Ha mindenki beáll Pochettino mögé, jövőre a Chelsea lehet a PL egyik legszórakoztatóbb csapata
Publikálva 30/05/2023 - 20:23 GMT+2
Intenzív letámadás, támadásra hangolt játék, villámgyors akciók – ha minden jól megy, egyszer ebben a szellemben játszik majd a Chelsea a nemrég kinevezett Mauricio Pochettinóval. Hogy így legyen, a nyáron alaposan hozzá kell nyúlni az elképesztően vastag kerethez, a felesleg lenyesegetését követően pedig már az edzőn a sor, hogy mindenkit maga mögé állítson. Beleértve a vezetőséget is.
Mauricio Pochettino alatt látványos lehet a Chelsea játéka, ha mindenki beáll az elképzelései mögé - Fotó: Ben Stansall
Fotó: AFP
Mauricio Pochettino mindig is határozott elképzeléssel rendelkezett azzal kapcsolatban, hol van egy edző helye a csapatnál betöltött hierarchiában. A módszere ráadásul bizonyítottan működik: azoknál a kluboknál, ahol kiemelt szerepet kapott, és megadták a lehetőséget a kultúra megteremtésére, már rövid távon is érződött a játékosokra és a játékra gyakorolt pozitív hatása. Most pedig, hogy elvállalta a Chelsea irányítását az a legnagyobb kérdés, érvényre tudja-e juttatni a fentebbi gondolatot.
Pár napja Frank Lampard, aki edzőként egyelőre meg sem közelíti a játékosként elért szintjét, részben a Chelsea keretének hiányosságaival magyarázta a csapat csapnivaló szezonját. Egy olyan klub esetében, amely egy év alatt több mint 600 millió eurót költött játékosokra, különösen hangzik egy ilyen megállapítás, mégis van igazságtartalma. A Chelsea kerete borzasztó drága, de a rosszul menedzselt átigazolások után maradtak hiányposztok, emellett túl sokan is vannak.
Graham Potter áprilisi menesztését követően az Athletic arról számolt be, hogy akadtak olyan edzések, amiket 40 játékossal kellett lebonyolítania a stábnak, és a megszokott 11 a 11 elleni játékon kívül 9 a 9 ellen is edzettek. Idén a bajnokságban 32 játékos lépett pályára a Chelsea mezében, ami szintén elképesztően sok, ezt kellene valahogyan a nyár során nagyjából 25-26 főre szűkíteni, szem előtt tartva Pochettino lazának semmi esetre sem nevezhető kritériumait.
Futás, intenzitás, letámadás
Marcelo Bielsa nagy hatással volt Pochettino játékfelfogására, így a labda elleni intenzív játék az egykori védőnél is erős hangsúlyt kap. Labdavesztést követően a játékosoknak azonnal nyomás alá kell helyezniük az ellenfelet, hogy négy másodpercen belül visszaszerezzék a játékszert. Ez a játék brutálisan nagy fizikális igénybevétellel jár, a játékosoktól hatalmas futómennyiséget követel meg, melynek jelentős része nagy intenzitású sprint.
Az a tény, hogy Pochettino előszeretettel dolgozik fiatal játékosokkal, részben erre vezethető vissza: egy húszas évei elején-közepén járó futballista sokkal nagyobb valószínűséggel tudja fenntartani a folyamatos presszinget. Ilyen tekintetben vannak ígéretes részei a Chelsea keretének, a téli átigazolási szezon során például szinte csak fiatal játékosokra költött a klub, akiknek – feltéve, hogy beállnak az edző mögé – akár még feküdhet is Pochettino rendszere.
„Pochettino elképzelései jól működtek a Southamptonnál, mert a csapat rendkívül sikeresen működő akadémiájáról olyan intelligens játékosokat vehetett át, akikből fiatalos, energiával teli, új megoldásokra fogékony csapatot tudott összeállítani” – írja Michael Cox a Daráló című könyvében. Később hasonló elven építkezett a Tottenhamnél is, ahol az első szezonját meghatározta, hogy könyörtelenül megszabadult azoktól a rutinosabb játékosoktól, akik alkalmatlanok voltak a focijára.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2020/07/12/2849241-58730848-2560-1440.jpg)
Harry Kane és Mauricio Pochettino
Fotó: Getty Images
Kikerült a csapatból a csapatkapitány Younes Kaboul, a korábbi házi gólkirály Emmanuel Adebayor, valamint Benoit Assou-Ekotto és Aaron Lennon is, feltűntek viszont olyan fiatal játékosok, mint Harry Kane, Ryan Mason, Eric Dier vagy épp Nabil Bentaleb. Pochettino első szezonjában ötödik helyen zárt a Spurs, pontok tekintetében pedig elmaradt az egy szezonnal korábbihoz képest, mégis sikerként könyvelték el az argentin bemutatkozását a látványos stílus- és generációváltás miatt.
Egy ehhez hasonló játékrendszer összehangolása nem megy egyik pillanatról a másikra; a játékosoknak nem csak azt kell megtanulniuk, mi a feladatuk a különböző játékhelyzetekben, de a társakhoz igazodva, tökéletes időzítéssel is kell végrehajtaniuk azt. Abban a fázisban, amíg a tanultak nem épülnek be automatizmusként, könnyebb kijátszani a letámadást, és kiszolgáltatottá válhat a védelem, ami viszonylag sűrűn megesett a Tottenhamnál töltött első szezonjában is.
Ezt azért érdemes kiemelni, mert nagy a valószínűsége annak, hogy a Chelsea-nél is hosszabb ideig – hónapokig, vagy talán egy egész évig – tart, mire olajozott gépezetként működik a játék. Látva azonban azt, hogy Thomas Tuchel egy hónapnyi türelmet kapott, majd a helyére komoly pénzért igazolt Graham Pottert is menesztették a szezon vége előtt, Pochettino is nagyobb nyomás alatt lehet egy-egy váratlan vereséget követően.
De melyik utat választja a Chelsea?
Pochettino személyében egy olyan edző került a kispadra, akinek nagyon határozott elképzelései vannak azzal kapcsolatban, hogyan szeretné játszatni a csapatait. Ez alapvetően pozitívum, mert az átigazolásoknál a sportigazgatóknak konkrét profilokra kell vadászniuk, és ezt követve kisebb az esélye annak, hogy mellélőjenek. Másrészről viszont Pochettinónak most többnyire hozott anyaggal kell dolgoznia, köztük olyan játékosokkal, akiknek fix helyük kell, hogy legyen a csapatban.
| Magyarán szólva nehéz lesz mit kezdeni azzal a helyzettel, ha közülük valaki esetleg mégsem fér bele az elképzeléseibe. |
Korábbi csapatainál – már ahol valóban sikerült csapatot építenie – Pochettino erősségei közé tartozott a keret menedzselése. Az általa favorizált fiatal játékosok többnyire nyitottak voltak az elképzeléseire és a legapróbb részletekre kiterjedő tanácsaira (még a futballisták testbeszédét is elemzik az edzések felvételei alapján), a játékos-edző kapcsolatot pedig tovább erősítette, amikor a pályán is azt érezték, van értelme a kőkemény munkának.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/09/20/3223533-65987928-2560-1440.jpg)
Messi zokon vette, hogy Pochettino lecserélte a Lyon ellen
Fotó: Getty Images
Észak-Londonban Pochettino szabadon dönthetett arról, kikkel akar dolgozni és kikkel nem, vagyis megszabadulhatott azoktól a játékosoktól, akik nem voltak hajlandóak beállni a sorba. Párizsban már nem kapta meg ezt a lehetőséget, sőt: három játékosnak – Kylian Mbappé, Lionel Messi, Neymar – bérelt helye volt a kezdőcsapatban. Ez a helyzet végül a borítékolható bukáshoz vezetett, a kompromisszumhalmaz eredménye egy tökéletesen Pochettinomentes csapatszerűség lett.
Ebből sokan azt szűrték le, hogy Pochettino alkalmatlan egy olyan klub irányítására, amely tele van nagy egyéniségekkel, de ez nem feltétlenül következik a PSG-s időszakából. Párizsban ugyanis még az esélye sem volt meg annak, hogy bármit megvalósítson a futballról alkotott elképzeléseiből, kezdve a hírhedt Gacon-teszttel, a napi két edzéssel, a játékosok egyéni fejlesztésével és a különböző szerepkörök mikromenedzselésével.
Nincs rá garancia, hogy a Chelsea-nél megadják neki azt a hatalmat, ami ahhoz szükséges, hogy vezető szerepet kapjon a projektben, de némiképp nagyobb esély mutatkozik rá, és a keret kigazolását követően már az öltöző is menedzselhetőbb környezetnek ígérkezik. Onnantól kezdve pedig minden azon múlik, mennyire értenek egyet azzal a játékosai, hogy a szerződésük csak edzéslehetőséget garantál nekik, de játékidőt nem.
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés