Bankot robbantott az MU, de továbbra sincs minden rendben az átigazolásokkal

A Manchester United az átigazolási időszak végére aktivizálta magát, és a pénzügyi erejét megvillantva 170 millió eurót költött erősítésekre. Mindez két játékost takar: Casemiro személyében a világ talán legjobb védekező hatosát vásárolta meg a Real Madridtól, Antonyt pedig Erik ten Hag korábbi csapatától, az Ajaxtól hozta el az MU – utóbbi a klub történetének második legdrágább igazolása lett a 95 milliós vételárral.

Vitán felül áll, hogy mindkét futballista erősítést jelent, különösen Casemiro, aki egy évek óta üresen tátongó hiányposztot tölthet be a csapatban. Fred és Scott McTominay kettőse inkább csak részfeladatok megoldására volt alkalmas, és sosem számított olyan duónak, amely tartósan képes a kontrollt és a stabilitást biztosítani. Casemiróval – mivel párba lehet állítani egy mélységi irányítóval – mindkét fronton előbbre léphet az MU, ami kulcsfontosságú ten Hag rendszerében.

A probléma ezúttal nem abban rejlik, hogy kiket hozott el a manchesteri klub, hanem az időzítésben és a feltételekben. Előbbi szempontjából beszédes, hogy a klubvezetés – amelynek két hónap állt a rendelkezésére, hogy Ten Hag ízlésére szabja a keretet – a csalódást keltő, már-már megalázóan rossz szezonkezdés után kezdett nagybevásárlásba. Vagy azt is mondhatnánk, hogy pánikigazolásba, ami az anyagiakon is érződik – az MU kénytelen masszívan túlfizetni a célpontjait.

Ezzel pedig nem kevés kockázatot vállal a klub. Casemiro esetében idővel az életkor jelenthet problémát, a brazil klasszis 30 évesen már nem rendelkezik eladási potenciállal, a heti 350 ezer fontos bére pedig garantálja, hogy a következő négy évet a klubnál fogja tölteni. Akkor is, ha a sérülések utolérik, ami a 30 év feletti játékosoknál mindig halmozottan kockázatos, főként azoknál a futballistáknál, akik jelentős meccsterhelést kaptak a karrierjük során.

Antony egy másfajta dilemmát jelent: az Ajax – most már csak egykori – szélsője kétségtelenül hatalmas potenciállal bír, aki rengeteget fejlődött Ten Hag rendszerében, másrészt viszont joggal merülhet fel a kérdés, hogy a mai ismereteink fényében megér-e 100 millió eurót. Itt egyértelmű, hogy Ten Hag szava volt a döntő, azonban egy hatékonyan működő klubnál előbb körbenéztek volna a piacon, nincs-e hasonló profillal rendelkező, csak épp olcsóbb játékos a posztján.

Ten Hag hatása a többi igazoláson is erősen érződik, az MU a nyár során többnyire a holland piacról szerzett erősítéseket (ami az Eredivisie és a topligák közötti különbség miatt mindig rizikós), talán csak Casemiro az egyetlen kivétel. Christian Eriksent tekinthetjük még kakukktojásnak, akinek megvan ugyan az ajaxos múltja, de hatalmas Premier League-rutinnal rendelkezik, és az előző szezonban is magas szinten teljesített a Brentfordnál.

Az MU vezetőségét rengeteg kritika érte amiatt, hogy csak céltalanul, az aktuális benyomásokat követve, egyénekben gondolkozva igazolt játékosokat, miközben a Liverpool és a Manchester City rendszerszinten keresett futballistákat. Az igazolásokért azonban egyik klubnál sem az edző felel: a városi riválisnál Txiki Begiristain feladata a keret kialakítása, a Liverpoolnál pedig Michael Edwards hozta meg a legfontosabb döntéseket az előző években.

Nyilvánvaló, hogy ők sem egy személyben, hanem egy komplett stábot irányítanak, megfigyelőktől kezdve elemzőkön át, és az általuk összegyűjtött adathalmaz segítségével szűkítik le a lehetőségeket néhány névre. Nem véletlen, hogy az edzők és a sportigazgatók szerepkörét kettéválasztják a klubok: az edzőknek a napi edzésmunka mellett nincs idejük arra, hogy teljesen rálássanak a piacra, ellentétben azokkal a szakemberekkel, akiknek ez a fő feladatuk.

A Manchester United játékosmozgásai azonban arra utalnak, hogy a klubvezetés az átigazolási döntéseket is átruházta Ten Hagra, aki – lévén, ezt ismeri a legjobban – elsődlegesen a holland piacról kért erősítéseket. Mindez nem az edzőre nézve kritika, hiszen a korábbi munkahelyén neki a csapattal kellett foglalkoznia, az igazolásokat Marc Overmars intézte, meglehetősen hatékonyan, miután a legjobb játékosaikat rendre pótolni tudták más tehetségekkel.

Nem állítjuk, hogy azok a játékosok, akiket Ten Hag hozott az MU-hoz, biztosan besülnek majd a Premier League-ben, a magassága miatt előszeretettel kritizált Lisandro Martínez például egészen jól kezdte a manchesteri pályafutását, viszont ezt semmi esetre sem lehet hatékony működésnek nevezni. Majdnem minden igazolás kapcsán fel lehetne tenni a kérdést, hogy egészen biztosan ők voltak-e a legjobb elérhető célpontok ár-érték arányban.

Antony esetében ez hatványozottan igaz, az MU ugyanis egy olyan szélsőért fizetett 100 millió eurót, aki két szezon leforgása alatt 29 gólban működött közre a holland bajnokságban. Mivel más, hasonló kaliberű játékos nem merült fel, az angol klub kénytelen volt a zsebébe nyúlnia, ugyanis az Ajaxnál azt tervezték, hogy megtartják a szélsőt. Miután több mint 100 millió euró értékben adott el játékosokat a holland klub, anyagilag sem szorult rá, hogy mindenáron elengedje Antonyt – ez is növelte az árát.

Természetesen akkor, ha a brazil szélső az elvárásoknak megfelelően teljesít Manchesterben, utólag már senki sem fogja kritizálni a klubot a brutálisan magas vételár miatt. Erre pedig többé-kevésbé garancia lehet Ten Hag személye, aki pontosan tudja, mire lehet számítani Antonytól, és milyen szerepet tölthet be a rendszerében. Ráadásul megtanulnia sem kell azt a brazilnak, mivel két éven át együtt tökéletesítették Hollandiában.

Az Ajaxban Antony többnyire a jobbszélen szerepelt, ahonnan előszeretettel cselezett befelé, lövéseket vagy passzokat kezdeményezve. A brazil ugyanakkor alkalmas arra, hogy szélességet biztosítson a csapatnak, az Ajaxban gyakran előfordult, hogy a szélsőhátvéd, Noussair Mazraoui húzódott be középre, miközben Antony maradt a jobb oldalon. A támadó ráadásul a védekezésből is aktívan kiveszi a részét: Hollandiában csak öten szereztek több labdát nála a támadóharmadban.

Antony leigazolása vélhetően azt jelenti, hogy Jadon Sancho – akit tavaly a jobbszélső poszt betöltésére szerződtetett az MU – áthúzódik a másik oldalra, ahol az előző idény nagy részében is játszott. Középre pedig Marcus Rashford, Anthony Martial vagy Cristiano Ronaldo lehet Ten Hag embere, amit akár az adott ellenfélhez igazodva is variálhat az edző – elöl tehát bőven lesz variációs lehetősége a holland szakembernek.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.