Óriási pénzeket kockáztat a Barcelona, hogy a nyáron igazolni tudjon

Normális helyzetben egy mozgalmas nyár várna a Barcelonára. A katalán klub a szezon közben kinevezett Xavi irányítása alatt egyértelműen előrelépett, nyáron pedig szeretné az edző elképzeléseinek megfelelően átalakítani a keretét. A nevek csak úgy repkednek a sajtóban: Robert Lewandowski lenne a csúcsigazolás, de szó van Bernardo Silva megszerzéséről, Franck Kessié és Andreas Christensen érkezése pedig biztos… lenne, csakhogy a klub anyagi helyzete közbeszól.

A spanyol bajnokságban bevezetett költési plafon szabálya szerint a Barca jelenleg 144 millió euróval van a megengedett limit felett. Nem véletlen, hogy a klub szinte egy csapatnyi játékostól szabadulna a nyáron, de pusztán a távozókon való spórolás nem lesz elég az új igazolásokhoz. Itt jön képbe a klubelnök, Joan Laporta terve, ami rövidtávon óriási pénzeket hozna a konyhára, hosszútávon viszont egy nagyon veszélyes hazárdjáték lehet a csapat részéről.

Miről is van szó pontosan? A klub két forrásból remél összesen akár 700 millió eurót összegyűjteni: értékesíteni szeretné a csapat jövőbeni televíziós és merchandising jogainak bizonyos százalékát. Vagyis lényegében a klub későbbi bevételeit adják el egy azonnali nyereségért cserébe.

Nem nehéz belátni, hogy ebben hol van a kockázat. A klub potenciálisan jóval nagyobb bevételekről mond le, mint amilyen áron azokat most értékesíti, azaz ha minden a vártak szerint megy, komoly összegtől esik el. Persze, a trendek fordulhatnak – ebben az esetben óriási haszonélvezői lesznek az üzletnek –, vagy gondolkodhatnak úgy, hogy kilábalva a jelenlegi helyzetből akkora bevételük lesz, hogy mindez úgysem számít, de erre játszani veszélyes.

Érdemes a két üzletről külön beszélni. A televíziós jogok értékesítése azt jelenti, hogy a Barcelona eladná a ligától kapott tévés bevételinek 25%-át, 25 évre előre, ezért pedig összesen 500 millió eurót kapna.

A jelenlegi tévés szerződés értelmében évi 165 millió jár a csapatnak, vagyis cirka 41 millióról mondanának le évente, ami a teljes időszak alatt több mint egymilliárd. A klub gondolkodása szerint 500 millió azonnal jobb, mint éves szinten 41 millió egy negyed századon keresztül. Elvégre ott az infláció is, ezt manapság aligha kell bárkinek magyarázni…

A dolog árnyoldala, hogy minden valószínűség szerint a tévés pénzek is inflálódnak. Ha az új keretszerződés a vártak szerint jóval nagyobb összegről szól majd, akkor a klub is jóval több pénzről mond le most. Nyilván egyúttal a saját bevételük (a maradék 75%-ból) is jelentősen nő, a riválisok viszont megkapják a 100%-ot, így csökkenhet az olló a csapatok között.

Hasonló a koncepció a merchandising jogokkal is. A klub itt abban bízik, hogy egy megfelelő partnercég segítségével föltornázhatja a járvány előtt nagyjából évi 60 millió eurós bevételét a mezekből és értéktárgyakból, cserébe ennek az összegnek a fele a partnernél landolna.

Ha a csapat számításai követve azt feltételezzük, hogy a bevétel 100 millióra nő, akkor bárki is köt most 250 milliós üzletet a Barcával, 5 év múlva a pénzénél van. A részletek persze sokat módosíthatnak egy ilyen megállapodáson, de feltételezhetjük, a komoly összeget előre átadó befektetők bebiztosítják magukat a legtöbb forgatókönyvre.

A kérdés, szüksége van-e a Barcelonának egy ilyen kockázatra? Kapásból azt mondhatjuk, hogy igen. Elvégre meg kell felelniük a költési plafon szabályainak, ráadásul rövidtávon esedékes lesz a klub adósságának egy jelentős szeletének (kb 300 millió euró) törlesztése is. Gazdag tulajdonos, kedvező kamatú hitelek vagy a csapat számára fontos játékosok – mondjuk Pedri, Gavi vagy Ansu Fati – értékesítése nélkül egy ilyen megállapodás tűnik a kevés kiút egyikének.

Hosszútávon viszont egy ilyen üzlet nagyon rosszul is kinézhet. Ha nem lenne benne komoly kockázat, más klubok is ezt csinálnák. Tegyük fel, hogy a csapat most megkapja a pénzt és nagynevű erősítésekre költi el az összeget. A várt eredmények nem jönnek, a megállapodás anyagi oldala pedig a realitásnak megfelelően több százmilliós veszteséget hoz. Ebben az esetben Laporta neve épp úgy átkozva lesz, mint elődjéé, Jose Maria Bartomeué volt.

Márpedig ha bárki úgy akar fogadást kötni nagy értékben, hogy legfeljebb a megítélését teszi fel kockára, a következményekkel pedig nem neki kell majd megbirkóznia, akkor az ember legjobb, ha szkeptikus lesz…

Forrás: ESPN