Kegyetlenül őszinte kritika a modern futballról, amely kizsigereli a játékosait a pénz érdekében

A kegyetlenül őszinte kritika nem mástól, mint Maurizio Sarritól származik, aki rövid időn belül kétszer is rámutatott a modern futball egyik nagy problémájára. Az olasz edző úgy gondolja, manapság már olyan szinten a pénz és a profit irányít mindent, hogy azzal teljesen kizsákmányolják a játékosokat, ráadásul a hozzá hasonló edzők kezét is megkötik, mivel valódi edzés helyett csak a szinten tartás és a regeneráció jöhet szóba.

Vajon akkor is így beszélne Sarri, ha a Lazio nem kezdi pocsékul a 2023/24-es szezont? Talán nem, de a mondatai mögött meghúzódó frusztráció valós alapokon nyugszik, és közel sem ő az első, aki hasonló húrokat pendített meg. A szezon elején – mintegy válaszul a Premier League azon döntésére, miszerint a jövőben a világbajnoksághoz hasonló elv szerint számolják a hosszabbításokat - Raphaël Varane mutatott rá a folyamatos növekedés tarthatatlanságára.

Minél magasabb szintre megyünk, a probléma annál inkább érezhető. A sikeres csapatok mindig több mérkőzést játszanak, ráadásul az eleve hosszabbra nyúló szezont követően az újat is korábban kezdik a különböző szuperkupa-meccsek miatt. Pep Guardiola idén augusztusban elmondta, nagyjából két hét pihenőt kaptak a játékosai, utána már az alapozásra kellett fókuszálniuk, ami szerinte hosszabb távon nyomasztó kérdéseket vet fel.

Sarri úgy gondolja, hogy már a mostani versenynaptár is rossz hatással van a játékosok teljesítményére és a játék minőségére. Az olasz edző szerint a munkája lényegében videóelemzésre redukálódott, két meccsnap között ugyanis a játékosoknak a regeneráló gyakorlatokat kell elvégezniük, és nincs lehetőség komplexebb feladatokat gyakorolni. Ráadásul még így is aggasztó az izomsérülések gyakorisága, ami szintén rossz hatással van a játék minőségére.

A túlterhelés kérdésköre mostanság az Arsenalnál is forró téma volt, különösen Bukayo Saka sérülését követően. Mikel Artetát sok kritika érte, amiért a kezdőbe nevezte az angol válogatott szélsőt a Bajnokok Ligájában, miután már a Bournemouth elleni mérkőzésen sem volt 100%-os állapotban. A baszk szakember válaszán sokan meglepődtek, ő ugyanis arra mutatott rá: a topjátékosoknak egyszerűen muszáj bírniuk ezt a terhelést.

Arteta korábban maga is kifogásolta a zsúfolt versenynaptárat, a mostani nyilatkozata ugyanakkor egy új szempontot is behozott a diskurzusba azzal, hogy kiemelte: a 70 mérkőzés olyan, amit a sporttudomány mai állása szerint elbírhat az emberi szervezet. Ez nyilván nem mindenkire igaz, csak – amint arra Arteta is rámutatott – a legjobbakra; a Lionel Messikre, a Cristiano Ronaldókra és tágabb értelemben a Bukayo Sakákra, akik nem csak a tudásukkal, de a terhelhetőségükkel is kiemelkednek.

Drasztikusan mást mond erről a futballisták globális érdekképviselete, a FIFPro, amely szerint 55-ben kellene maximalizálni az egy szezonra jutó tétmeccsek számát. Mindezt azzal indokolták, hogy a nagyobb terhelés veszélybe sodorja az elit játékosok egészségét, ráadásul a sportolói teljesítményükre és a játék színvonalára is negatív hatással van. A túlterhelés elsősorban a legjobb játékosokra jelenthet veszélyt, akik a klubjaikban és a válogatottjaikban is rendszeresen játszanak.

A FIFPro jelentése szerint az elmúlt egy évben Bruno Fernandes töltötte a legtöbb időt a pályán, aki 72 mérkőzésen lépett pályára. Mögötte Rodrygo (70), Rodri, Lautaro Martínez, Luka Modrić, Eduardo Camavinga (68), majd Bernardo Silva, Gustavo Gomez és Marcus Rashford következett 67-tel. Fernandes egy interjúban leszögezte: őt nem zavarja a sok mérkőzés, mert úgy érzi bírja a tempót, és valóban: 2020 januárja óta egy meccset hagyott ki, azt is betegség miatt.

Fernandes tehát bámulatos terhelhetőséggel rendelkezik, nem véletlenül számít folyamatosan alapembernek a Manchester Unitednél és a portugál válogatottnál, másrészt viszont nála is akadnak olyan szakaszai az idénynek, amikor egyértelműen érződik, pszichés és testi szempontból egyaránt ráférne a pihenés. A FIFPro egyébként egy másik érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet: egyre gyakoribb, hogy már tinédzserként extrém terhelést kapnak a futballisták.

Saka mellett ide tartozik Jude Bellingham és Kylian Mbappé is. A Real Madrid középpályása a 20. születésnapját megelőzően 30%-kal töltött több időt a pályán, mint Wayne Rooney a tinédzser éveiben, akinek a gyors hanyatlását sokan épp a fiatalon kapott irreális terhelésre vezetik vissza. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Bellinghamékre is ugyanaz a sors vár, a mai edzésmódszerek hatékonyabbak, mint Rooney-ék idejében, és a játékosok életmódja is meghatározó a kérdésben.

Az viszont nem tűnik hosszabb távon fenntartható iránynak, hogy ezek a játékosok évek óta szünet nélkül játszanak. Miközben a FIFPro ajánlása a sporttudományos elemzések alapján minimum 28, ideális esetben 42 pihenőnap lenne két idény között, ennek jellemzően csak a töredéke jut egy topjátékosnak. Saka például 19 napot kapott egy olyan idényt követően, amelynek a közepén volt egy világbajnokság, a jövő nyáron pedig Európa-bajnokságot rendeznek.

A jövő pedig még rosszabb képet fest le: a következő idénytől már a bővített Bajnokok Ligájában vesznek részt, amelyben akár az is előfordulhat, hogy a megszokott hat helyett tíz meccset játszanak a csapatok az egyenes kieséses szakasz előtt. Közben a FIFA is szeretne beszállni a klubfocis üzletbe, és 2025-től kezdve már 32 szereplővel rendezik meg a Klubvilágbajnokságot, amit hosszabb távon a Bajnokok Ligája riválisának szánnak.

A kérdés nem igazán az, hogy lehetséges-e ennyi mérkőzést lejátszani egy szezonban, mert nyilvánvalóan az. Inkább azt érdemes mérlegelni ilyenkor, van-e értelme ennyi meccset bezsúfolni a naptárba, szép lassan kizsigerelve azokat a játékosokat, akik eladhatóvá teszik a sportágat. Hosszabb távon ugyanis ez elkerülhetetlenül a színvonal rovására megy, talán már most is így van, ami pedig egyik félnek sem áll érdekében.

És még csak azzal sem lehet vádolni a futballistákat, hogy ne dolgoznának meg keményen a pénzükért. Nem véletlenül alakult úgy, hogy a maratonisták évente legfeljebb kettő nagy versenyt vállalnak, vagy hogy a kerékpárosok többsége egy Grand Tourra készül a három közül. Eliud Kipchoge vagy épp Tadej Pogačar is tudna többet, csak épp az a (csúcs)teljesítmény rovására menne. Ezt a szempontot pedig a labdarúgásban is érdemes lenne szem előtt tartani.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!