„Mindent megtettünk, hogy versenyben maradjunk, de ez ma lehetetlen volt" - Roubaix-nyilatkozatok

Mathieu van der Poel (Alpecin-Deceuninck) a Paris-Roubaix-n 11 év után az első olyan versenyző lett, akinek összejött a Flandria-Roubaix-dupla: akkor, 2013-ban Fabian Cancellara csinálta ezt meg, de összesen csak tíz versenyzőnek sikerült ez a történelemben. Olyanra pedig még ritkábban van példa, hogy valaki a világbajnoki trikóban dupláz, legutóbb Rik van Looy csinálta meg 1962-ben.

„Még most is nehéz elhinni" - mondta Van der Poel a verseny után. „Szuper motivált voltam idén, hogy jó eredményeket érjek el a világbajnoki trikóban, de ez minden várakozást felülmúlt. Kicsit elvesztettem a fonalat, de próbálom élvezni ezt a pillanatot."

Amikor a távoli (60 kilométeres) megindulásáról kérdezték, azt mondta, hogy nem igazán volt ez betervezve, bár szerette volna már jó messzire a céltól megnehezíteni a többiek számára a versenyt, hiszen pontosan tudja, hogy ez az egyik nagy erőssége.

„Nagyon jó napom volt ma. A Roubaix-n mindig benne van egy-egy defekt, de elég nagy volt a különbség köztem és a többiek között, az autó mögöttem volt, így magabiztosan mentem, és jobban ki tudtam élvezni a pillanatot, mint a múlt héten, mert akkor tényleg a határon voltam” – árulta el Van der Poel, összehasonlítva a Roubaix-t a Flandriával.

Van der Poel ezzel a győzelmével hozzájárult ahhoz is, hogy csapata, az Alpecin-Deceunink már három klasszikust be tudott húzni a szezonban, ezzel látványosan dominálják a mezőnyt, de mindannyian ragaszkodnak hozzá, hogy ahogy a többi is, ezúttal is a kőkemény csapatmunka volt a siker kulcsa. Gianni Vermeersch és Jasper Philipsen felváltva ment rá minden próbálkozásra, így mire Van der Poel bedurrantotta a rakétákat, az ellenfelek, mint Stefan Küng vagy Nils Politt már tisztségesen le voltak fárasztva.

Az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy Philipsen sem hagyta elmenni a versenyt, így még a második helyért folyó sprintben is ott tudott lenni, Vermeersch pedig a hatodik helyével három alpecines versenyzőt tudott bevarázsolni a legjobb 6-ba.

„Megint megcsináltuk a csapattal” – hangsúlyozta Van der Poel. „Talán még erősebbek voltunk, mint tavaly. Szuper büszke vagyok a fiúkra, és nagyon boldog vagyok, hogy befejezhettük így” – mondta, és ehhez hasonlókat mondott Philipsen is a verseny után.

„A csapat hihetetlenül erős volt, mindenki a legjobb formáját hozta, igazi csapatmunka volt ez, és volt egy nagyon erős kapitányunk” – mondta Philipsen. „Ez egy fantasztikus klasszikus-sorozat eddig tőlünk, ráadásul dupla győzelem. Büszkék lehetünk arra, amit elértünk itt tavasszal” – tette hozzá a Milano-Sanremo idei győztese.

A verseny előtt másik nagy esélyesnek tűnő Mads Pedersen megcsípte a harmadik helyet az Alpecin mögött, de nem tűnt csalódottnak így sem.

„Őszintén szólva igen, elégedett vagyok. Mathieu ma egészen más szinten volt, mint mindenki más. Lenyűgöző volt, ahogyan versenyzett. A sprintben pedig nekem nem sok esélyem van Jasperrel szemben, valami egészen varázslatos dolognak kellett volna történnie ahhoz, hogy ez ma összejöjjön” – mondta Pedersen mosolyogva. „Adott körülmények között ez volt számomra a lehető legjobb helyezés” – tette hozzá, aki még a Dwars door Vlaanderenen történt bukása után sem keresett kifogásokat.

„Nincs mentségem, egyértelműen 100%-os formában voltam. Egyszerűen csak legyőzött valaki, aki erősebb volt nálam, nem tudom, mit mondhatnék még. Mindent megtettünk az üldözőcsoportban, hogy versenyben maradjunk, de egyszerűen ez ma lehetetlen volt” – mondta Pedersen a Direct Vélo kérdésére.

Pedersentől azt is megkérdezték, hogy mire gondolt, amikor Van der Poel elment 60 kilométerrel a vége előtt.

„Amikor eljutsz egy verseny ezen szakaszához, fizikailag már a határon vagy, ugyanúgy, mint mindenki más. Nem nagyon beszélgettünk a mezőnyben, csak próbáltunk menni, de ahogy nőtt a különbség, végül az lett, hogy a második helyért ment a csata. Persze, ott sem szabadott feladni, mert bármilyen technikai probléma beleszólhat a versenybe” – mondta.

John Degenkolb a verseny után nem nagyon találta a szavakat, miközben elárulta, hogy az egész Arenberget defektes első kerékkel teljesítette, maga sem értette, hogy sikerült neki.

„Imádom ezt a versenyt, és mindent, ami hozzá tartozik. Ilyenkor rengeteg érzelem kavarog az emberben, nem tudom, hogy boldog legyek, vagy dühös legyek, vagy csalódott.. csak azt tudom, hogy tele vagyok érzelmekkel, egészen hihetetlen érzés" - mondta. Degenkolb egyébként a 11. helyen zárt, de biztosított mindenkit, hogy ha lesz rá módja, jövőre is visszatér, és újra megpróbálja megnyerni az Észak Poklát.

Mathieu van der Poel 5 óra 25 perc 58 másodperces győztes ideje a leggyorsabb átlagsebességet jelentette az 1896-ban először megrendezett verseny történetében. Ez volt a 121. kiadás, a szám pedig, amit meg kell jegyeznünk, hogy jövőre ismét figyelhessük, a 47,8 km/h lett.

A végére pedig egy válasz azoknak, akiket az érdekelt, ki lett az utolsó: Cyrus Monk, a Q36.5 Pro Cycling Team versenyzője majdnem egy órával Van der Poel után ért a célba, de a lényeg, hogy beért.

Forrás: Eurosport, GCN, Direct Vélo