Pogačar és a többiek – 10 versenyző, akivel mindenképpen számolni kell a Vueltán

A fáradtság szót nem ismeri, a bukások sem zavarják: Tadej Pogačar úgy érkezik a szombaton rajtoló Vueltára, hogy mindenki azt találgatja, hány hegyi befutós szakaszt nyerhet meg a hétből.

A Touron talán még lehetett bízni Jonas Vingegaardban, de ebben a mezőnyben tényleg nem látni, ki lehet képes megszorítani az UAE Emirates szlovén versenyzőjét, aki 2019 után indul újra a Vueltán.

Primož Roglič az edzésbalesete ellenére végül elindulhat, de állítólag nem lesznek összetett ambíciói, ahogy Richard Carapaznak sem. Rajtuk kívül azonban bőven lesznek még "érdekes" versenyzők a szombaton rajtoló Vueltán.

Mint minden versenyen, ahol elindul, vele kell kezdeni a sort. Miután júliusban elég simán megnyerte ötödször is a Tour de France-t, Tadej Pogačar úgy érkezik a Vueltára, hogy már csak ez a háromhetes hiányzik a gyűjteményből. Hét évvel a figyelemre méltó, 2019-es debütálása után tér vissza a spanyol körversenyre, amikor mindössze 20 évesen harmadik lett összetettben, és három szakaszt is megnyert.

Azóta sok minden megváltozott: Pogačarról konkrétan minden idők legjobbjaként beszélünk, ahol elindul, nyer, és megint csak rajta múlik, hogy hány szakaszgyőzelemmel fejezi be a versenyt.

Az egyetlen, esetében jogosan felmerülő kérdés a fáradtság lehet. Pogačar lenyomta a Tourt, ami valamennyire nyomot hagyhatott benne, még akkor is, ha olyan előnye volt, hogy a 20. szakasz nagy részében Del Toro ”segítőjeként” tekerhetett.

Igazi Vuelta-specialista, rekordot jelentő ötszörös győztes lehetne, már januárban csak erre a versenyre készült, de aztán jött Pogačar bejelentése és egy két héttel korábbi edzésbaleset.

Roglič végül indult a Vueltán, de valószínűleg sem ő, sem a csapat nem tudja most megmondani, hogy mire lehet képes. Neki nyilván nem Pogit kell megvernie, bár az is igaz, hogy a pályafutásán már sokat nem változtatna egy 2. hely összetettben. Az andorrai szakasz után okosabbak leszünk, addig mindenképpen el kell jutnia problémák nélkül. És nyilván egy jól sikerült monacói időfutam is sokat dobna a hangulatán.

De mi lesz akkor, ha Pogačarral esetleg történik valami váratlan?

Ha valaki, a Girón 2. helyen záró Felix Gall veszélyes lehet Rogličra. Májusban egyértelműen a második legjobb hegyimenő volt Jonas Vingegaard mögött, ezt mutatja, hogy öt hegyi szakaszon is második lett.

Gall már tavaly is elég kiegyensúlyozottan teljesített (Tour of Alps 5. hely, Svájci kör 4. hely, Tour de France-on 5. hely, Vuelta 8. hely), de idén szintet lépett.

A Vuelta a Burgos-on pedig valami olyasmit tett, ami eddig hiányzott a pályafutásából: Gall megnyerte a döntő, harmadik szakaszt, majd Oscar Onley-t maga mögött tartva pályafutása első profi összetett győzelmét is megszerezte. Mi ez, ha nem egy kiváló jel a Vuelta előtt?

Oscar Onley biztosan máshogy képzelte el ezt a szezont.

A Tour Auvergne Rhône Alpes-on történt horrorisztikus bukásban vállsérülést szenvedett, így nem indulhatott a Tour de France-on, és elesett attól a lehetőségtől, hogy szintet lépjen, és rátegyen a 2025-ös összetettbeli negyedik helyére. Onley egy lejtmenetben átesett a szalagkorláton, majd egy fa lombkoronájába zuhant, csak hajszál híján kerülte el, hogy még mélyebbre zuhanjon az alatta lévő szakadékba.

Figyelemre méltó módon vissza tudott ülni a kerékpárra, és be is fejezte a szakaszt, a további vizsgálatok azonban kimutatták, hogy kificamodott a válla, ami miatt végül lemaradt a Tourról.

A múlt heti burgosi teljesítményével azonban jelezte, hogy rendben van, és építhet rá az Ineos. Megnyerte a Valle del Sol-i emelkedős befutót, ezzel megszerezte első győzelmét az új csapatában.

Egy másik igazi Vuelta-specialista, aki júliusban kihagyta a Tourt, és megpróbált pihenten, szinte csak edzésből rámenni a spanyol körversenyre. Más legendásan jól megy hazai pályán, eddig hétszer indult, és az első évét leszámítva mindig a legjobb hat között zárt.

Egy súlyosnak tűnő vénagyulladás miatt tavaly korán kiszállt, sokat kihagyott, és a Girón sem volt túl meggyőző. Azóta viszont mutatott biztató jeleket: ötödik lett összetettben a Vuelta a Burgos-on, és a Lagunas de Neilán is tartotta a lépést a legerősebb hegyimenőkkel.

Ez még nem volt olyan teljesítmény, amely alapján egyértelműen dobogóélyesként tekinthetnénk rá, de ő ezen a versenyen valahogy mindig meglepően jól megy.

Mattias Skjelmose egészen más helyzetből kezdi meg a Vueltát, mint kezdte júliusban a Tour de France-t. Az a verseny ugyanis újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a dán versenyző a rövidebb, egyhetes körversenyeken mutatott teljesítményét a Grand Tourokra is át tudja menteni. Skjelmose végül a Lidl-Trek legerősebb versenyzőjeként zárta a Tourt (6. hely), az eredetileg kijelölt kapitány, Juan Ayuso előtt. Az utolsó hét időfutamán elért harmadik helye tovább hangsúlyozta a sokoldalúságát, ami különösen érdekessé teszi őt ezen a Vueltán.

Csak egy erős július, vagy az a Tour valaminek a kezdete volt? Ráadásul most Ayuso sem lesz mellette.

JJoão Almeida talán a legnehezebben megítélhető versenyző ezen a listán, mivel abban a csapatban teker, ahol ott lesz a Vuelta legnagyobb esélyese.

Ettől még némi hegyi segítség után simán futhatja a saját versenyét, ő még így is képes lehet arra, hogy a dobogón zárjon.

Tavaly 2. lett Vingegaard mögött összetettben, bár akkor ő volt a kapitány.

A 2026-os szezonja azonban korántsem alakult zökkenőmentesen: egy betegség megzavarta a tavaszát, és emiatt kihagyta a Girót, ahol eredetileg kiemelt ember lett volna. Amikor a Lengyel körversenyen megpróbálta ”újraindítani” a szezonját, belekerült egy tömegbukásba. Almeida megúszta törések nélkül, de másnap inkább feladta a versenyt. Azóta nem is láttuk élesben.

Carlos Rodríguez idei szezonja egy hatalmas kérdőjel, és mivel keveset nyilatkozik, azt sem lehet tudni pontosan, hogy mi van vele.

A Netcompany-Ineos ezen a nyáron nem nevezte a Tourra, így Rodríguez úgy vághat neki a Vueltának, hogy nem cipeli magával azt a felhalmozódott fáradtságot, amely több, nála előrébb említett versenyzőt megterhelhet. Most Onley-val együtt vágnak neki a versenynek, ami nyugalmat adhat mindkettőjüknek.

Egy alapesetben egészséges Rodríguez elég jól mászik ahhoz, hogy a jobb összetett menőkkel sokáig ottmaradjon, időfutamban is megbízható, és már bizonyította, hogy egy Grand Tour végén, a harmadik héten is képes magas szinten teljesíteni. Ettől még egy ilyen 2026-os idény után, nagy meglepetés lenne tőle a dobogó.

A nagy kérdés az, hogy Rodríguez melyik arcát mutatja majd. A spanyol versenyző Grand Tour-eredményei 2024 óta fokozatosan romlanak: Top 5 után jöttek a gyengébb, de még Top 10-es eredmények, újabban pedig már az se.

Cian Uijtdebroeks egyértelműen a megújulás reményében érkezik a Vueltára. Első Tour de France-a a Movistarral a hatodik szakaszon ért véget, miután láz és a gyomorproblémák miatt korán elszállt. Eredetileg az volt a célja, hogy harcba szálljon a legjobb tíz közé kerülésért és ez most is reális lehet. Amennyiben egészséges tud maradni, mert neki ez nem szokott sikerülni.

A Vuelta ismerős terepet kínál Uijtdebroeks számára, amire építhet. Itt mutatkozott be először Grand Touron 23 évesen, amikor 2023-ban a nyolcadik helyen végzett összetettben. Azóta sem volt olyan jó háromhetese.

Igen, Carapaz megint úgy nyilatkozott, mint a Tour előtt, vagyis nem érdekli az összetett, de ott csak megjött a nyolcadik helyen, egy nagyon durva harmadik hét után.

Ha nem engedi el direkt az időfutamot, és kimarad az első hetes bukásokból, Carapaznak akár meg is jöhet a kedve ahhoz, hogy harca szálljon a dobogóért. Nem lesz mellett ütős csapat, de ezt már megszokta, van 7 hegyi befutó a három hét alatt, egy ilyen harmadik hét miatt egyszerűen számolni kell vele.

Ha Andorrában, a 4. szakaszon nem kap vészesen sokat, az már egy jó jel lehet számára.