Mourinho hatásos belépővel kezdett a Fenerbahçénál, és a korábbi klubjainak is beszólt kicsit

A valóságban természetesen inkább a topligák fordítottak hátat José Mourinhónak, miután a portugál meglehetősen távol került a pályafutása elejét meghatározó sikerektől. Bajnoki címet utoljára 2015-ben szerzett, még a Chelsea vezetőedzőjeként, a Bajnokok Ligájában pedig szintén a londoniaknál volt az utolsó nagy dobása a 2014-es elődöntővel. A legerősebb szezonjaihoz pedig még távolabbra kell utazni az időben, az utolsó BL-trófeája lassacskán legálisan vehet magának alkoholt.

Való igaz, hogy ez nem csak Mourinho sara, hiszen a Chelsea óta nem irányított olyan csapatokat, amelyekkel reális esélye lehetett volna a legnagyobb trófeákra. A londoniaktól való távozását követően megfordult a Manchester United, a Tottenham és az AS Roma kispadján, és egy csapatot leszámítva – nyilván mindenki kitalálja, melyikről van szó – trófeát is nyert. Manchesterben Európa-ligát és Angol Ligakupát, Rómában pedig az Európai Konferencia-ligát.

A teljes történethez hozzátartozik, hogy Mourinho a Tottenhammel is bejutott az Angol Ligakupa döntőjébe, de közvetlenül a meccs előtt menesztették, ami máig az egyik legérthetetlenebb döntés Daniel Levytől, pedig Nuno Espirito Santót is kinevezték vezetőedzőnek. A portugál tehát még mindig képes trófeákat nyerni, és ez a képessége nyitva is hagyta az ajtót előtte az európai topligák felé – egészen mostanáig. Hétfőn ugyanis már a Fenerbahçe vezetőedzőjeként mutatták be.

„Velem kapcsolatban az a jó és egyben a rossz is, hogy figyelmet hozok magammal. Többen fogják nézni Európában a török bajnokságot. Azt kívánom, hogy minden szinten fejlődjön a török futball. A török fociért, a török bajnokságért fogok dolgozni, de mindenekelőtt a Fenerbahçe miatt jöttem ide. Nem fogok kétszer gondolkozni, ha nyilvánosan meg kell védenem a klubot” – hangsúlyozta Mourinho a sajtótájékoztatón.

Utóbbi egyértelmű utalás arra a narratívára, amit egy ideje már hangoztat a Fenerbahçe: hogy nem csak a többi csapatot kell legyőzniük, de az egész rendszert is. Pár hónappal ezelőtt még azt a lehetőséget is belengette a klub, hogy tiltakozás gyanánt kilép a török élvonalból, ám a szavazás – hogy, hogy nem – végül lecsendesítette a szeparatista hangokat. A rendszerellenes szerep azonban megmaradt, Mourinho pedig mindig is élvezettel fürdőzött az underdog státuszban.

Ami a Fenerbahçe esetében relatív dolog: noha az utolsó bajnoki címét 2014-ben szerezte, az azóta eltelt tíz szezonban csak kétszer fordult elő, hogy nem zárt a dobogón. Az előző három évben ezüstérmes volt a török ligában, mindezt úgy, hogy a 2023/24-es kiírásban 99 pontot szereztek – a legtöbbet a klub történetében. A Fenerbahçe szurkolói mindenesetre egyre frusztráltabbak, amiért nem akar összejönni a bajnoki cím, nem titok tehát, miért vitték Isztambulba Mourinhót.

Mourinhótól nem állnak távol ezek a kihívások, hiszen nyert bajnokságot a Portóval, a Chelsea-vel, az Interrel és a Real Madriddal is, ám relatíve régen fordult elő, hogy reális esélye volt a bajnoki címre az aktuális csapatával. A Fenerbahçénál adottak a feltételek a sikerhez, másrészt viszont ez elvárás is: ha a 99 pontos szezon nem csillapította a szurkolók éhségét, Mourinhónak is nehéz lesz sikerként eladni egy olyan évet, amit trófea nélkül zárnak.

Mourinho egy dologban egyértelműen előrelépés volt az elődökhöz képest az AS Románál: olyan szinten tudta mobilizálni a fővárosi szurkolókat, amire nagyon rég nem volt példa. Törökországban, ahol legendásan szenvedélyesek a drukkerek, talán még könnyebb feladata lesz becsatornázni ezeket az érzelmeket, amihez persze előbb el is kell adnia a projektet. A portugál mindenesetre a bemutatón jelezte: készen áll befogadni a káoszt.