Úgy fest, Novak Djokovic sokkal rosszabb ember, mint legtöbben gondolták

Szabó Gábor

Frissítve 12/01/2022 - 11:56 GMT+1

A Djokovic-saga első hete inkább az ausztrál hatóságok szerencsétlenkedéséről szólt. A második héten azonban – ahogyan az lenni szokott – Novak Djokovic egyre inkább belelendült, és egyértelműen átvette az irányítást. Apró pici probléma, hogy ez még nem az Ausztrál Open, itt nem biztos, hogy ez a legjobb taktika.

Fotó: AFP

A szerb világelső lassan olyan mélyre ássa magát ebben sztoriban, hogy felmerül a kérdés: megéri-e Ausztráliában maradnia?

Először is egy elnézéskéréssel kell kezdenem. Vagy inkább egy tévedésem beismerésével. Ahogyan azt már tegnap is jeleztem, hibásan feltételeztem azt még a múlt héten, hogy Novak Djokovic nem trükközött az orvosi papírokkal. Túl naiv voltam egyszerűen. Úgy hittem, nem reális, hogy egy ilyen szintű klasszis, ilyen háttérrel, ilyen dolgokba belemenjen. De belement.

És még ha csak ennyi történt volna.

Rolex Monte-Carlo Masters

Djokovic csillaga egyre halványul, Tsitsipas visszatért az elitbe Monte-Carlóban

17/04/2024 - 20:40

Nem rabolnám senki idejét azzal, hogy leírjam ismét, sokadszor, mi is történt december 16. után, hol járt Djokovic, kikkel érintkezett a pozitív PCR-tesztje tudatában, valós-e egyáltalán a pozitív PCR-teszt, és a többi. Ha valaki nem elég tájékozott még a témában, a linkekre kattintva tovább informálódhat.

Én érdekesebbnek érzem azt, hogy Novak Djokovic miként juthatott el idáig, hogyan kerülhetett ilyen mélyre.

Gondoljunk bele: mi kell ahhoz, hogy egy ember, aki tudja, hogy vaj van a füle mögött – akár azért, mert nem valós, a pozitív PCR-tesztje, akár azért, mert valós, de másokkal érintkezett egy pozitív PCR-teszt birtokában – az beleálljon egy idegenrendészeti eljárásba az ausztrál állammal szemben?

A bindzsizés tudatában az már nem érv, ami a múlt héten még az lehetett, hogy neki Viktória állam egy magas rangú tisztségviselője ígért valamit. Ez így már nem számít. Ha az összes bűne a be nem oltottsága lenne, akkor se tetszene sokaknak a történet, mint ahogyan nem is tetszett – ezért is lett belőle sztori –, így azonban már teljesen egyértelműen védhetetlen az egész.

Harmadosztályú gengszterfilmek vezérmotívuma szokott lenni, hogy a szimpatikus főhős huszonhatszor kiszállhatna a buliból, busás haszonnal, de nem teszi, mert hajtja valami előre, aztán egyszer csak már nincs kiszállás, csak a szörnyű dráma van, a biztos lebukás, valahol a történet végén.

Djokovic is felülhetett volna az első hazafelé tartó repülőgépre, ahogyan azt az ausztrál miniszterelnök szerette volna, vagy hallgathatott volna esetleg azokra – felteszem az ügyvédeire – akik azért ismerték az részleteket annyira, hogy átlássák: ennek nem biztos, hogy jó vége lesz. Mert bevinni Nolét Ausztráliába a történet egyik – most már tudjuk, könnyebb – része, kordában tartani a világ oknyomozó újságíróit egy másik.

Érdemes megfigyelni a két fél kommunikációja közti különbséget. Az ausztrál államigazgatás - azon túl, hogy röviddel az ítélethirdetés után jelezték, hogy a bírói döntéstől függetlenül nekik még joguk lehet kiutasítani a világelsőt - meg sem szólal, addig a Djokovic-klán megtartotta minden idők egyik legnevetségesebb sajtótájékoztatóját, ahol Nolét szinte szabadságharcos hősnek állították be, aki ismét győzedelmeskedett.

Aki nagyobb győzelmet aratott, mint a 20 Grand Slam-győzelme során bármikor.

Ez a mondat konkrétan elhangzott a mama szájából, aki a testvéréhez, papájához, nagybátyjához hasonlóan szintén szót kapott. Miközben nyilvánvalóan ők is tudták, hogy kétségek merültek fel Djokovic PCR-teszt utáni nyilvános szerepléseit illetően. Legalább.

Novak Djokovic családja sajtótájékoztatót tartott - fotó: Pedra Milosavjlevic

Fotó: AFP

És ez a kétségek merültek fel, nyilvánvalóan egy nagyon diplomatikus megfogalmazás, teljesen egyértelmű, hogy a magánéletben kevesen használják ezt a szofisztikált kifejezést, ha az eseményeket értékelik.

Mint ahogyan akkor sem, amikor Novak Djokovic sajtóközleményét olvassák, ahol elismeri, hogy emberek közé ment pozitív covid-tesztje tudatában, miközben az első két sorban kétszer fordul elő a misinformation szó. Amit abban a szövegkörnyezetben nehezen lehet nem félretájékoztatásnak fordítani.

Ha Novak Djokovic beoltatja magát, vagy ha nem oltatja be magát, de felül az első hazafelé tartó repülőre, akkor már senki sem foglalkozna vele. Nem tette meg, így viszont simán lehet, hogy a történetnek egy kiutasítás lesz a vége Ausztráliából – akár 3 évre –, és lassan kinéz egy eltiltás is.

Mert azért ha bebizonyítják, hogy hamis papírokkal akart nevezni egy Grand Slam-tornára, azért az ATP-nek akkor is fontolóra kell vennie az eltiltását, ha hivatalosan semmi közük az Grand Slam-tornákhoz, és ebben a sportágban egyébként az eltiltás nem túl gyakori dolog.

Viszont az ő kommunikációs szakembereik talán nagyobb szaktekintélyek, mint Djokovic tanácsadói. A B-verzió az az, hogy Djokovic tanácsadói sem rosszak, csak nem hallgat rájuk.

Mert neki mostanság nem lehet tanácsot adni.