Történelme van annak, hogy a csatárok szenvednek a Chelsea-nél. Talán nem ez a legegyszerűbb hely a világon egy csatár számára.
Nehéz azt mondani, hogy Thomas Tuchel ne tapintott volna rá valamire, amikor februárban a fentieket nyilatkozta. A mondat azután hangzott el, hogy a Chelsea csatára, Romelu Lukaku mindössze hétszer ért labdába a Crystal Palace elleni meccsen. A belga támadó legközelebb hónapok múlva kezdett a bajnokságban, most pedig nagyon úgy tűnik, hogy hiába érkezett nyáron 100 millió eurónál is nagyobb összegért, mindössze egy év után már távozik is. Ráadásul hasonlóra korántsem először kerül sor a csapat történetében.
Tuchel sem tudott indokot mondani arra, miért lehetséges, hogy Lukaku, aki Európa egyik legjobb csatáraként érkezett az Intertől – ahol két idény alatt 95 meccsen 64 gólt lőtt – miért sült be ennyire. Hasonló rejtély volt annak idején Alvaro Morata leszereplése… vagy Fernando Torresé… vagy Andriy Shevchenkóé… az olyan eleve kényszermegoldásnak tűnő nevekről, mint Radamel Falcao vagy Gonzalo Hiugain nem is beszélve.
Serie A TIM
Hivatalos: Lukaku egy szezon erejéig visszatér az Interhez
4 ÓRÁJA
Didier Drogba immár tíz évvel ezelőtti távozása óta igazából csak egyetlen csatár, a 89 bajnokin 52 gólig jutó Diego Costa váltotta be a reményeket. Néhányan, mint a klub által tavaly nyáron eladott Tammy Abraham és Olivier Giroud párosa, nem is vallottak egyértelműen kudarcot, mégsem marasztalta őket a csapat.
Ez vezethetett ahhoz az egészen elképesztő statisztikához, hogy a klub legeredményesebb bajnoki gólszerzője az előző öt szezonban, 28 találatával az az Eden Hazard, aki három(!) éve nincs a csapatnál. Mögötte Mason Mount a második 24 góllal, de odafér a lista elejébe Abraham vagy a brazil szélső Willian is, akik már szintén nem a csapat játékosai.

Eden Hazard még mindig a Chelsea legeredményesebb játékosa az elmúlt öt évben.

Fotó: AFP

Viszonyításképp, ebben az időszakban Hazard a 34. legeredményesebb játékos a Premier League-ben. A lista tetején lévő Mohamed Salah és Harry Kane ezalatt 100 gól fölött termelt, de nagyon messze vannak Sadio Mané, Jamie Vardy és Raheem Sterling számai is.
Az említett nevek talán jó kiindulási alap lehetnek arra, mi a probléma. Salah, Mané és Sterling a Liverpool és a Manchester City képében olyan csapatban szerepeltek, ami az öt év során egyszer sem váltott edzőt, Kane és Vardy pedig ugyan több menedzserrel dolgoztak együtt, de mindegyiküknél alapvetés volt, hogy a sztárcsatáruk köré építik a csapatot.
A Chelsea ebben az időszakban négy edzőt fogyasztott el, akik mind a saját elképezéseik szerint próbálták alakítania a csapat játékát és keretét is. A szilárd koncepció hiánya nemcsak a csatárok, hanem az összes többi támadó teljesítményén is meglátszott. Timo Werner, Christian Pulisic, Hakim Ziyech és Callum Hudson-Odoi mind különböző edzők alatt kerültek a csapathoz, időről időre új szerepkört kaptak, vagy kiestek egy adott menedzser kegyeiből. Az eredmény: az előző idényben egyikük sem jutott 6 gól fölé a bajnokságban.
Az egyik kivétel az a Kai Havertz, akinek közvetlenül Lukaku padra szorulása is köszönhető. Az említett Palace elleni meccsen a német váltotta a csatárt, majd londoni pályafutása során először hosszabb távon egy pozícióban szerepelve úgy elkapta a fonalat, hogy 9 meccsen 7 gólig jutott.

Kai Havertz és Romelu Lukaku

Fotó: AFP

Havertz nemcsak a nyers gólszámban, hanem minden másban is előrelépés volt Lukakuhoz képest. Többet lőtt, többször talált kaput és pláne hatékonyabban vett részt a passzjátékában. Utóbbi mutató lehet a magyarázat arra is, hogy nem csak az egyéni számai jobbak, de csapatszinten is durván megugrott a Chelsea teljesítménye vele a pályán, mind a kialakított lövések és helyzetek, mind a letámadás terén.
Ez a Tuchel által megálmodott csatárszerep egyszerűen nem feküdt Lukakunak. A letámadásban közel sem tudott olyam hasznos lenni, mint ahogy az edzője elvárta, a labdát pedig hiába próbálták többször eljuttatni hozzá a társak, mint akár az Internél, azt jellemzően mélyen a támadóharmadban próbálta felvenni, nem pedig területben kapta, ahogy az Olaszországban nagyon feküdt neki.
Tény az is, hogy Tuchel nem erőltette meg magát, hogy kihozza a csatárából a legtöbbet. Bár a szezon elején próbálkozott néha az Interre jellemző 3-4-1-2-es felállással (ezekben az esetekben Werner volt Lukaku párja), az idény második felére inkább jegelte a belgát, minthogy megpróbálja megoldani a problémát. Igaz, ekkor már túl voltunk Lukaku emlékezetes decemberi interjúján, amiben kifejtette visszatérési szándékát az Interhez, kettejük kapcsolata pedig innentől vélhetően nem volt problémamentes.
Leginkább ez lehet az oka annak is, hogy az óriási befektetés ellenére a Chelsea egy év után hagyja távozni a csatárt. Hatalmas veszteséggel, ugyanis a 113 millió eurós vételár után most állítólag 8 milliós éves kölcsöndíjért térhet vissza Olaszországba…
Az üzlet viszont talán egy tendenciaváltást is jelez a klubnál. Korábbi besült csatárigazolásoknál, mint például Torres, előfordult, hogy a vezetőség inkább az edzőt hibáztatta és új menedzsert hozott, abban bízva, hogy sikerül menteni az üzletet. Az új tulajdonosok, Tod Boehly és köre viszont ezúttal határozottan kiállt Tuchel mellett.
Ha ez az elköteleződés hosszútávon megmarad, a német edző pedig szabadon formálhatja a keretet az igényeire, nagyobb rá az esély, hogy a klub következő drága csatárigazolása beválik majd. Ellenkező esetben viszont a Chelsea továbbra sem lesz a világ legegyszerűbb helye a csatárok számára.
Forrás: Skysports
Labdarúgás
100 milliós játékosok, akikkel nagyon csúnyán mellényúltak a sztárklubok
27/06/2022 17:07
Premier League
Olyan pofátlanul gazdagok az angol klubok, hogy csak egymásnak adhatják el a sztárjaikat
27/06/2022 09:57