Pocsék szezonkezdés Rómában, Mourinho és Sarri sem érezheti biztonságban magát

Finoman szólva sem a római klubok szája íze szerint indult a 2023/24-es szezon a Serie A-ban. A Lazio – amely az előző bajnoki szezonban ezüstérmet szerzett – hét forduló alatt négy vereséget is elszenvedett, legutóbb a Milan otthonában maradt alul 2-0-ra. Nincs sokkal jobb helyzetben az AS Roma sem, sokan már most arról beszélnek, hogy a Farkasokra is lesújtott a „legendás” José Mourinho-féle harmadik szezonos hanyatlás.

Egy dologban egyetértés van a római vezetőedzők között: a problémákat nem bennük kell keresni.

„Nyáron megkerestek a valaha volt legnagyobb, legőrültebb ajánlattal, amit egy edző kapott a futball történetében. Nemet mondtam rá, mert a szavamat adtam a játékosoknak, a tulajdonosnak és a szurkolóknak. Három hónap elteltével mégis úgy tűnik, hogy én vagyok a gond, de ezt nem fogom elfogadni. Nem olvasom a lapokat, nem nézek tévét, csak a barátaimtól tudom, miket mondanak. Nem én vagyok a probléma” – hangsúlyozta Mourinho.

„Változtatnunk kellett, mert egészen őrült a menetrend. Iszonyatosan dühös vagyok az UEFA-ra, a FIFA-ra, a Serie A-ra és mindenkire, akik hozzájárultak ehhez az őrült versenynaptárhoz” – mondta a Milan elleni mérkőzés után Sarri. „Kiküldik a vágóhídra ezeket a srácokat, és senki sem avatkozik közbe. Ez most a futball: fogd a pénzt és fuss. Igaz, ez a pénz már nem szivárog le a Serie C-be, ahol nem lehet megélni a profi fociból. Minden pénz 40-50 játékoshoz kerül.”

Ezen a nyáron a Lazio elveszítette Sergej Milinković-Savićot, aki 2015 és 2023 között kirobbanthatatlan alapember volt a fővárosi csapatban. Noha a munkamoráljával nem mindig mutatott jó példát, a 2021/22-es szezonban 22 gólban működött közre (11+11 leosztásban), az előző idényben pedig 17 találat kötődött hozzá gól vagy gólpassz formájában (9+8). Bár a szerbért kapott pénzt visszaforgatta a Lazio, egyelőre érezhető Milinković-Savić hiánya a középpályán.

Pedig középen most több variációs lehetőség áll Sarri rendelkezésére: a Lazio leigazolta a Juventustól Nicolò Rovellát, Daichi Kamada szabadon igazolható játékosként írt alá, Mattéo Guendouzi pedig kölcsönben érkezett a Marseille-től. Elöl két új játékossal számolhat az olasz szakvezető: FC Midtjylland korábbi szélsőjével, Gustav Isaksennel és a La Liga előző szezonját 13 találattal záró Taty Castellanosszal. Mi tehát a gond?

„Nehéz válaszolni erre a kérdésre. Más nevekkel kezdtem, mint akikre végül igent mondtam. Mindenki tudja, hogy az általam kiszemelt játékosokat nem igazoltuk le, szóval azokkal kell dolgoznom, akik a rendelkezésemre állnak. Úgy gondolom, hogy a vezetőedzők 95%-a hasonlóan gondolkodik” – szúrt oda a Lazio elnökének, Claudio Lotitónak az edző. „Nem vagyunk nagycsapat, és már tavaly sem lett volna szabad nagynak kezelni minket.”

Sarri négy játékost szemelt ki: Samuele Riccit, Piotr Zielińskit, Domenico Berardit és Mario Ruit, a klubvezetés azonban az olcsóbb megoldásokat preferálta. Lotito a nyáron azt is elmondta, ő azt kérte az edzőtől, hogy ne konkrét játékosokat, hanem posztokat és szerepköröket nevezzen meg, ők pedig az alapján eldöntik, kik jöhetnek szóba. Bár nehéz azt mondani, hogy a lehetőségekhez mérten rosszul gazdálkodott a Lazio, a vezetőség és az edző közötti ellentét visszaüthet a szezon során.

Papíron Mourinho rendelkezésére áll a Serie A egyik legjobb támadóduója, a nyáron kapott erősítést a középpályára és a védelembe is, ám egyelőre nem akar összeállni a (támadó)játék. Valamilyen szinten ez már az előző idényre is igaz volt, a Roma kreativitása javarészt Paulo Dybala játékán múlott, Mourinhót pedig sok kritika érte a kimunkált támadójáték hiánya miatt. Konkrétan, hogy nem ad elég támpontot a támadók számára, akiknek emiatt kisebb a hatásuk a pályán.

A portugál pályafutásából kiindulva a szép foci nem is lehetett elvárás tőle, nála mindig is az eredményesség volt a fókuszban, amit félig-meddig sikerült hoznia. Az első idényében Konferencialigát nyert a Romával, idén pedig ott volt a budapesti Európa-liga-döntőben a csapattal, és végül egy szoros meccsen maradtak alul a Sevillával szemben. A szurkolók többsége félig telinek látta a poharat, ezt bizonyítandó rekordgyorsasággal elkapkodták a bérletes helyeket.

„Vannak olyan edzők, elég a Manchester Cityre pillantani, akik szemrebbenés nélkül vásárolhatnak 100 milliós játékosokat. Szerintem nem az idő a lényeges szempont, hanem a kapcsolat, ami vagy megvan, vagy nincs. Az én esetemben megvan” – mondta Mourinho arra a felvetésre, vajon az AS Románál is megfáradt-e a harmadik évre a kapcsolat közte és a csapat között. De vajon ez tényleg csak az anyagiakon múlna, ahogyan arra utalt a portugál is?

Mourinho esetében a harmadik szezonos visszaesés túl nagy minta alapján mutatható ki ahhoz, hogy pusztán a külső körülményekre vezethessük vissza. Megfigyelhető volt a Chelsea-nél mindkét alkalommal, a Real Madridnál, majd a Manchester Unitednél is, holott ezeknél a csapatoknál adott volt a stabil anyagi háttér. Nem ördögtől való gondolat tehát azt feltételezni, hogy a harmadik év szindrómája a Románál is utoléri, és a szezonkezdet alapján jogosak lehetnek a félelmek.

Bár Sarri hangsúlyozta, hogy a csapata jó úton jár, és a Milan voltaképpen csak egy jól sikerült negyedórának és két egyéni villanásnak köszönhette a győzelmét, a számok alapján ennél egy fokkal nagyobb gondjai vannak a Laziónak. Hét forduló alatt 7,21-es xG-t sikerült összehoznia a Ciro Immobile vezette támadósornak, hátul pedig 10.88-as xG-nek megfelelő helyzetet engedtek az ellenfeleknek. Ez alapján a tabella nagyjából hűen tükrözi a Lazio teljesítményét.

Miközben az is aggasztó, hogy a Lazio nem tud mit kezdeni a mezőnyfölényével, és alig alakít ki minőségi helyzeteket, a védelem teljesítménye okozza az igazi fejtörést Sarrinak. Az előző idényben 38 fordulóból 21-et hozott le kapott gól nélkül a Lazio, amellyel ligalsőnek számított, egyelőre azonban a hétből csak egy mérkőzésen jött össze a clean sheet a bajnoki ezüstérmesnek. Ezen mindenképpen változtatni kell, méghozzá minél gyorsabban.

Nem sokkal jobb a helyzet Mourinho Romájánál sem: bár a hétvégén a Frosinonét sikerült legyűrni, a hét forduló alatt megszerzett nyolc pontnál mindenki többet várt a Romától. A várható gólok alapján a Salernitana és a Verona elleni meccsekből jobban is kijöhetett volna a fővárosi csapat, talán ezt a frusztrációt sikerült levezetni az Empolin (7-0). Ha azt a meccset kivesszük a képből, a Roma 7.66-os xG-t hozott eddig támadásban, amiből 8 gólt szerzett – itt tehát nagyjából reális a helyzet.

Hátul azonban nagyobb a baj. Miközben az engedett lövések számában a Roma a 3. legjobb a Serie A-ban, a lövések minősége alapján a 3. legrosszabb teljesítményt nyújtja a védelem. Ráadásul Rui Patricio sincs a helyzet magaslatán, 47,7%-os védési hatékonysága a legrosszabb a karrierjében, a várható gólokhoz képest pedig 4-gyel kapott többet. Vagyis a védelem kevés helyzetet enged, de azok ígéretes lehetőségek, és a kapuból is hiányzik az extra teljesítmény.

Korai még az edzőváltásról beszélni, de Sarri és Mourinho egyaránt olyan helyzetben van, ami könnyedén negatív spirált eredményezhet. Különösen a Lazio lehet veszélyben ebből a szempontból, mivel ezúttal a kettős terhelés is szűkíti az edző lehetőségeit, elvégre az eredménykényszert szem előtt tartva kell forgatnia a csapatot. Nem véletlenül fakadt ki a menetrendre az edző a hétvégi meccseket követően.

Mourinho sem érezheti azonban teljes biztonságban magát, mivel a korábbi munkahelyein nem sikerült nyugodtabb vizekre terelnie a süllyedőben lévő hajót. Vajon számít az, hogy egyelőre a tulajdonosok és a szurkolók egyaránt mögötte állnak, vagy hamar elfogy a támogatás, ha valóban lejtmenetbe kapcsol a csapat? Erre a kérdésre akár már a következő hetek választ adhatnak.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!