Kaotikus (újra)kezdés a Chelsea-től: kapkodós költekezés után gyors edzőváltás

Thomas Tuchel a nyáron nagyobb beleszólást kapott a Chelsea átigazolásaiba, a londoni klub pedig kifejezetten aktív volt. A 280 millió eurós költés ellenére maradtak lyukak a keretben, a csalódáskeltő szezonkezdet pedig a német vezetőedző állásába került. Kijelenthetjük tehát, hogy finoman szólva sem indult zökkenőmentesen az új éra a Chelsea-nél.

Thomas Tuchel

Fotó: AFP

A nyári átigazolások szellemi szerzője az a Thomas Tuchel volt, akitől egy hónap után megvált a klub az új szezonban.
Erik ten Hag és a Manchester United kapcsán már érintettük a témát, miért nem egészséges az, amikor egy edzőre bízzák a játékosok kiválasztásának a folyamatát egy sportigazgató helyett, akinek sokkal globálisabb elképzelései vannak a piacról. Röviden: egyetlen edző sem képes arra, hogy a mindennapos feladatai mellett a piacot is kellő alapossággal tanulmányozza, kiszűrve azokat a profilokat, amelyek beleillenek a csapat taktikájába.
Volt a nyáron egy másik klub, amely szintén jelentős hatalommal ruházta fel az edzőjét, hogy aztán pár héttel a szezonkezdet után meg is váljon tőle. Szerdán – egy nappal a Chelsea zágrábi vereségét követően – a londoni klub a hivatalos csatornáin bejelentette, hogy megvált Thomas Tucheltől, aki az első – ráadásul csonka – szezonjában BL-t nyert a klubbal. Utódját egyelőre nem nevezték meg, ám a hírek szerint a vezetőség már a hétvégi bajnoki előtt ki szeretné nevezni az új szakembert.

Koncepciót csak nyomokban

A londoniakat Abramovich idején sem lehetett mintaklubnak tekinteni, amit a jelentős – igaz, a tulajdonos felé fennálló – tartozás is mutatott. Az átigazolási piacon is belefutott néhány emlékezetes zakóba a klub, leginkább a támadók kapcsán; olyan klasszisok buktak meg a Kékeknél, mint Andriy Shevchenko, Fernando Torres vagy újabban Romelu Lukaku. Az Abramovich biztosította háttér és a növekvő tévés bevételek mellett azonban belefért, hogy a Chelsea bőkezű legyen az igazolásoknál.
Todd Boehly megérkezése változást sejtetett, mivel egy olyan piacról és sportágból érkezik, amelyen meghatározó szerep jut az analitikai gondolkodásnak, és a Los Angeles Dodgers társtulajdonosaként (amely 2020-ban World Seriest nyert) testközelből láthatta, hogyan működik egy hatékony sportszervezet. Boehly nagy tervekkel érkezett meg a londoniakhoz, ám rögtön egy furcsa döntéssel indított: saját magát nevezte ki sportigazgatónak (még ha csak ideiglenesen is).
picture

Todd Boehly, a Chelsea tulajdonosa

Fotó: Getty Images

Ezzel azt a Marina Granovskaiát váltotta, akinek szintén akadtak megkérdőjelezhető döntései, azonban – Boehlyvel ellentétben – legalább a piac működésével és a klub felépítésével tisztában volt. Vagyis a tulajdonos lépése logikusan azt eredményezte, hogy a keret kialakításáról és az új igazolásokról részben Tuchelnek kellett döntenie, akinek ez a kabát már túlzottan is nagynak bizonyult, mindeközben még az öltözőt is elveszítette.

Egyik héten ez, a másik héten az

Az Independent úgy tudja: elsősorban az öltözőn belül megingott bizalom vetett véget Tuchel chelsea-s pályafutásának. Rövid távon a német tökéletes megoldásnak bizonyult a kispadra, nem hiába tartják őt (egyébként a mostani játékosai is) taktikai szempontból az egyik legfelkészültebb edzőnek. Közben viszont kiütközött az, ami miatt már az előző állomáshelyein is volt problémája: Tuchel finoman szólva sem egyszerű személyiség.
Mindez a játékosok oldaláról nézve hatalmas fegyelmet, rengeteg munkát és intenzitást követel meg, amely erőnlétileg és mentálisan is felőrli a játékosokat, Tuchel hatása pedig érezhetően csökkenőben volt a londoniaknál, a legutóbbi 21 mérkőzésből 7-et is elveszített. Az is sokatmondó adat, hogy a német első 50 mérkőzése alatt mindössze 24 gólt kapott a Chelsea, a következő 50 során viszont több mint kétszer annyit, 53-at. Mivel a támadójáték terén stagnált a csapat, elkerülhetetlen volt az eredmények romlása.
Nyáron lehetett volna orvosolni a problémák egy részét, ennek érdekében a Chelsea 280 millió eurót költött az erősítésekre. Tuchel – tekintettel a Lukaku-féle projekt kudarcára – eleinte kizárta az új kilences érkezését, többek között Cristiano Ronaldo leigazolására is nemet mondott, az átigazolási időszak hajrájára azonban meggondolta magát, és az utolsó pillanatokban leigazolta Pierre-Emerick Aubameyangot a Barcelonától.
Ez a fajta összevisszaság csak egy példa a beszámolók szerint, és a londoniak kívülről nézve már-már komikus irányváltásai elsősorban Tuchelre vezethetőek vissza. A német ugyanis nehezen tudta eldönteni, milyen koncepció mentén építse fel a következő csapatát, az elképzelései pedig hétről hétre változtak. „Mondott valamit, és aztán nekiállt panaszkodni, amikor azt végrehajtották” – idézte az Independent az egyik forrását.

Problémák bőven voltak

Tuchel védelmében annyit mindenképpen el kell mondani, hogy a helyzet cseppet sem volt irigylésre méltó, a Chelsea kerete ugyanis jelentős ráncfelvarrásra szorult. Belső védő poszton például létszámban is elfogyott a csapat, miután két meghatározó játékos is Spanyolország felé vette az irányt: Antonio Rüdiger a Real Madridhoz, Andreas Christensen a Barcelonához írt alá. Mivel Tuchel többnyire háromvédős rendszert futtatott a Chelsea-nél, ez volt az egyik kulcspozíció a nyáron.
picture

N'Golo Kanté

Fotó: Getty Images

A védelem két szélére is ráfért az erősítés, mivel a szárnyvédőkre hatalmas szerep hárult a német rendszerében (igaz, ide talán elegendő lett volna egy-egy minőségi csere), és a középpálya közepére is szükség lett volna új, kezdő potenciállal bíró játékosokra. N’Golo Kanté és Mateo Kovačić sérülékenysége már az előző szezonokban is gondot okozott, Jorginho formája pedig jelentősen visszaesett a 21/22-es idényben.

Ezt a posztot azonban szinte teljesen elhanyagolták a nyáron, csupán Denis Zakaria érkezett (az inkább a jövőnek szánt Carney Chukwuemeka mellett) alternatíva gyanánt.

Az edző és a vezetőség közötti kommunikáció sem ment zökkenőmentesen. Tuchel alapvetően örült annak, hogy nagyobb befolyása lett az átigazolásoknál (ami egyébként éles ellentétben áll az Abramovich-éra logikájával), viszont az már kevésbé tetszett neki, hogy Boehly folyamatos visszajelzést várt. Közben az új vezetőség azt sérelmezte, hogy a német nem volt eléggé aktív az átigazolásoknál, holott Raphinha és Koundé leigazolásánál is segíthetett volna.

Hogyan tovább?

Nem jó ómen, ha egy klub egy hónappal a szezonkezdet után rászánja magát az edzőváltásra, a Chelsea-nél ráadásul most duplán fájhat a döntés, hiszen a keretet Tuchel alakította így.
Mindenesetre vannak erős jelöltek a kispadra: az elsődleges kiszemelt Graham Potter, aki a Brightonnál fantasztikus munkát végez, érte viszont 18 millió fontot kellene fizetnie a Chelsea-nek. Az alternatíva pedig Mauricio Pochettino lehet, aki a PSG-től való távozása óta szabadon igazolható, ebből a szempontból valamivel kényelmesebb megoldás lenne.
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés