Olyan pofátlanul gazdagok az angol klubok, hogy csak egymásnak adhatják el a sztárjaikat

Ha valaki naprakészen követi az átigazolási híreket, egy érdekes trendre figyelhet fel. Gabriel Jesus távozása a Manchester Citytől az Arsenalhoz szinte már hivatalos, de egyre többször hallani azt is, hogy Raheem Sterling a Chelseahez kerülhet. Vagyis az angol bajnok a tabella harmadik és ötödik helyezettjének, lényegében a közvetlen riválisoknak adhatja el fontos játékosait. Olyan jelenség ez, amivel az utóbbi évtizedekben alig találkoztunk, de a pénz nagy úr, így a jövőben ez megváltozhat.

Végignézve az átigazolásokat a Premier League hat topklubja között, az előző 10 szezonban alig találunk igazán meghatározó üzleteket. Robin van Persie, Kyle Walker vagy pont az említett Sterling átigazolása kivétel, de ezek mellett többnyire ingyen csapatváltásokról, vagy perememberek mozgásáról volt szó.

És még ezek a mozgások sem a legnagyobb riválisok között történtek. A City és a Manchester United 1999, a MU és a Liverpool (!) 1964 óta nem adott el egymásnak játékost, az Arsenal és a Tottenham pedig 20 éve nem üzletelt. Hasonlóan valószínűtlen a mozgás két bajnoki címért küzdő csapat közt, a City és a Liverpool utoljára akkor állt szóba egymással, amikor a Vörösök még csak építették a félelmetesen jól működő projektjüket.

Mi változik most, hogy Pep Guardiola csapata láthatóan hajlandó keretének fontos embereit – sem Sterling, sem Jesus nem nélkülözhetetlen a Cityben, de mindketten közel 30 bajnokin kaptak szerepet – elengedni riválisokhoz? A válasz, mint a modern labdarúgásban a legtöbb esetben, a pénzben keresendő.

A top játékosok óriási fizetését állni képes csapatok száma drasztikusan lecsökkent az utóbbi években. A PSG egy opció, a Real Madrid és a Barcelona (ha épp nincs milliárdos adósságban) képes erre, a Bayern München azonban ma már inkább csak kivételes esetben hajlandó ilyet tenni, Olaszország pedig ezen a téren teljesen lemaradt.

A világ összes sztárja nem játszhat Párizsban, és Madridban sem a „nagy nevekből sose elég” filozófiát vallják már, így az angol kluboknak, ha húzóembereik távozni akarnak, figyelembe kell venniük egy lehetőséget, amit eddig nem nagyon tettek. Egymást.

Sterling a hírek szerint heti 300 ezer fontot keres a Citynél. Ebből leadni nyilván nem szeretne, távozni viszont igen, így a potenciális kérők köre nagyon leszűkül. Bár néhány éve a Real is szóba került vele kapcsolatban, egy 28 éves, jó eséllyel haszonnal tovább nem értékesíthető angol szélső esetében az egyetlen igazán reális opció a belföldi klubváltás.

A kellemetlen alternatívát épp az érdeklődő Chelsea esete mutatja be Romelu Lukakuval. A belga támadó egyike lett a klub besült csatárigazolásainak, a csapat pedig alig egy év után megválna tőle, csak épp a keresletet jelentősen gátolja az óriási fizetése. A megoldás valószínűleg egy kölcsön lesz korábbi klubjához, az Interhez, mindössze 8 millió euróért és azért, hogy a bérét az olaszok állják. Ennél még a riválisokkal való egyezkedés is jobb.

Hogy a szurkolók hogyan állnak az ilyen üzletekhez, azt nem nagyon kell magyarázni. Sterling éveken át kapott fenyegetéseket, Van Persie elsőszámú közellenség lett az Arsenalnál, de beszédes az is, hogy Juan Mata klubváltásánál a MU és a Chelsea vezetősége közt lényegében nem volt közvetlen kapcsolat, mert azt a két klub státusza nem engedte.

Érdekes, hogy az utóbbi évtizedben pont a Chelsea nem félt annyira a többiekhez elengedni játékosokat, ellenkező estben – például amikor kinézték Wayne Rooneyt a Unitedből - többnyire rájuk csapták a telefont. Pedig a legtöbb ilyen üzlet nem sült el rosszul: Matáért és Nemanja Maticért jó pénzt kaptak Londonban és nem váltották meg a világot Manchesterben, Willian, David Luiz vagy Petr Cech eladása az Arsenalnak pedig azóta is kellemes félmosolyt vált ki a Kékek szurkolói táborából és heveny szitkozódást az Ágyúsokéból.

Jesus és főleg Sterling esete most azt mutatja, hogy a Citynél is mérlegelték ezeket a szempontokat és a kisebbik rossz mellett döntenének. A riválisok jó pénzt fizetnek az elvágyódó játékosaikért, Guardioláék pedig bíznak benne, hogy ezt visszaforgatva még jobbakra cserélhetik a távozókat.

Kérdés, hogy ezek az üzletek mennyire lehetnek úttörőek. Mohamed Salahkönnyen lehet, hogy távozik Liverpoolból, és akár a Premier League egyik legnagyobb sztárja is közvetlen riválisnál köthet ki. Érdekes új világ van kibontakozóban, amihez a szurkolóknak hozzá kell szokniuk.

Forrás: The Athletic