Tadej Pogačar negyedikként nyerhet egy évben Tourt és Vueltát, de 1978 óta csupán egy sikeres duplát láthattunk
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-303c4420-3b62-4acb-a519-a4223b019c15-68-310-310.jpeg)
Publikálva 21/08/2026 - 19:41 GMT+2
Jacques Anquetil csinálta meg először 1961-ben, majd Bernard Hinault-nak is sikerült 1978-ban, de amióta a spanyol kör átkerült a mostani helyére a versenynaptárban, három évtized alatt mindössze egyvalaki volt képes Tour-Vuelta duplára. A friss Tour-győztesek sokáig kerülték a Vueltát, a kivétel épp az a Chris Froome, aki a modern éra egyetlen duplázója. Idén Tadej Pogačar csatlakozhat hozzá.
Kőkemény emelkedők, brutális szintkülönbség, a hegyek királyai - Jön a 2026-os Vuelta!
Videó forrása: Eurosport
Már több mint 30 év telt el azóta, hogy az 1995-ös szezon előtt az UCI radikális naptárreformjának részeként a Vuelta a Españát átütemezték májusról a jelenlegi, nyár végi-ősz eleji időpontjára (Anquetil és Hinault esetében tehát még Vuelta-Tour dupláról beszélünk). A változtatás után a spanyolok abban reménykedtek, hogy Miguel Induráin, aki azon a nyáron a rekordot jelentő 5. Tourját nyerte, hosszú kihagyás után visszatér a Vueltára, hogy teljessé tegye a Grand Tour-kollekcióját.
Ez nem következett be: Induráin inkább a coloradói edzőtábort választotta, majd Kolumbiába utazott, ahol később aztán behúzta a vb időfutamát, ezüstöt szerzett a mezőnyversenyben, majd rápróbált az egyórás világcsúcsra is – sikertelenül.
A beharangozott visszatérésre végül egy évvel később került sor, de csak miután Induráin kikapott a Touron, és 11.-ként zárt Párizsban. Az atlantai olimpián időfutam-arannyal vigasztalódott, majd csapata, a Banesto vezetősége meggyőzte, hogy induljon el a Vueltán is.
A Banesto-főnök José Miguel Echavarri így foglalta össze a helyzetet: ”A szeptemberi Vuelta jelenti a pótvizsgát azok számára, akik megbuktak a júliusi Tour-vizsgájukon.”
Induráin visszatérése viszont váratlan véget ért: a Lagos de Covadongára tartó szakaszon otthagyta a Vueltát, télen pedig bejelentette visszavonulását. Ettől függetlenül Echeverri szavai, miszerint a Vuelta lehet a megváltás egy csalódást keltő Tour után, évről-évre egyre igazabbnak bizonyultak.
- Tényleg megnyerte a genetikai lottót? Egészen durva lehet Pogačar VO₂-maximuma
- Hét hegyi befutó és 58 ezer méternyi szintkülönbség - itt a 2026-os Vuelta útvonala
Alex Zülle 1996-ben és 1997-ben is győzelemmel feledtette a touros kudarcokat, míg Abraham Molano az 1998-as kiírást nyerte meg júliusi feladása után. Az 1999-es Vuelta-bajnok Jan Ullrich pedig el sem tudott indulni az az évi francia körön sérülés miatt.
A következő években a Tour-címvédők széles ívben kerülték a Vueltát, és inkább már nyár közepén befejezték a szezonjukat, mintsem végigtoljanak még egy háromhetest. Ez a hozzáállás dominált egészen 2008-ig, amikor Carlos Sastre a meglepő Tour-győzelmét követően odaállt a spanyol körre is.
Idén szeptemberben Tadej Pogačar lesz mindössze a negyedik friss sárga trikós, aki elindul a Vueltán az 1995-ös naptárreform óta. A Domestique cikke alapján visszatekintünk a korábbi próbálkozásokra – köztük azokéra is, akik úgy vágtak neki egy Tour-Vuelta dupla-kísérletnek, hogy nem is igazán voltak ennek tudatában.
Óscar Pereiro: 2006 – 49. hely
Függetlenül attól, mi áll a hivatalos rekordkönyvekben, a 2006-os Tour de France Floyd Landis versenye volt – mindenki döntse el, milyen előjellel. Az amerikai bringás szólója Morzine-ba a Tour történetének egyik legmegdöbbentőbb délutánjaként marad emlékezetes, későbbi pozitív doppingtesztje pedig a sárga trikó egyik leggyorsabb és legszörnyűbb bukását hozta magával.
A 2006-os Tour a kezdetektől fogva bizarr verseny volt, hiszen az olyan favoritok, mint Jan Ullrich és Ivan Basso már a Nagy Rajt előtt kipontozódtak az Operación Puerto-botrányban való érintettségük miatt.
A verseny alakulása sem volt kevésbé furcsa. Óscar Pereiro meglepetésre vette át a vezetést a 13. szakaszon, miután Landis csapata, a Phonak szándékosan adott fél óra (!) előnyt a szökésnek, hogy megszabaduljanak a sárga trikótól.
Landis jobb hegyimenőként visszaszerezte a sárgát az Alpe d’Huezen, hogy aztán a La Toussuire-en váratlanul megrogyjon és elveszítse azt. A legendás morzine-i szökésével került újra kedvező helyzetbe, majd a záró időfutamon levette a mezt Pereiróról, így – időlegesen – övé lett a végső győzelem.
A következő héten bombaként robbant a hír a pozitív tesztjéről (magas tesztoszteronszint), így az országúton másodikként végzett spanyol elkezdhetett hinni a Tour-győzelemben. A hivatalos megerősítést csak 2007-ben kapta meg, de amíg várt a fejleményekre, Pereiro odaállt a 2006-os Vuelta malagai rajtjához.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/08/15/image-b50085e4-cc83-4163-bdcd-c9a7b48fac08.jpeg)
Oscar Pereiro Sio - Fotó: FRANCK FIFE / AFP
Fotó: AFP
Az, hogy ekkor már ő volt a sárga trikó várományosa, a Caisse d’Epargne-on belüli hierarchián mit sem változtatott: Alejandro Valverdére tettek a Touron (amit az első héten bukás miatt adott fel), majd a Vueltának is ezzel a felállással vágtak neki, és bár elhangzott néhány udvariaskodó mondat a Pereirót érintő hírek kapcsán, a kapitányi szerepet illetően nem volt vita. ”Lefogadom, hogy Valverde nyeri a Vueltát” – nyilatkozta előzetesen Pereiro.
Nem lett igaza: Valverde végül második lett Alexandre Vinokourov mögött, míg Pereiro segítőként a 49. helyre jött be.
Carlos Sastre: 2008 – 3. hely
Carlos Sastre karaktere egy igazi paradoxon volt abban az értelemben, hogy egyszerre volt egy meglepő, és egy nagyon logikus Tour-győztes is abban az évben, amikor nyert. A címvédő Alberto Contador hiányzott a mezőnyből, mivel az ASO a Johan Bruyneel-vezette Astanát a doppingos múltja miatt nem engedte rajthoz állni, míg az újonnan bevezetett CERA-teszten fennakadt Riccardo Riccò és a komplett Saunier Duval (akkor épp Scott - American Beef) is kikerült az egyenletből a Pireneusokban aratott három szakaszgyőzelmük után.
Ezután garantált volt a feszültség; Cadel Evansnek egy bivalyerős CSC-sorral kellett megküzdenie. Sastre az Alpe d’Huezen tartott erődemonstrációjával nyerte meg a CSC-n belüli különcsatát, megszerezve a sárga trikót, és végül sikeresen maga mögött tartotta Evanst az utolsó időfutamon az összetett-győzelemért.
- Szabadulás a Tour de France árnyékából – A Vuelta és a piros trikó rövid története
- Üdv újra a pokolban: így lett a Vuelta legikonikusabb hegye egy ködös kecskeösvény
Nem sokkal később Sastre megerősítette részvételét a Vueltán, ahol azzal az emberrel kellett szembenéznie, akit ő követett a Tour-győztesek sorában. Contador májusban megnyerte a Girót, majd a júliust kényszerpihenőn töltötte, így nagy bizonyítási vágy dolgozott benne Vuelta-újoncként. Sastre, aki a Tourért talán nem kapta meg azt az elismerést, melyet megérdemelt volna, hasonlóan motivált volt.
Akkor öt hét volt a szünet a Tour és a Vuelta között, és Sastre két versenynapot iktatott be a köztes időszakban; a San Sebastian-i klasszikust feladta, a pekingi olimpia mezőnyversenyén pedig 48.-ként zárt. A granadai rajt előtt Sastre és Contador kölcsönösen egymást nevezték meg főesélyesként.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/08/15/image-0600f2c3-b945-40e7-b08f-5d271657a004.jpeg)
Carlos Sastre a 2008-as Tour megnyerése után - Fotó: Joël SAGET / AFP
Fotó: AFP
Contador korai előnyt szerzett Sastréval szemben az ötödik szakaszon rendezett időfutamon, és ugyan a Tour címvédője a három hét során végig kiegyensúlyozottan teljesített, egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy el tudja tüntetni a Ciudad Realban bekapott hátrányt.
A sorsdöntő támadást Contador a 13. szakaszon, az Anglirun vitte be, ahol a szakaszgyőzelem mellett 3 perc fölé növelte Sastre lemaradását. A CSC kapitánya pedig innen már nem is jött közelebb, 3:41-gyel zárt a dobogó legalsó fokán, míg Contador megcsinálta a Grand Tour-mesterhármast azzal, hogy astanás csapattársát, Levi Leipheimert megelőzve behúzta az összetettet.
Andy Schleck: 2010 – nem fejezte be
A 2006-os Pereiróval ellentétben, aki legalább sejthette, hogy az a Tour előbb-utóbb az övé lesz, Andy Schlecknek fogalma sem lehetett arról, hogy Grand Tour-duplára készül, amikor megérkezett a 2010-es Vuelta rajtjához, Sevillába.
Schleck zsinórban a második évben kapott ki Contadortól a Tour de France-on, és noha 2010-ben jobban meg tudta szorongatni spanyol riválisát, azzal az érzéssel térhetett haza Párizsból, hogy ezúttal egy valós győzelmi esélyt szalasztott el.
Akkor még nem tudhatta, hogy Contadort később megfosztják ettől a Tour-elsőségétől. Az, hogy pozitív doppingtesztet produkált, ugyanis jóval később, szeptember 30-án derült ki, és a spanyol versenyző megosztó ügyében 2012 februárjáig nem is született döntés.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/08/15/image-4e28ee12-2550-4a71-a115-c4f58a740266.jpeg)
Andy Schleck és Alberto Contador a 2010-es Touron - Fotó: LIONEL BONAVENTURE / POOL / AFP
Fotó: AFP
Keserédes adalék, hogy Schleck 2014 telén, az Élysées Palotában, egy privát ceremónia keretében vehette át a trófeát François Hollande elnöktől – két hónappal azután, hogy sérülés miatt bejelentette visszavonulását mindössze 29 évesen.
Mindez még a jövő zenéje volt, amikor Schleck elrajtolt a Vueltán, ami a pályafutásában egy, az utólagosan megítélt Tour-sikernél is bizarrabb epizódnak bizonyult. A francia kör előtt szivárgott ki a hír, hogy több Saxo Bank-versenyző, köztük a Schleck fivérek, Fabian Cancellara és Stuart O’Grady a szezon végén távozik, és az új alapítású Leopard Trek csapatba igazol.
Távozási szándékuk ellenére ez az ötös mind volt a Saxo Vuelta-keretében, de Andy Schleck úgy készült, a bátyját, Fränket fogja segíteni a minél jobb összetett-eredmény elérésében, és nem a saját céljaiért küzd majd.
Schleck tartotta is magát a megbeszéltekhez: 14 percnyi hátrányt halmozott fel a 3. szakaszon, majd a következő napon meg is duplázta ezt a Valdepeñas de Jaén-i emelkedős befutón. Így ez első pihenőnapon Schleck közel 40 perces lemaradásban állt az összetett 77. helyén. Segítőként ezzel nem is lenne baj, csakhogy nem igazán lehetett őt látni Fränkért dolgozni.
Amikor a verseny folytatódott Tarragonában, Schleck már nem is volt ott a mezőnyben. Hamarosan kiderült, hogy őt és O’Gradyt a Saxo Bank hazaküldte a Vueltáról, ahogyan diszkréten fogalmaztak, ”belső fegyelmi okok” miatt.
Schleck elismerte, hogy ”vacsora után elmentek meginni egy italt”, de Bjarne Riis később arra utalt, hogy a probléma nem annyira az ”elmentek” résszel volt, hanem azzal, hogy csak hajnali 5-kor értek vissza. Bárhogy is történt, a dupla-kísérlet, ami valójában nem is volt, ezzel csúnya véget ért.
Chris Froome: 2015 – nem fejezte be; 2016 – 2. hely; 2017 – győzelem
Nincs másik olyan Tour-győztes, aki annyi energiát fektetett volna a Vueltába, mint Froome, aki pályafutása csúcsán hagyományt csinált abból, hogy elindul a spanyol körön is. Hét év alatt hat alkalommal volt ott a rajtnál, kitartóan üldözve az összetett-győzelmet.
Azt persze nem tudhatta, hogy már rögtön az első kísérletére meg is nyerte azt. 2019-ben Froome ugyanis visszamenőlegesen kapta meg a 2011-es Vuelta bajnoki címét, miután Juan José Cobót megfosztották a piros trikótól a biológiai útlevelében látható eltérések miatt. Akkorra Froome már az országúton is behúzott egy Vueltát, és Tour-győzelmei után fáradhatatlanul kísérletezett a duplával.
- Wiggins ismét borítja a bilit: Froome árulása miatt majdnem kiszállt a Tourról sárga trikósként
- Sok évtizedes várakozás feszültsége fakadt ki Froome doppingügye kapcsán a franciákból
Froome a 2011-es Vueltán robbant be összetett-menőként, és a 2012-ben elért 4. helyezése amolyan tesztnek tűnt a Sky csapat részéről, amivel lemérték, vajon bírja-e az újabb háromhetes terhelést egy Tour-dobogó (2. hely) és a londoni olimpián való versenyzés után.
Noha 2013-ban Froome kihagyta a Vueltát a sárga trikó megszerzése után, a következő évben visszatért, miután címvédőként már a Tour első hetén kénytelen volt kiszállni bukás miatt. Akkor egy izgalmas versenyben végül alulmaradt a visszatérő Contadorral szemben, aki hozzá hasonlóan, sérülten adta fel a francia kört.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/08/15/image-d88410b3-5618-43cf-b027-9a7a5b7006f2.jpeg)
Chris Froome és Alberto Contador a Farraponán, a 2014-es Vueltán
Fotó: Getty Images
Ez a vereség alaposan feltüzelhette Froome-ot, aki a következő három Tourt besöpörte, és ezek után menetrendszerűen ráment a Vueltára is.
2015-ben még jól állt az első héten, bár nem volt már olyan kiemelkedő formában, mint júliusban, végül azonban a pokolian nehéz andorrai szakaszon (11.) a lábfejét törte egy bukásban, ezzel véget ért a versenye.
12 hónappal később Froome még annak ellenére is toronymagas esélyesnek tűnt a győzelemre, hogy a 10. szakaszon Nairo Quintana leszakította őt a Covadongán, hiszen hátra volt még a calpei időfutam. A Vuelta aztán pillanatok alatt kicsúszott a Sky irányítása alól, amikor a 15., formigalos napon a brit lemaradt a Contador-féle korai szökésről.
Froome így hirtelen 3:34-as hátrányban találta magát, és a kronó megnyerésével csak a második helyét tudta megerősíteni, Quintana végső sikerére már nem jelentett veszélyt. A Sky számára az volt a nagy tanulság, hogy a Vueltát sokkal nehezebb kontrollálni, mint a Tourt, és – érthető módon – Froome csúcsformája is kissé megkopott már szeptemberre.
Ez viszont nem tántorította el attól, hogy 2017-ben újra nekifusson, és ezúttal összeállt a kép. Froome korán, már a harmadik napon átvette a piros trikót Andorrában, és elvitte egészen Madridig. Vincenzo Nibali volt a legnagyobb kihívója, de Froome-nak sikerült őt maga mögött tartania a Cumbre del Sol (9. szakasz) megnyerésével, majd az utolsó heti logroñói időfutamon két perc fölé tornázta az előnyét.
Nibali a Los Machucoson ugyan ledolgozott 40 mp-t, életben tartva győzelmi reményeit, de Froome másnap, a Contador által megnyert anglirus szakaszon visszavágott, leszakította az olaszt és bebiztosította az összetettet.
A sikeres duplával kapcsolatban azonban komoly kérdések merültek fel, amikor kiderült, hogy pozitív doppingtesztet produkált szalbutamolra a Vuelta alatt, de az ügyét 2018 júniusában ejtették, addigra pedig Froome már teljessé tette a Grand Tour-kollekcióját is.
Jonas Vingegaard: 2023 – 2. hely
Vingegaard tavaly nyerte az első Vueltáját azután, hogy másodikként zárt egy bizonyos T. Pogačar mögött a Touron, de akár már két évvel ezelőtt is meglehetett volna neki a piros trikó, ha nem válik a csapattaktika (egyik) áldozatává.
Miután sorozatban második alkalommal győzött a Touron 2023-ban, Vingegaard hamar döntött a Vuelta-részvételről is, ahol a Giro-címvédő Primož Rogličcsal együtt vezették a Jumbo-Visma csapatát.
Roglič és Vingegaard szintén társkapitányokként vágtak neki a 2022-es francia körnek, a szlovén azonban bukás után feladta a versenyt, 2023-ban viszont már kiszorult a Tour-keretből, ami előrevetítette a csapattól való távozását a szezon végén.
A Borához való átigazolása még csak erős pletyka-szinten létezett a Vuelta előtt, az viszont egyértelműnek tűnt, hogy a Jumbo-Vismán belüli harc nagyban befolyásolhatja majd a verseny végkimenetelét a címvédő Remco Evenepoel jelenlétében is.
A kapitánykérdés azonban váratlan fordulatot vett, amikor Sepp Kuss szökésből, szólóban nyerte meg a 6. szakaszt, háromperces fórt szerezve Vingegaard és Roglič előtt. Két nappal később átvette a pirosat is, nagy fejtörést okozva ezzel a Visma csapatvezetésének; védjék az amerikai előnyét, vagy hagyják, hogy a kiemelt embereik meccseljenek a győzelemért?
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/09/16/3786470-77019328-2560-1440.jpg)
Segítőnek érkezett, pirosban megy haza - ilyen volt Sepp Kuss emlékezetes Vueltája
Videó forrása: Eurosport
A dilemma tovább mélyült Vingegaard gyenge valladolidi időfutama után, és a harc még inkább házon belülre tolódott azzal, hogy Evenepoel megrogyott az Aubisque-on a 13. szakaszon. A dán aznapi győzelme a 3. helyig repítette őt előre összetettben; 1:44-es hátránya maradt Kuss-szal szemben, de csak 7 másodperccel állt a szlovén mögött.
A Bejesen (16. etap) jött az újabb szakaszgyőzelem, amivel Vingegaard már 29 mp-re közelítette meg Kusst. Kívülről továbbra is úgy tűnt, hogy a vismás trió egymással harcolhat majd a piros trikóért, igaz, a dán elég ködösen fogalmazott ezzel kapcsolatban: ”Csak szeretném élvezni ezt a pillanatot, és nem akarok arra gondolni.”
Másnap az Anglirun Roglič támadott és elhozta a szakaszt Vingegaard előtt, Kuss viszont a veszteségeit limitálva beküzdötte magát harmadiknak 19 mp lemaradással. Vingegaard így már csak 8 másodpercre volt a pirostól, de kissé nyugtalanította az, ahogyan Rogličcsal otthagyták éllovas csapattársukat a hajrában.
- Vingegaard: „Sepp sosem kér semmit cserébe, most is én biztattam, hogy magáért menjen”
- Vingegaard: "Ha nem lenne Pogačar, már öt Tourt nyerhettem volna"
Ezután Vingegaard azt állította, Roglič forszírozta, hogy menjenek a piros trikóért, míg ő maga inkább Kusst segítette volna: ”Ez egy csapatsport, és Sepp rengetegszer segített már nekem, úgyhogy miért kellene hátba szúrnom? Én nem ilyen ember vagyok” – nyilatkozta a dán TV2-nek. ”Egy meglehetősen nehéz helyzetbe kerültem, és talán úgy éreztem, satuba vagyok szorítva.”
Az utolsó hegyi befutón, a Linaresen már nem volt újabb csavar a történetben; Vingegaard Kussért ment, és látványosan felült a cél előtt, hogy az amerikai növelhesse az előnyét. A Jumbo-Visma ezzel kisajátította a végső dobogót, és Grand Tour-mesterhármast is ünnepelhettek abban az évben, de Jonasnak – aki hármójuk közül valószínűleg a legerősebb volt Spanyolországban – el kellett engednie a duplát.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/09/13/image-f103962c-2720-4f08-b2e1-c42075cbe5e9-85-2560-1440.jpeg)
Jonas Vingegaard a Vuelta utolsó hegyén mutatta meg azt, amit végig vártak tőle
Videó forrása: Eurosport
Pogačar előtt most itt a kiváló lehetőség: 7 év után tér vissza a Vueltára, arra a versenyre, ahol 2019-ben újonc profiként letette a névjegyét. Azóta majdnem mindent megnyert, amit lehet, könnyedén teljesítve a már-már lehetetlennek hitt Giro-Tour duplát is 2024-ben.
Az utóbbi három évtized arról árulkodik, hogy a Tour-Vuelta dupla nem lesz egy séta a parkban, de Pogačar már jó párszor bizonyította, rá nem érvényesek a ”normál” szabályok. És a történelmi tanulságok se nagyon.
Az eredeti cikk a Domestique oldalán jelent meg.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés