Havertz nem vált be teljesen a Chelsea-nél, de az Arsenalnál kiteljesedhet

Ez a nyár a Chelsea-nél elsősorban a feleslegessé vált játékosok értékesítéséről szól (miközben arról sem tettek még le, hogy a hiányposztokat feltöltsék), amely egészen jó ütemben zajlik. Többnyire Szaúd-Arábiából záporoznak az ajánlatok, ám a piacképesebb játékosaik helyzetét az európai topligás riválisok is figyelemmel kísérik. Kai Havertzet például 60 millió fontért fogja leigazolni az Arsenal, amelynek az idei ezüst után a következő szezonban egyértelműen a bajnoki cím lesz a célja.

A 37-szeres német válogatott támadó 2020-ban 75 millió fontért igazolt a Bayer Leverkusentől a Chelsea-hez, a londoniaknál töltött időszakára azonban – a Bajnokok Ligája döntőjében szerzett győztes gólja ellenére – nem tekinthetünk egyértelmű sikersztoriként. Havertzet ugyanis már tinédzser éveitől kezdve korszakos tehetségként tartották számon, aki számos rekordot megdöntött a Bundesligában, Angliában pedig ehhez képest szerény számokat produkált.

139 mérkőzés során 32-szer volt eredményes, ami 0.23-as átlagnak felel meg (a Leverkusennél ez 0.31 volt), és egyetlen tekintetben bizonyult egyenletesnek a teljesítménye: a kihagyott helyzetek számában. A 2022/23-as idényben csak a Leeds United támadója, Patrick Bamford lőtte nagyobb mértékben alul a várható góljait, és az sem feltétlenül hízelgő statisztika, hogy a 18 nagy helyzetéből 14-et kihagyott a szezon során.

Egy csatártól ezek meglehetősen szerény számok lennének, Havertz esetében azonban a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy kényszerből játszott a kilences helyén. Noha az alapvető adottságai megvannak ahhoz, hogy középen szerepeljen – főleg, ha mélyebben visszaléphet a labdákért, teret nyitva a szélsők bemozgásainak –, támadó középpályásként, a jobb oldali félterületbe gyakran kimozogva sokkal hatékonyabb a játéka.

Már a németországi éveiben felhívta magára a figyelmet a sokoldalúságával, elvégre játszott középcsatárt, nyolcast, tízest és szélsőt is, de mindig akkor teljesített kimagaslóan, amikor a kreativitása került előtérbe. „Tudom, hogy nem vagyok igazi kilences, aki a tizenhatoson belül várja a labdákat, hogy elfejelgesse azokat. Szeretnék hatással lenni a játékra, visszalépni időnként a középpályára, és onnan elindítani a támadásokat” – nyilatkozta a szerepével kapcsolatban.

Havertz annak ellenére lőtt kevesebb gólt a Chelsea-nél a leverkuseni időszakhoz képest, hogy gyakrabban került helyzetbe; csak épp nem olyan helyzetekbe, amiket gólra tudott váltani. Egy valódi csatár teljesítménye nagyban múlik azon, milyen döntéseket hoz a kapu előtt, Havertz pedig hajlamos volt túlgondolni ezeket a szituációkat. Sokkal jobban áll neki, ha lendületből érkezhet a tizenhatoson belülre, ahol egyetlen érintéssel kell megjátszani a labdát, és ösztönösen cselekedhet.

Némileg sajnálatos, hogy Havertz épp akkor távozik a Chelsea-től, amikor olyan edző érkezett a klubhoz, akivel megtalálhatták volna a közös nevezőt. A német játékos intenzitása tökéletesen illik Mauricho Pochettino letámadásra építő rendszeréhez, ráadásul a 4-2-3-1-es rendszerben az igazi posztján szerepelhetne. Havertzben sok minden megvan abból, ami Dele Allit egykoron sikeressé tette ezen a poszton Pochettino alatt: a sebesség, az erő, valamint a labda nélküli mozgás.

A német válogatott középpályás valós képességének kiaknázása azonban innentől kezdve Mikel Arteta feladata lesz, akinek pont az a legnagyobb erőssége, ami a leginkább hiányzott Havertz pályafutásából: rendre megtalálja azt, hogyan lehet a játékosai képességére építeni. Most még lehetetlen megmondani, hol számít leginkább Arteta a németre, ám már az sokatmondó az átigazolás kapcsán, hogy a játékos sokoldalúsága miatt több szerepkör is szóba jöhet.

„Ha külön nézzük a gólszerzést” – mondta Havertzről Thomas Tuchel – „akkor egyértelműen várhatnánk tőle többet. Azonban ha azt is figyelembe vesszük, mit adott a csapatnak, akkor azt mondhatjuk, már most sikerült feljebb kapcsolnia, és egészen kiegyensúlyozott.” Tuchel a játékos labda nélküli mozgásáról beszélt, Havertz ugyanis elképesztő futómennyiséget tol bele a meccsekbe, folyamatosan passzopciót biztosít a társaknak, vagy a befutásaival okoz zavart a védelemben.

„Fantasztikusan mozog a vonalak között” – magyarázta Tayfun Korkut, aki a Bayer Leverkusennél dolgozott a játékossal. Ő már 2020-ban azt állította, hogy Havertzet elsősorban a labda nélküli mozgása teszi különlegessé. „Pontosan tudja, hova kell állnia. Látja maga előtt a betöltendő területet, amikor pedig kezd beszűkülni a tér, gyorsan átvált egy másik zónára. Nem csak a labdát, de a területet is kontrollálja. Ez az oka annak, hogy rendre jó helyen tűnik fel.”

Ez a leírás tökéletesen megfelel annak, amit Arteta elvár a játékosaitól, az Arsenal támadói ugyanis előszeretettel váltogatják a pozícióikat, hogy minél jobban megnehezítsék a védők feladatát. Havertz betöltheti a távozó Granit Xhaka helyét, tehermentesítheti Martin Ødegaard-t jobb oldali nyolcasként, de adott esetben Bukayo Saka és Gabriel Jesus helyén is el lehet őt képzelni. Bár nem a fejjáték a legnagyobb erőssége, a 193 centis magassága sem jelent majd hátrányt a boxon belül.

Havertz tehetségét a mérsékelten sikeres szezonokat követően is nagyra tartják, az Arsenal mellett a Bayern München és a Real Madrid is érdeklődött iránta, csupán az a kérdés, a következő klubjánál ki tudják-e aknázni ezt. Az alapján, hogy milyen tudatossággal építkezett az Arsenal azóta, hogy az Arteta-Edu páros határozza meg az igazolások irányát, Havertz elég jó helyre került, és fontos adalék lehet ahhoz, hogy a 23/24-es szezonban újra szintet lépjen az Arsenal.

Forrás: Sky Sports

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.