavarral a vízre pattintotta a Mikasát, amely úgy vágódott be a felső sarokba, hogy az orosz kapusnak, Nikolay Maksimovnak több álmatlan éjszakát is okozhatott. Ott lett megnyerve véglegesen az a döntő. Az olimpiák történetének második legszebb találatának választották azt később.

A nyolc hónapos eltiltása után visszatérő Benedek Tibor ihletett formában pólózott, három negyed alatt négy gólt vágott. Ahogy szokta, a végén Kiss Gergő adta meg a kegyelemdöfést, jó kilenc méterről bombázott a kapuba, ő alakította ki a 13-6-os végeredményt, hogy aztán Knézy Jenő belekiabálhassa a világba, hogy: "Olimpiai bajnok Magyarország! 24 év után a magyar vízilabdacsapat nyer, és az édes víz a medencében sóssal keveredik, sírnak a fiúk." 

"Nekem az első volt a legfontosabb. Az világválasztó volt." - mondta már a harmadik, pekingi arany után Benedek Tibor. Borzasztó, hogy az akkori csapat legfontosabb játékosa már nem lehet velünk, és nem ünnepelheti meg ezt a 20. évfordulót sem.

A 2000-ben olimpiai bajnok magyar válogatott névsora:Biros Péter, Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, dr. Molnár Tamás, Märcz Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Vári Attila