José Mourinhónak van egy befejezetlen ügye a Benficával, de könnyen úgy járhat, mint 25 évvel ezelőtt

A történet úgy kerek, ha azt is hozzátesszük, hogy a párharc egyetlen találatát az a Kerem Aktürkoğlu szerezte, aki az átigazolási időszak legvégén átigazolt a Fenerbahçéhoz a Benficától.

A nagyobb sztori azonban egyértelműen Mourinho visszatérése volt. Mivel a portugál edzőlegenda neve elsősorban a Portóval forrt össze, könnyű megfeledkezni arról, hogy a vezetőedzői karrierjét Benficánál kezdte 25 évvel ezelőtt. João Vale e Azevedo, a Benfica akkori elnöke jól érezte, hogy az akkor 37 éves Mourinho különleges edző lesz, ám a szurkolóik nagy bánatára ez nem a Benficánál derült ki.

Mourinho nem is kapott sok lehetőséget, mindössze 11 mérkőzés jutott neki a padon – és nem feltétlenül az eredményei miatt. A rajtja ugyan nem sikerült fényesen, de a csapat formája felvelé ívelt, az utolsó három találkozót már magabiztosan megnyerte, Azavedo azonban elvesztette az elnökválasztást, az utódja pedig másik edzőt szeretett volna. Ebben a helyzetben elkerülhetetlen volt Mourinho távozása.

A történet innentől már ismertebb: Mourinho a Leiria kispadján tűnt fel legközelebb, 2002-ben pedig már a Portót irányította, amellyel 2004-ben Bajnokok Ligáját nyert. 2004 és 2007 között a Chelsea-nél halmozott sikert sikerre, 2008 és 2010 között pedig az Intert irányította, ahol minden tekintetben felért a csúcsra: három trófeát nyert egy szezonon belül, ráadásul az Inter mesteri játékkal búcsúztatta a rettegett Barcelonát a BL-ből.

A portugál még a Real Madridnál és a Chelsea-nél is sikeres volt – mindegyikkel nyert bajnokságot és kupát – innentől azonban egyértelműen hanyatlásnak indult a karrierje. (Sőt: vannak olyan vélemények, miszerint a folyamat már Madridban elkezdődött, ahol túlságosan is a megszállottja lett annak, hogyan semlegesítse Pep Guardiola Barcelonáját.)

Mourinho nyert trófeát a Manchester United és a Roma kispadján is, ám a sikerei meg sem közelítették a 2000-es évek végéig tartó sorozatát. A római kudarcát követően – mert összességében a Konferencia-liga-sikerrel együtt is elmaradt a várakozásoktól – Törökországban landolt, ahol a Fenerbahçéval kellett volna bajnoki címet szereznie, vagy legalább egy izgalmas európai menetelést bemutatnia, de egyik sem jött össze.

– ezzel a drapériával gúnyolódtak a Galatasaray szurkolói, amikor már biztosnak tűnt, hogy megvédik a címüket a bajnokságban.

A megnevezés valamilyen szinten találó: Mourinho hírnevének ma már sokkal nagyobb a hatása, mint a pályán elért eredményeinek. A szurkolókat – különösen, ha olyan klubokról van szó, ahol nem mindennap dolgoznak kétszeres BL-győztes edzők – a mai napig képes maga mellé állítani, sokszor még akkor is, ha az eredmények nem feltétlenül támasztják alá a bizalmat.

A kérdés most az, le tudja-e mosni magáról az ehhez hasonló gúnyneveket a Benficánál, és tud-e nyerni egy olyan trófeát, ami felidéz valamit a régi Mourinhóból. Erre pedig minden esélye meglehet, portugál szinten ugyanis a Benfica rendelkezik az egyik legerősebb kerettel, az előző szezonban – egy alapvetően középszerűnek gondolt szezon végén – két ponttal maradtak alul a Sportinggal szemben.

Érdekes módon akadnak párhuzamok a 2000-es és a 2025-ös kinevezései között. Mindenekelőtt az, hogy a Benfica most is épp egy elnökválasztási ciklus végéhez közeledik, és az ismétlésre pályázó Rui Costa egy nagy név megszerzésével próbálja javítani az esélyeit. Ami persze önmagában is jelzi a munka veszélyeit: az ugyanis egyértelmű, hogy nem elégedettek a csapat teljesítményével.

Rui Costa regnálása alatt a Benfica kétszer is Bajnokok Ligája-negyeddöntőbe jutott, de csak egyszer, a 2022/23-as szezonban szerzett bajnoki címet, az előző két évben ezüstérmes volt a Sporting mögött. Nem indult fényesen a 2025/26-os szezon sem: bár a pontokat hatékonyan gyűjtögette a Benfica, a mutatott játékkal – leginkább támadásban – elégedetlenek voltak a szurkolók.

Az utolsó csepp a Quarabag elleni Bajnokok Ligája-kudarc volt: a portugálok hazai pályán kaptak ki a sorozat egyik legkisebb költségvetéssel rendelkező csapatától, pedig 15 perc után 2-0-ra vezettek. A Benfica vereségére nehéz magyarázatot találni: az első félórában egyértelműen ők irányítottak, az azeri szépítő gól szinte a semmiből jött, utána azonban teljesen szétesett a hazai csapat játéka.

A vereséggel pokoli nehéz helyzetbe kerültek, a Benfica ugyanis rettenetes sorsolást kapott a BL-re: a következő hetekben a Chelsea, a Newcastle, a Bayer Leverkusen, az Ajax, a Napoli, a Juventus és a Real Madrid lesz a csapat ellenfele, és konzervatív becslések alapján is 10 pontot össze kellene gyűjteni ahhoz, hogy reális esély legyen a továbbjutásra.

Rui Costának a választásra való tekintettel reagálnia kellett valamit a népharagra, de így sincs arra garancia, hogy kap még négy évnyi bizalmat. Amennyiben elveszíti a választást, úgy Mourinho ugyanolyan helyzetben találhatja magát, mint 2000-ben: az őt kinevező elnök távozik, az új pedig – van olyan jelölt, aki nyíltan kampányol Jürgen Klopp megszerzésével – valaki mással képzeli el a jövőt.

Politikai szempontból nézve nem csak a népszerűsége miatt érte meg kinevezni Mourinhót. A portugál világéletében jól értett a szavakhoz, akár a sajátjaihoz kellett szólni, akár a riválissal kellett mentális hadviselésbe kezdeni. A visszatérése utáni első sajtótájékoztatón mindkettőből adott egy kis ízelítőt: pont azt mondta, amit a szurkolók hallani akartak, de nem tudta megállni, hogy ne szúrjon oda a Fenerbahçénak.

Megújulást – a második önéletrajza alapján – nem nagyon várhatunk Mourinhótól a Benficánál sem. Ez pedig fontos kérdés, mert Bruno Lage épp a csapat kiszámítható támadójátéka miatt kapta a legtöbb kritikát, amely probléma Mourinho előző csapatainál is fennállt. Szakmai szempontból tehát közel sem biztos, hogy annyit hoz majd a kinevezése, mint amennyire könnyű eladni a szurkolóknak

Abban az esetben, ha Mourinho képes összegyúrni a keretből egy működő gépezetet, amelyik hatékonyan gyűjtögeti a pontokat, neki alighanem jobban elnéznék a szurkolók a kevés gólos meccseket is. Ideje azonban nem lesz sok, és nem csak az október végi elnökválasztás miatt: szeptember végén-október elején három nehéz idegenbeli meccs vár a csapatra: a Chelsea, a Porto és a Newcastle.