Szczęsny úgy érezte, a Juventus után véget ért számára a foci, a Barcelona szupertehetségei azonban minden nap feltöltik

Pár évvel ezelőtt vettünk ott egy házat, és az első évben egy nagyobb vakációt terveztünk.

Két hónapig.

Szeptember 21-én elmentem Zürichbe, hogy Arséne Wengerrel interjúzzak a pályafutásomról készülő dokumentumfilmhez. Azt mondta nekem, biztos benne, hogy vissza fogok térni. Nevettem, hiszen nem volt szerződésem, nem volt semmi konkrét lehetőségem. Visszatértem Marbellára, ahol a fiam azt kérte, hogy nézzük meg a Barca meccsét, akik épp a Villarreallal játszottak. Mintha a sorsomba pillantottam volna.

Nullát.

Igen, a tévé előtt ültem, amikor Ter Stegen megsérült. A félidőben már kaptam az üzeneteket a haverjaimtól, hogy készüljek a Barcára, de úgy éreztem, mintha egy egészen más világban lennék. Aztán a meccs végén Robert (Lewandowski) felhívott az öltözőből. Lehetetlen volt nemet mondani, képtelen voltam rá. Azonnal éreztem, hogy ez egy kivételes lehetőség, és az, hogy egy ennyire csodálatos helyen fejezzem be a pályafutásomat, túlságosan izgalmas ahhoz, hogy visszautasítsam.

Úgy jöttem ide, hogy nem számítottam a játéklehetőségre, mert tudtam, hogy két hónapnyi golfozás után nem leszek olyan formában, ami garantálná a jó teljesítményt. Azt kérték, hogy segítsek, és segíteni is akartam. Az a tudat, hogy segítettem fejlődni a srácoknak, akkor is boldoggá tett volna, ha egyetlen meccsen sem lépek pályára. De aztán megkaptam a lehetőséget, így döntött az edző.

Igen? Akkor most már beindulhatunk! A szezon első felében, a nyaralás és még inkább az edzőtábor után, szükség van egy kis időre, mire ráérzek a távolságokra és a labda sebességére. Ennek leginkább mentális okai vannak. Az Arsenalban, a Romában és a Juvéban sem tudtam azonnal teljes fordulatszámon pörögni, most sincs ez másként.

A kommunikáció egyértelműen nehezebb. Egészen más a játékstílus, amihez alkalmazkodnom kell, de ez fordítva is igaz. Tapasztalatra és intelligenciára van szükség, hogy megértsd a kiinduló pozíciót, ami itt sokkal magasabban van, illetve a kijövetelek időzítését. Ezt nem lehet megtanulni hibák nélkül, mert nagyon vékony a határ, amit időnként átlépsz, de szerintem megértettem mostanra.

Igen, de tetszik ezt a stílus. A visszavonulásom egyik oka az volt, hogy nem találtam izgalmas projektet a Juve után. Számomra a Juve napi kihívást jelentett, hogy megfeleljek az ottani elvárásoknak. Hét év, a nagy trófeák és nagy bajnokságok után nem akartam kisebb csapatokhoz igazolni, csak hogy folytassam a karrierem. Ez viszont egy nagy kihívás, amiből tanulhatok. 34 évesen nem könnyű megtalálni azt a helyet, ahol még fejlődhetsz és tanulhatsz, de itt sikerült, ami ösztönzőleg hat.

Sőt: döntetlent sem játszottunk.

Remélhetőleg a Barcelona.

Nehéz megmondani, mert fogalmam sincs, kit kapunk majd a 16 között ezzel a mostani formátummal. A Liverpool hihetetlen a BL-ben és a Premier League-ben is, ott van a Real Madrid, amelynek a történelme megmutatta, hogy mindig a legvégéig küzdenek, de a Manchester Cityt sem hagynám ki. Remélhetőleg a Juventus is ott lesz.

Igen, rendkívül erősek. De ismétlem: nehéz megmondani. A rangsor egy kicsit becsapós. Most az első nyolc helyért küzdünk, de a torna igazából a playoffban és a nyolcaddöntőben kezdődik, szóval látnunk kell a sorsolást, a lehetséges negyeddöntős párosításokat. Izgalmas lesz. Nagyon tetszik az új formátum, de mivel még új, meg kell tanulni menedzselni azt. A kanapén ülve is tetszett, most pedig a Barcelonában játszom. Ezt őszintén szólva nem gondoltam volna.

Tetszik a projekt, de az elég egyértelmű, hogy ha mindent megváltoztatsz a jövőd érdekében, akkor azzal az első évben feláldozod az eredményeket. Nagyon tetszenek Thiago Motta elképzelései, de az is nyilvánvaló, hogy túl sok a döntetlen. A fejlődéshez az is hozzátartozik, hogy a fiatal játékosoknak meg kell tanulniuk – egy Max Allegrinek kedves kifejezéssel élve – menedzselni a meccsek fontos pillanatait. A mostani Juventus sokat fejlődhet még, és biztos vagyok benne, hogy visszatérnek a korábbi önmagukhoz.

Egyértelműen, de egy új projekt kezdetekor ezt figyelembe kell venned, ha fiatal játékosokkal és új filozófiával dolgozol. Motta szerintem sok dicséretet érdemel, amiért volt bátorsága megváltoztatni a csapat játékstílusát, és megvan benne a fentebb említett türelem.

Nem érzem helyesnek, hogy a korábbi csapattársaként ítéletet mondjak, ez az edző hatásköréhez tartozik. Nem kell egyetérteni vele, de ha egy edző úgy gondolja, hogy egy játékos illik az elképzeléseihez, akkor játszani fog, ellenkező esetben nem, és valaki más kerül a csapatba. Dušan nagyszerű csatár, az is lesz, és remélem, marad a Juventusban. Kivételes érzéke van a gólszerzéshez, és szerintem képes alkalmazkodni ahhoz a szerephez is, amit tavaly Zirkzee betöltött a Bolognában, mert technikailag képzett, és tudja, hogyan fedezze a labdát.

Nem. Fogalmam sincs, mi történt, de nem számítottam rá, hogy egy ennyire nagyszerű játékos és vezér távozni fog. Dani nagyon erős karakter, meghatározó volt az öltözőn belül. De a futball ilyen. Szczęsny távozására sem számítottam… El kell fogadni, hogy egy edzőnek vagy egy sportigazgatónak más elképzelései vannak, és új lehetőséget kell keresni.

Semmit. Eleinte meglepett, igen, de tisztelettel bántak velem. Giuntoli tökéletesen bánt velem, miután közölte a döntését. Küldött egy edzőt Marbellára, hogy ne kelljen visszatérnem Torinóba, végig nagyon őszinte volt, és megtaláltuk a megoldást. Az más kérdés, hogy nem értettem egyet a döntéssel, de nincs bennem sérelem, elfogadtam a döntést, és elhatároztam, hogy befejezem a futballt.

Amikor idejöttünk, akkor még Real Madrid-szurkoló volt. Ő döntött így, nem tehetek róla. Most viszont nagyon boldog, ha meccseket nyerünk, és a feleségem azt mondta, nekünk szurkolt a Szuperkupa döntőjében.

Igen, van egy közös fotójuk, olyan volt, mintha tesók lennének.

Igen, és ez nagyon szép dolog. Ezek a fiatal srácok egészen más energiát hordoznak, tele vannak lelkesedéssel, nagyon szórakoztató velük edzeni. Rengeteget kapok tőlük, amit igyekszem visszaadni egy kis tapasztalattal, de sokkal többet adnak nekem.

Nem tudom, azért Olaszország is sokat változott az előző években, elég csak Yildizt megnézni: kivételes tehetség, de az, hogy megkapta a Juventusnál a 10-es mezzel járó felelősséget, bátor döntés volt. Ott van Mbangula és még mások. De azt is el kell ismernem, hogy itt olyan kivételes tehetséggel rendelkeznek a fiatalok, hogy könnyű lehetőséget adni nekik. Szóval nem tudom, hogy a menedzselésükben vagy a minőségben van-e különbség: a 16-17 éves spanyolok már készen állnak a felnőtt meccsekre.

A két legnagyobb tehetség, akivel a pályafutásom során találkoztam.

Akiket felsorolták, azok nagyon erős játékosok voltak, én inkább a tehetségekről beszélek. A két srác különböző, mert Lamine technikailag egészen abszurd szinten van, Yildiz pedig inkább a fizikumával emelkedik ki. Lamine olyan dolgokat művel az edzéseken, amiket sosem láttam, egészen lenyűgöző. Nehéz az összehasonlítás, szerintem mindketten nagy dolgokat fognak elérni.

A játék kultúrája. Egészen más, mint amit Olaszországban tapasztaltam. Itt sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítanak a kapott góloknak. Tudod, hogy ha kaptál egy gólt, vannak olyan csapattársaid, akik képesek hármat rúgni rá, folyamatosan a támadásban gondolkoznak, és csodálatos az, mennyire élvezik itt a futballt. Elég megnézni az egyérintős játék színvonalát: nagyon nehéz, mégis nagyon könnyedén megcsinálják, ami lenyűgöző.

Nem, azért, mert rendkívül magas a színvonal. A Juventusnál egy erős csapathoz tartoztam, amely tele volt kivételes tehetségekkel, különösen támadó oldalon: Dybala, Yildiz, Higuaín, Cristiano és még sokan mások, mindannyian nagyon erősek voltak. A kultúra azonban más, és a támadók sokat profitálnak ebből a szemléletből. Véleményem szerint a Barcelona azért tudott ennyire erős játékosokat kinevelni, mert határozott filozófiájuk van, amely a gólszerzésre épül, így a támadók is sokat fejlődtek.

Nem, mert mindig önkritikus vagyok, néha túlságosan is. Ha 7-1-re nyerünk a Valencia ellen, akkor is zavar. A meccs végén mindenki ünnepel, te meg ott állsz, hogy igen, de kaptunk egyet. Az viszont, hogy kisebb súlya van a kapott gólnak, több bátorságot ad, hogy kockáztass.

Taktikailag Olaszország egy kicsivel előbbre jár, technikailag viszont sokkal jobbak a spanyolok. Az olaszoknál nagyon nehéz gólt szerezni, itt ez más, rendkívül technikásak a játékosok, és még a kis csapatok is játszani szeretnének, ami látványossá teszi a show-t. Több a gól, több a játék, míg Olaszországban a szervezettségen van a hangsúly. Ez inkább kulturális különbség, azt nem tudom megmondani, melyik bajnokság erősebb.

Forrás: Gazzetta