Nagyképűség, doppingeltiltás, gyász – A svájci kör meglepetés-győztesének komoly leckéket adott az élet

Frissítve 22/06/2023 - 21:01 GMT+2

A dán Mattias Skjelmose még csak 22 éves, de már többször is megjárta a poklot: a nehéz körülmények közül induló bringásnak juniorként fejébe szállt a dicsőség, majd padlóra küldte egy doppingügy, és alighogy visszatért, elvesztette egyik legjobb barátját is. Nagyon mélyre került, de a Trek mentőövet dobott neki, és miután fejben újra összerakta magát, elkezdtek jönni a sikerek is.

Skjelmose nyerte az első hegyi befutót Svájcban

Ismerkedjünk meg közelebbről a gyász árnyékában megrendezett Svájci körverseny idei győztesével, Mattias Skjelmoséval, akinek már tinédzserként meg kellett birkóznia egy doppingüggyel és barátja tragikus halálával.

Tanulságos fejlődéstörténet egy munkásosztálybeli dán srácról, aki nem indult szupertehetségnek, de a sorscsapások ellenére is kitartott a kerékpározás mellett, most pedig megnyerte az egyik legrangosabb többnapos versenyt a naptárban.

Giro d'Italia

A drámai láncleesés és G felvezetése – emlékezetes pillanatok a tavalyi Giróról

27/04/2024 - 11:06

Magányos küzdelem

„Sosem éreztem szükségét, hogy emberek között legyek. Gyerekként sem jártam át másokhoz játszani. Csak most, felnőtt fejjel látom, hogy ez talán egy kicsit furcsa. De én sosem voltam igazán társasági ember.”

Ezt Skjelmose mondja magáról, aki kissé túlsúlyos, magába forduló és félénk kissrácként nem volt valami ügyes sem a labdajátékokban, sem a bringán, 11 évesen mégis utóbbi mellett döntött, csak mert jól érezte magát a helyi kerékpáros klub edzésein. És amikor azt írjuk, nem volt valami ügyes, az még hízelgő is. Skjelmose 13 évesen vett részt első éles versenyén, ahol két kilométer után szakadt le. De ez nem szegte kedvét, épp ellenkezőleg.

„A verseny 40 kilométeres volt, és be tudtam fejezni. Ez hatalmas dolog volt. Egy magamfajta srácnak ez felért egy győzelemmel.”

15 volt, amikor megszerezte első győzelmét, de mostohaapjától nem kapott dicséretet: „Megnyertem egy versenyt, de ő nem volt hajlandó elhinni. Én még mindig az a kis, kövér gyerek voltam a szemében, nem egy leendő profi bringás.”

Skjelmose hamar rájött, hogy nem egy őstehetség, de arra is, hogy nem csupán ez számít. Ahhoz megvolt a tehetsége, hogy keményen dolgozzon, amit a neveltetésének tud be. A Koppenhága déli részén fekvő Amager-szigeten nőtt fel, egy klasszikus munkásnegyedben, melyet a mai napig „Szaros szigetként” emlegetnek, mert annak idején ide hordták át a városi pöcegödrök tartalmát. Ezen a környéken csak kemény munkával lehet érvényesülni.

Szeretem azt hinni, hogy küzdened kell azért, hogy eljuss valahova. Hogy mindent ki kell érdemelned.

„Amagerben az emberek nem néznek le, ha nem a legmenőbb cuccokkal jársz, vagy ha a szüleidnek nincs semmi pénze. Itt csak az számít, hogy beleteszed-e a melót. Korábban egy régi városi bringával jártam az edzésekre, amire versenykormányt szereltünk, és a szeme se rebbent senkinek a klubban.”

Mattias Skjelmose sárgában a Svájci körversenyen

Fotó: Getty Images

Persze, nem csak a környék tanította meg Skjelmosét a kemény munkára. Édesanyja egy bárt és egy edzőtermet üzemeltetett Koppenhágában, édesapja egész életében a maga ura volt, mostohaapja pedig árvaházi gyerekből lett sikeres vállalkozó. Amagerben a küzdés alapvetés.

Mélyrepülés

A tinédzser Skjelmose nem is vette félvállról az edzést, egy ponton át is esett a ló túlsó oldalára. De ennek megvolt az oka.

„15-16 éves korom között megdupláztam az edzésmennyiségemet. Minden ajánlással szembementem és annyit tekertem, mint egy felnőtt. De számomra a kerékpározás egyfajta terápia is volt. Fiatalon sokat segített lelkileg, mivel gyakorlatilag nem volt szociális életem.”

Utolsó junior évében aztán eltörött benne valami: „Hirtelen annyit nyertem, hogy ettől arrogánssá és önteltté váltam. Bekeményítettem, és senki se mondhatta meg, mit csináljak. Kigúnyoltam másokat és úgy tekertem, mint valami zsarnok. Mindent uralni akartam.”

Mondhatták, hogy rossz ember vagyok, nem érdekelt, mert azt nem mondhatták, hogy nem én vagyok a legjobb.

Itt érkezünk el 2018 júniusához. Egy nappal a dán országos időfutam-bajnokság előtt Skjelmoséval közölték, hogy az előző hónapban pozitív doppingmintát produkált, egy szennyezett étrendkiegészítő volt a bűnös. Mivel nem szándékos doppingról volt szó, az ügy lezárásáig tovább tekerhetett. Később 8 hónapra felfüggesztették, így 2019 májusáig nem versenyezhetett. Büntetését töltve azt hitte, a karrierjének annyi.

„Identitáskrízisbe kerültem. Teljes leolvadás volt” – fogalmaz. „Mindig kerékpárosként gondoltam magamra; most meg újra totál bizonytalan lettem. Sok barátomat elvesztettem ezalatt. Még fel sem nőttem igazán, és egy ilyen krízissel kellett szembenéznem. Az emberek távolságot tartottak tőlem, mintha megfertőzhettem volna őket az eltiltásommal. Elvesztettem a kontrollt, és egy ideig nagyon haragudtam mindenkire.”

Ebben az időszakban egy új példakép lépett be az életébe: az ügynöke – akinek később kulcsszerepe volt abban, hogy a Trek-Segafredóhoz került – alázatra tanította, segített neki más perspektívába helyezni a dolgokat, és sosem engedte, hogy a fejébe szálljon a dicsőség.

Azt is megtanította nekem, hogy ne legyek bosszúálló. Nem lehettem állandóan dühös. Erőt kellett merítenem ebből a helyzetből. És megtettem. Ez rákényszerített arra, hogy még gyorsabban nőjek fel.

Mattias Skjelmose

Fotó: Getty Images

Zokogva tekerni

Skjelmose az utánpótlás-szintű Leopard csapattól kapott esélyt a visszatérésre, így a féktelen bulizást újra kőkemény edzésekre cserélte. Eltiltása leteltével szinte azonnal rajthoz állt, újult motivációval és hittel.

„Mindazt a dühöt, amit korábban éreztem, a bringán el tudtam engedni” – mondja. De mire visszanyerhette volna önbizalmát, egy szörnyű tragédia rázta meg az életét, melynek szomorú aktualitása is van.

2019. május 31-én a 18 éves dán válogatott kerékpárost, Andreas Byskov Sarbót egy jütlandi versenyen elütötte egy, a pályára hajtó sofőr. A fiatal versenyző életét nem tudták megmenteni. Skjelmosénak kevés igazi barátja volt – Sarbo volt az egyik.

„Emlékszem, hogy apám felhívott és elmondta, hogy Andreast elgázolták. Sokszor okoz számomra nehézséget, hogy kimutassam az érzelmeimet, ezért úgy reagálok ilyenkor, hogy igazából nem is reagálok. Inkább ráírtam Andreasra, hogy túljut majd ezen is, mert erős. De később, még aznap, lekapcsolták a gépekről. Meghalt.”

A történtek nagyon megviselték Skjelmosét, aki egyszerre elveszítette minden motivációját a versenyzésre. „A rá következő hónapokban még rendszeresen írogattam Andreasnak a Messengeren. Leírtam neki, hogy hiányzik nekünk, és ne féljen attól, hogy elfelejtjük. A gyász gyorsvonatként gázolt át rajtam. Épp túljutottam egy nehéz perióduson, aztán jött ez…”

Skjelmose többször is hangsúlyozza, hogy nehezére esik kimutatni a gyászt.

Arra használtam a kerékpáromat, hogy megszabaduljak a rossz gondolatoktól. Csakis erre: hogy gondolkodjak, hogy sírjak, és hogy gyászoljak.

„Nem is csoda, hogy ezek a tapasztalatok valamit átállítottak bennem” – teszi hozzá. „Megkomolyodtam. Rájöttem, hogy nekem egyedül kell lennem. Már nem félek az egyedülléttől. Felismertem, hogy ez is a részem, olyasmi, ami segít abban, hogy normálisan funkcionáljak. Magányos vagyok, de ez már nem tesz szomorúvá többé.”

Mattias Skjelmose Jensen (Trek – Segafredo)

Fotó: Getty Images

2020 augusztusában Skjelmose lehetőséget kapott arra, hogy a profi mezőnyben is kipróbálja magát. 19 éves srác létére már letöltött egy doppingeltiltást, meggyászolta egyik legjobb barátját, de most aláírhatta első komoly szerződését a Trek-Segafredóval – egyelőre csak gyakornokként, de azzal az ígérettel, hogy ha jól teljesít, hivatalosan is csatlakozhat a WorldTour-csapathoz. Jól teljesített, így Skjelmose hamarosan profi kerékpárosnak mondhatta magát egy topcsapatnál.

Első teljes szezonjában hatodik lett az UAE Touron, majd ötödik a Tour de l’Ain-en. A dán kerékpársport újabb aranykorában egyre nagyobb volt Skjelmosén is a nyomás, látva a honfitársak sikereit, és ezzel eleinte el is bírt. 2022 februárjában, a Provence-i körversenyen már dobogóra állhatott, csak Nairo Quintana és az vb-címvédő Julian Alaphilippe tudta megverni. Nem is rossz egy 21 évestől.

Skjelmose 2022-től várta az áttörést, amikor végre megszerzi első profi győzelmét, és felfigyel rá a világ. A Girón már a top 10-et tűzte ki célul, de ettől végül messze elmaradt. Szakaszról szakaszra halványult el, és nem értette, mitől érzi magát annyira fáradtnak.

„Túl mohó lettem. Időnként visszatért a régi énem, amikor mindenkinek azzal akartam felvágni, milyen jó vagyok. Ennek az lett a vége, hogy túledzettem magam és túlagyaltam mindent, így fejben szétestem. Még mindig azt gondoltam, hogy mindennel elbírok egyedül. De túl fiatal voltam és tapasztalatlan.”

A Trek ennek ellenére kapitányi szerepet ajánlott Skjelmosénak, ám ez nem jött neki természetesen. Ellentétes volt visszahúzódó személyiségével, így bele kellett tanulnia. Ez volt a legfőbb feladata 2022-ben: megtalálni a balanszot a vezető és a segítő szerep között.

„Mivel önbizalomhiányos gyerek voltam, mindig ösztönösen próbálok elvegyülni a tömegben, de ez nem működik, ha kapitány is akarok lenni. A többieknek meg kell bíznia bennem. Sokat beszélgettem erről Mads Pedersennel. A kerékpáron nincsenek barátaid. Csak a csapattársaidra számíthatsz, mindenki más meg szüljön sünt. Szerintem Mads az ideális vezető, és nézzétek meg, milyen sikeres. Az első száz kilométeren még próbálok én is jófiú lenni, de aztán teljesen meghülyülök.”

A legtöbben tudják, mi kell a győzelemhez, de kevesen olyan tökösek, hogy be is vállalják.

Skjelmose és Pedersen ölelkezik össze a 2023-as Párizs-Nizzán (Fotó: Sprint Cycling)

Fotó: From Official Website

Több fronton helytállni

Ha valaki még 2019-ben azt mondja Skjelmosénak, hogy 2022 tavaszán Quintana- és Alaphilippe-szintű versenyzők mögött lesz harmadik, rögtön aláírta volna. De mivel csak a győzelem lebegett a szemei előtt, nem tudott örülni a sokasodó dobogós eredményeinek: bronz a dán időfutam-ob-n, harmadik hely a vallon körön, vereség Guillaume Martintől a Tour de l’Ain-en, majd egy újabb 3. hely hazája körversenyén.

„Tudom, őrültségnek hangzik, hogy csalódott voltam ezekkel az eredményekkel, de így volt. Nagyon dühített. Viszont a csalódottság számomra olaj a tűzre. Nehezen tudok elégedett lenni bármivel is. És ez hajt előre, ugyanakkor fel is tud emészteni, ami már a magánéletemre is kihat.”

Van viszont valami, illetve valaki, aki komoly változásokat hozott Skjelmose mindennapjaiba: tavaly megkérte a barátnője kezét és össze is költöztek a menyasszonyával, ami átírta a prioritásait: „Nagyon béna voltam a barátnőmmel való időtöltésben. Akármilyen banálisan is hangzik, rossz kerékpárossá váltam attól, ha otthon nem mentek jól a dolgok. Ezért vált fontossá számomra, hogy még több időt töltsek együtt vele, és szégyelltem magam, hogy ezt neki kellett kimondania,

de annyira a kerékpározásra koncentráltam, hogy totál megfeledkeztem róla. Pedig végül mindig ő az, aki kihúz a szarból. Aki megtart.

Skjelmose gyakran „hazavitte a munkáját”, az elmaradó győzelmek miatt érzett frusztráltsága rányomta a bélyegét a szerelmükre is – még nem igazán tudta, hogyan legyen párkapcsolatban élő felnőtt ember és profi kerékpárversenyző egyszerre. És ez nem olyan téma, amivel kapcsolatban számíthat a csapattársak tanácsaira.

„Nem igazán beszélünk ilyen dolgokról a csapatnál. Az emberek félnek attól, hogy gyengének látszanak. Én sem beszélek erről senkinek. Félek, hogy leleplezem magam. Ez még mindig egy macsó sport, és ha a többiek ettől azt gondolnák, hogy sebezhető vagyok, akkor talán nem fogadnának el a kapitányuknak sem. Ami hiba, mert mindenki életében felmerül, hogy mégis hogyan lehet összeegyeztetni az élet különböző területeit.”

Mattias Skjelmose (Fotó: Sprint Cycling)

Fotó: From Official Website

Az a bizonyos első győzelem

Az otthoni nyugalom is kellett ahhoz, hogy sikerélményekkel zárjon egy csalódást keltő szezont. Skjelmose nyár végén a kiégés jeleit mutatta, belefáradt a győzelem hajszolásába. A Deutschland Touron már el sem akart indulni, aztán mégis elindult, majd bukott és összeszedett egy térdszalag-húzódást.

„Na, itt lettem igazán ideges. Nem akartam így befejezni a szezonomat, ezért erőltettem. Folyamatosan győzködtem a dokikat, és végül megengedték, hogy újra rajthoz álljak.”

Szeptember 6-án Mads Pedersen már a második szakaszát nyerte a Vueltán, a Trek pedig másnap feltett a netre egy videót, amiben a korábbi világbajnok tüzeli a csapattársakat, a szavát adva, hogy ha mindenki 100%-ot nyújt, elhozza nekik a győzelmet. A luxemburgi körre készülő Skjelmose is meghallgatta ezt a beszédet.

„Egyszer csak minden összeállt, és tudtam, hogy mit akarok: nyerni. Meg is mondtam a csapatnak, ha megbíznak bennem, nem fogok csalódást okozni. És ennyi volt. Én lettem a kapitány” – meséli.

És tényleg ennyi volt. Skjelmose a negyedik szakaszig megőrizte az esélyét az összetett dobogóra, a negyedik szakasz pedig történetesen egy időfutam volt, a specialitása. Kilencedikként vágott neki a távnak, de elsőként fejezte be. Megszerezte első profi győzelmét, mellé pedig másnap a sárga trikót is Luxemburgban, de mindezt a helyén tudott kezelni. Mattias Skjelmose végre elégedett volt. Nem öntelt, mint 18 évesen, csak elégedett.

Mattias Skjelmose

Fotó: Getty Images

Azóta kilenc hónap telt el, és már összesen 6 elsőség szerepel Skjelmose neve mellett. Múlt vasárnap pedig egy érzelmileg rendkívül megterhelő hét és egy zseniális utolsó időfutam után pályafutása eddigi legnagyobb sikerét ünnepelhette a Svájci körversenyen. Egy újabb sárga trikó (megfejelve egy szakaszgyőzelemmel), már WorldTour-szinten, ami bizonyítja, Skjelmose jó úton jár. Versenyzőként és emberként is.

via Rouleur

Paris - Roubaix Men