Az egyiküknek nem is kellene ott lennie és rosszul játszó ellenfeleket kapott, a másiknak kétszer volt fontos helyzetben orbitális szerencséje

John Higgins útja valamivel egyszerűbb volt. Az egyéves ranglista 17. helyezettjeként nem is kvalifikált a Players Championshipre, melyre a szezon 16 legeredményesebb játékosát "hívták meg" (azért az idézőjel, mert ez hivatalosan nem meghívásos esemény, bár ugyanúgy kvalifikálni kell, mint például a Mastersre). A skótok négyszeres világbajnoka végül Ronnie O'Sullivan visszalépése miatt mégiscsak a mezőnyben találta magát.

Egyébként nincs rossz szezonja Higginsnek, hiszen egy döntő mellett egy elődöntőt és két negyeddöntőt is elért. Plusz persze ott volt a Masters fináléjában, de ugye az nem számít ebben az esetben, hiszen nem jár érte ranglistapont.

Higgins az első fordulóban az elképesztően gyenge napot kifogó Neil Robertsont győzte le 6-1-re, majd az elődöntőben a hihetetlenül rossz formát mutató Judd Trumpot verte 6-5-re. A két szupersztár együttvéve egyetlen 50 feletti breaket hozott össze a skót ellen, és nem azért, mert Higgins annyira ellenállhatatlanul játszott. A világelső ebben a formájában is döntő frame-re mentette a mérkőzést...

Az ember persze nem tehet arról, hogy milyen formában játszanak az ellenfelei. Jól mutatja azonban Higgins közepes formáját, hogy a három mérkőzésen  (Chris Wakelin volt a negyeddöntős ellenfele, őt 6-3-ra győzte le) összesen megnyert 18 frame-jében mindössze hat frame-nyerő breaket hozott össze.

Zhao Xintong ezzel szemben... nos, ő is pontosan ugyanennyit. Igaz, 50 feletti breakből sokkal többet produkált, mint Higgins: ebben a tekintetben 15-9-re vezet ezen a héten a kínai sztár. Százasból ötöt termelt, míg Higgins csak kettőt. Mondhatjuk persze, hogy nem minden a nagy break, de egy ekkora eltérés elég jól jelzi, hogy áll két játékos formája egymáshoz viszonyítva.

Zhao mind a három meccsén gyengén, vagy legfeljebb közepesen kezdett, aztán viszont jelentősen feljavult a szünet után. Az első fordulóban 5-2-es hátrányba keveredett a remekül snookerező Elliot Slessor ellen. A nyolcadik frame-ben azonban volt egy nagyon szerencsés lökése, ami érezhetően megzavarta az ellenfelét, aki onnantól teljesen szétesett, Zhao pedig 6-5-tel továbbment.

Zhao a legjobb teljesítményét Shaun Murphy ellen hozta a negyeddöntőben: 2-1 es hátrány után 6-3-ra győzött, ellenállhatatlanul snookerezett. Az elődöntőben viszont nyugodtan kikaphatott volna Mark Allentől. Egy pillanatig sem vezetve harcolta ki a döntő frame-et, ahol minden egyes kérdéses helyzet Zhao javára dőlt el. Amikor hibázott a kínai, akkor semmit sem hagyott maga után, Allen viszont mindegyik rontásáért megfizetett. Nem véletlen, hogy Zhao a mérkőzés utáni kézfogás előtt, nagyon sportszerűen elnézést kért ellenfelétől.

Ilyen eseménydús hét után mit várhatunk a döntő mérkőzéstől? Ha kellett is szerencse mindkettőjüknek a fináléba jutáshoz, egy tíz nyert frame-ig tartó összecsapást aligha lehet mázlival megnyerni. Higgins vezeti kettejük egymás elleni mérlegét, és ami külön érdekes: a Zhao világbajnoki címe után lejátszott három mérkőzésük alapján is 2-1-re vezet a skót. A fontosabb meccseiket eddig Higgins nyerte, viszont ezzel szemben áll, hogy Zhao eddig mind az öt profi döntőjét hozta.

A korábbi eredményeiknél is fontosabb tényező lehet, hogy Zhao 22 évvel fiatalabb, mint szuperklasszis ellenfele. Folyamatosan épül a kínai játékos önbizalma, már valahol everesti magasságokban lehet. Ő nyerte az előző versenyt, és ezen a héten kb. 70%-os teljesítménnyel menetelt a döntőbe. Jelen helyzetben óriási bravúr lenne Higgins részéről, ha meg tudná nyerni ezt a mérkőzést.