Szaúd-Arábia egyre aktívabb a futballpiacon, és ennek az Egyesült Államok láthatja kárát

Alig értek véget az európai bajnokságok és nyílt meg az átigazolási ablak, egy furcsaságot már most feljegyezhetünk: a legnagyobb fogások nem Európában történtek.

A szaúd-arábiai Al-Ittihad nemrég bejelentette, hogy megszerezte a Real Madridot több mint egy évtizedig erősítő Karim Benzemát, míg Lionel Messi karrierje utolsó szakaszára az Egyesült Államokba igazolt. A két igazolás mintha egyszerre jelképezné, hogy új szelek fújnak a korosodó elitfocisták piacán.

Az MLS-től (Major League Soccer) eddig sem volt szokatlan, hogy karrierjük leszálló ágában járó játékosokat igazolt, de a szaúdiak feltűnése új jelenség. Úgy tűnik, hogy nem sajnálják rá a pénzt. Karim Benzemát nemrég az Al-Ittihad happolta el egy 200 millió eurós szerződéssel, mindezt fél évvel azután, hogy az Al-Nassr közel 100 millió euróért igazolta le Cristiano Ronaldót a Manchester Unitedtől.

Ez egybevág azzal, hogy a négy legnagyobb szaúdi klub (Al-Nassr, Al-Hilal, Al-Ittihad és Al-Ahli) nemrég új, a helyi állami tőkealap (PIF) központi irányítása alá került, ezzel kimondatlanul is kimondva: Szaúd-Arábia stratégiai figyelmet fordít bajnoksága fejlesztésére.

Az nem valószínű, hogy holnaptól a szaúdi bajnokság az európai topligákkal fog vetekedni. Középtávon viszont már lehet arra esélye, hogy beelőzzön, vagy legalábbis gyengítsen olyan kisebbeket, mint az MLS, amely tartósan nehezen fogja tudni felvenni a versenyt a szaúdi pénztárcákkal.

Szaúd-Arábia lényegében ugyanazt a stratégiát követi, amit más Öböl-menti országok, akik már bevásárolták magukat valamilyen európai labdarúgóklubba. Sokan ezt "sportmosásnak" hívják, ám valójában ennél többről van szó. Az Öböl-menti országok évek óta szembesülnek azzal a dilemmával, hogy a kőolaj- és földgáztartalékuk véges, ami miatt diverzifikálni próbálják a gazdaságukat. A fociklubok ilyen módon nem holmi bűvésztrükkök, amelyek elfedik, hogy a tulajdonos országában milyen rossz a nők-, az LMBTQ-közösségek vagy a vendégmukások helyzete, sokkal inkább legitimációs eszközök, mellyel kivívják a nemzetközi szereplők figyelmét. Szaúd-Arábia nemrég kapcsolódott be a versenybe (tavaly a Newcastle Unitedet vásárolták fel), és idén kapcsoltak magasabb fokozatba.

Az idősödő sztárok leigazolásában ugyanakkor semmi új nincs. Kína 2016-2017-ben kimondottan aktív volt abban, hogy kiöregedő vagy még épp a teljesítményük csúcsán járó játékosokat igazoljon: így került az országba az argentin Carlos Tevez vagy a brazil Oscar. Ausztrália évtizedekkel korábban Robbie Fowlert és Juninhót ölelte magához, de a ’90-es évek Japánja is újszerűnek hatott, amikor olyan világbajnokságokon ismert játékosokat hoztak el, mint Zico vagy Gary Lineker.

A műfajban ugyanakkor az Egyesült Államok volt a legsikeresebb. Az 1970-es évek "North American Soccer League-je" rendesen halmozta a nagy neveket – volt idő, amikor egyszerre megfordult ott Pelé, Johan Cruyff, Franz Beckenbauer, George Best vagy épp Bobby Moore. Mindez nem akadályozta meg a bajnokságot abban, hogy likviditáshiány miatt csődbe menjen.

Amikor aztán 1996-ban újjáalakult a mai nevét is viselő MLS, pont azzal a céllal jött létre, hogy elkerüljék a túlköltekezést. Egy ideig ezt egész szépen tudtak is tartani. Az áttörést David Beckham 2007-es érkezése okozta, aki ekkor a Los Angeles Galaxy-hez szerződött, onnantól mintha megnyílt volna az út más kiöregedett sztároknak is: a sorban Alessandro Nesta következett, majd jött Thierry Henry, Didier Drogba, David Villa, Steven Gerrard, Wayne Rooney és Zlatan Ibrahimovic.

Beckham játékosból aztán tulajdonossá vedlett és 2018-ban létrehozta az Inter Miamit, amely 2020-ben belépett az MLS-be, most pedig a soraiban tudhatja a valaha volt legtöbbet díjazott aranylabdást. Messi igazolása elsősorban Beckham sikere, amiből az amerikai bajnokság is profitálhat. Mindez viszont így sem fogja elijeszteni a szaúdiakat.

Nem mintha félteni kellene az USA-t. Érdekes módon az MLS kimondottan stabil lábakon áll pénzügyileg: 2007-ben, Beckham érkezésének évében 13 franchise versengett a bajnokságban, akkoriban a Toronto 10 millió dollárért vásárolta be magát a körbe – 2023-ban a San Diego az MLS 30. klubjaként lépett be a körbe, amihez pedig potom 500 millió dollárt belépési díjat fizetett. A Forbes felmérése szerint az MLS klubjainak átlagértéke 579 millió dollár, ami hatalmas összeg, ennyiért akár egy európai klubot is meg lehetne venni. A Forbes másik becslése szerint ráadásul a világ 30. legértékesebb klubja között 7 is az MLS ernyője alá tartozik.

Ugyanakkor aki ismeri az MLS színvonalát, az a számok láttán felhúzhatja a szemöldökét. Az amerikai bajnokság játékminsőége közel sem olyan jó, mint a top európai bajnokságoké. A becslések ugyanis elsősorban nem a játék minőségét mérik, hanem a növekedési potenciálnak adnak nagyobb súlyt: a Forbes listáján azért szerepelhet annyi MLS-klub, mert az Egyesült Államokban a foci még mindig nem szivárgott be a fősodorba, és még nem ér el akkora tömegeket, mint Európában.

Az USA bajnoksága egészséges és Messi érkezésével egy presztízsgyőzelmet sikerült kivívniuk. Ugyanakkor látva a szaúdi törekvéseket, az MLS akkor fog tudni növekedni, ha jobb játékosokat fog tudni képezni vagy igazolni. Mind a kettőhöz viszont többet kell majd fizetnie.