Lázár Tibor: "Biztos voltam benne, hogy Szilágyi Áron megnyeri a tokiói aranyat"

Frissítve 12/11/2021 - 07:48 GMT+1

A Žagar dobosával, Lázár Tiborral beszélgettünk saját kézilabdás és kosárlabdás múltjáról, az NBA és az NFL iránti érdeklődéséről, kedvenc kosarasairól és amerikaifocistáiról, valamint arról a módszeréről, amellyel többek között Szilágyi Áron és Vogel Soma felkészülését segíti. Nagyinterjú Tesis a világ-sorozatunk 26. részében.

Szilágyi Áron és Lázár Tibor egy dobórán - Fotó: Szabó Sipos Gergő

Fotó: From Official Website

Larry Birdtől Tim Duncanen és Steph Curryn át Aaron Rodgersig.

Lázár Tibor az idén 20 éves Žagar alapító tagja, ahogy DJ Bootsie dobosa is, Manoya első lemezének producere, Occam művésznéven szólólemeze is jelent már meg.

Nagy sportkedvelő, ráadásul kitalálta, hogy dobos eszközökkel lehetne fejleszteni az erre nyitott sportolókat, Szilágyi Áron és Vogel Soma a két legnevesebb tanítványa. A magyar kulturális élet sport közeli alakjait bemutató interjúsorozatunkban ezúttal vele beszélgettünk.

Kultúra

"Aki a labdát hozza, azt be kell venni" - Szüts Miklós emlékére

15/03/2024 - 15:50

Amikor felkértelek erre az interjúra, említetted, hogy kézilabdáztál és kosárlabdáztál is. Miért pont ezeket a sportágakat űzted?
Az általános iskolában kézilabdáztam, nagyon jó volt a közösség és elég jó volt a csapatunk, megyei bajnokok lettünk az egyik évben, a másikban pedig másodikok. Nagyon szerettem a kézilabdát, de a kosárlabda még jobban érdekelt, úgyhogy a középiskolában már azt választottam.

Tehát előbb kézilabdáztál és utána jött a kosarazás?
Igen, és az is lett a nagyobb szerelem. Nagyon élveztem és jól is ment. Azt a részét nem kedveltem, hogy túl sok volt a bokafájdalom, nem tudtam, hova esek épp, kinek a lábára, vagy ki könyököl belém. Vicceskedve azt is mondhatnám, hogy olyan NBA-játékosok tulajdonságai keveredtek bennem, mint Nikola Jokić súlypontemelkedése, Trae Young védekezése, Bol Bol izomtömege, de például Ben Simmonsnál sokkal jobban dobtam a hárompontosokat, jóval alázatosabb is voltam nála. De félretéve a tréfát, ez egy nagy rejtély, hogy azzal a fizikummal hogyan lehetett jól kosárlabdázni, annyira vézna voltam. Szerintem csak azért jutottam el a gyűrűig, mert a védők féltek, hogy összetörnek a csontjaim, ha csak hozzám érnek.

Irányítót játszottál?
2-est. Kézilabdában játszottam irányítóként, jól ment a passzolás, átláttam a játékot, de nem szerettem bemenni a falba, egyszer meg is sérült a vállam, mert szerencsétlenül estem. Beállt a helyemre egy srác, és ő pont abban volt jó, hogy bátran bement a darálóba, nem nagyon tudták megállítani, jobban illett ehhez a szerephez. Sokszor váltottuk egymást, vagy lementem szélsőbe. A kontakt, meg hogy gyakran beton- vagy salakpályán kellett esnünk, viszont nem esett jól a kézilabdában, aztán amikor komolyra fordult a dobolás, időm se volt már a sportra, és a sérülések sem fértek bele, már féltettem a kezem, lábam.

Lázár Tibor - Fotó: Dancs Enikő Bianka

Fotó: From Official Website

Az idén 20 éves Žagar, valamint DJ Bootsie dobosa vagy, Manoya első lemezének producere voltál, Occam művésznéven szólólemezed is jelent már meg. Mindabban, ahogy zenészként, alkotóként tevékenykedsz, mennyiben tudod hasznosítani a sportban tanultakat, tapasztaltakat?
A közös pont az alázat és a csapatjáték, ezek alapból meg kell, hogy legyenek. A JÁTÉK-ban élvezni kell, hogy mennyiféle variáció jöhet ki az interakciókból, ettől izgalmas. Van szólóprodukcióm is, ahol szinte mindent én csinálok. Annak is megvan a varázsa, ha az alkotó nem függ másoktól, és mindent meg tud csinálni, amit szeretne, de azok a variációs lehetőségek, meglepetések, munkamegosztások, amelyek kijöhetnek a csapatjátékból, néha hiányoznak a szóló munka során.

Szerinted milyen egy igazi csapat és egy jól működő zenekar?
Vannak olyan sportolók, akik el tudnak vinni a hátukon egy csapatot, de ez nagyon ritka. Még LeBron James sem tud(ott) gyenge vagy mondjuk közepes játékosokkal csodát tenni. Nagyon jó, amikor minden puzzle-darab a helyére kerül, és így összeáll valami. Ilyen a zenekari munka is, hiszen, ha jól van összeválogatva egy csapat, akkor csodákra képes. De attól még, hogy öt nagyon jó zenész összeáll, még nem biztos, hogy jó lesz a végeredmény. Mindig nagyon kell egy-két side man, aki a sportban a kiegészítő embernek felel meg: aki tudja, mi a szerepe, miben erős, és mindig lehet rá számítani. Jobb két olyan, aki tudja, mennyit kell hozzátenni az egészhez, mint két nagy egójú. Sok párhuzam és törvényszerűség van.

Sportújságírókat megszégyenítő felkészültséggel beszéltél nyáron a Sport TV Karanténcastjában és a Trash Talkban is az NBA és az NFL aktualitásairól. Honnan ez a kiemelt érdeklődés az amerikai major-ligák iránt?
A kosárlabda iránti érdeklődésem jött, ment, előfordult, hogy éveken át nem követtem a sportágat. De valami mindig visszahúzott az NBA-hez. Azokban az időkben körülbelül a nagydöntőket figyeltem. Talán az NFL hozta vissza az NBA-t is. Ami vicces, mert az NFL úgy jött, hogy nagyon át voltam állva éjszakai üzemmódra, hajnalban feküdtem csak le aludni, a koncertek között pedig nem volt kedvem visszaállni, nem is volt mi miatt.
Aztán amikor a szüleimnél voltam, nem tudtam dolgozni, zenét írni éjjel. Inkább kapcsolgattam a tévét, és amikor megtaláltam az NFL-közvetítést, gondoltam, azon jól el tudok majd aludni. Mert hogy az elején még nem értettem, hogy ebben mi a pláne, nagyon unalmasnak tűnt. Nem tudtam aludni, figyeltem, mi történik, szép lassan ráéreztem az ízére. Aztán nagyon megszerettem.

Aaron Rodgers

Fotó: SID

Melyik volt előbb, az, hogy Aaron Rodgers lett a kedvenc NFL-játékosod, és onnan jött a Green Bay Packers, vagy fordítva?
Az első, általam látott meccsek között volt egy Packers-Vikings, volt egy Jets-, Seattle- és egy Pittsburgh-mérkőzés. Figyeltem, ki szimpatikus, kinek milyen a stílusa, és Rodgersnél volt egy olyan érzésem, hogy ’hú, ő nagyon jó!’. Big Ben is nagyon jól játszott akkor, de sokkal szimpatikusabb volt Rodgers, és a Packers mellett tettem le a garast. Eleve az a csapat nagyon szerethető volt, Jordy Nelsonnal, B. J. Raji-val, Clay Matthews III-del. Nagy mázli, hogy az ember épp egy olyan csapatot szeret meg, amelyik aztán meg is nyeri a Super Bowl-t, ahogy ezt a Green Bay tette 2011-ben. Mások évtizedekig várják, hogy bajnok legyen a csapatuk.

Az idei Super Bowl előtt azt írtad ki a Facebook-oldaladra, hogy "tudom, Magyarországon nincs Super Bowl, Magyarországon Mezőkövesd – Paks van! De ha mégis, akkor kinek szurkoltok? Chiefs? Bucs?" Mindig megnézed a Super Bowl-t?
Persze. A Packers meccseit is meg szoktam nézni, kivéve az éjszakai mérkőzéseket, mert akkor pokoli a másnap. Amit lehet, azt a rájátszásban is követem, a Super Bowl pedig az az éjszakai meccs, amit akkor is megnézek, amikor másnap utána minden bajom van. A Packers azt csinálja, hogy a konferencia-döntőben mindig elvérzik, hogy ne kelljen izgulni értük a Super Bowl-on. De igazából a Packers O-line jobban helytállt a konferenciadöntőben a Bucs ellen, mint a Chiefs, akinek a támadófalát gyakorlatilag megsemmisítette a Bucs védelme.

És az NBA-ben kik a legnagyobb kedvenceid?
Amikor kosaraztam, ’95 körül, mindenki Jordan-lázban égett. Azt a teljesítményt nem lehetett nem csodálni. De megmaradt bennem egy korábbi híradókép, ahogy Larry Bird bevág a sarokból egy triplát. Mondtam magamban, hogy ’ki ez a fazon, hogy néz ki ezzel a séróval?’, csodáltam a cseleit, a pimaszságát, hogy beugrik a közönség közé egy labdáért. Jordan volt az ámulat tárgya, de Larry Bird is óriási figura volt.
Emberileg és hozzáállásban pedig Tim Duncan a kedvencem. Az, amit ő a kosárlabdapályán csinált, az a dobolásban nekem is idea. Az alapokat kell úgy elsajátítani, hogy atom legyen, és akkor már nem kell feltétlenül cifrázni. Bár azt mondták a játékára, hogy olyan, mint azt nézni, ahogy a fű nő, a kosárlabda szerelmesei megtalálják benne a szépséget. A Tony Parker- és Ginóbili-féle Spurs fantasztikus volt. Mindketten virtuózok voltak, akik emellett igazi csapatjátékot is játszottak. Gregg Popovich személye és a San Antonio kultúrája is szerethetővé tette azt a csapatot.

Lázár Tibor a kütyüi között él, mint hal az akváriumban - Fotó: Dancs Enikő Bianka

Fotó: From Official Website

Manapság kinek a játékáért rajongsz?
Steph Curry a kedvencem. Az a virtuozitás! Egy új szintre emelte az NBA-t. Valaki azt mondta róla, hogy elhitette a mai gyerekekkel, hogy nem kell szuperatlétának lenni ahhoz, hogy az ember kosárlabdázó legyen. Nagyon sokat örökölt az apja tehetségéből, meg kicsi kora óta a kosárpályák mellett figyelte a nagyokat, majd rengeteg melót tett bele. Elképesztő, amit csinál. Nagyon szeretem a vajkezű Kevin Durantet, nem feltétlenül az embert, inkább a kosárlabdázót, de például Draymond Greent annak ellenére is nagyon bírom, hogy milyen ember. Neki lehetne a "falat kenyér" a beceneve, annyira kell a Warriors-ba.

Többek között az immár háromszoros olimpiai bajnok vívó, Szilágyi Áron és az Eb-aranyérmes, olimpiai bronzérmes, Bajnokok Ligája-győztes vízilabdakapus, Vogel Soma felkészülését is segíted dobleckékkel. Mikor és miről jutott eszedbe, hogy bizonyos sportágakban segíteni tudod a sportolók felkészülését dobos módszerekkel?
Már régen, a 2012-es olimpia alatt beugrott az ötlet, az úszóversenyek nézése közben. A mozgások, a tempóváltások, a mozgáskoordináció tálcán kínálta a párhuzamot a dobolással. De annyiban hagytam, nem mentem utána. Aztán a 2019-es budapesti vívó világbajnokságon Szilágyi Áron egyik nyilatkozata indította el a folyamatot. A vívásban nagyon apró dolgok döntenek, mindennek a helyén kell lennie. Úgy láttam, hogy akkor nem annyira találta a ritmusát. Nem mindent a ritmusra vezetek vissza, de úgy tűnt, hogy akkor nem volt meg a szokásos, ellentmondást nem tűrő vívás. Konkrétan ő is azt nyilatkozta, hogy nem találta a ritmusát. És akkor gondoltam arra, hogy ezt most ki kell próbálni.

Mire mentél rá először a fejlesztések sorában?
Nagyon sokat gyakoroltam a dobfelszerelésen úgy, mintha balkezes lennék, ami egy eléggé új szerep. Majdhogynem újra kell akkor tanulni a dobolást. Aztán pingpongoztunk egy barátunk tinédzser fiával, aki bitang jól játszik, és azt vettem észre, hogy ahhoz képest, hogy évek óta nem játszottam, gondolkodás nélkül szinte minden ütést vissza tudok adni. Ki gondolta volna, hogy jobban megy valami jobb kézzel attól is, ha a bal oldalunkat fejlesztjük, és mennyit lehet fejlődni a szem-kéz koordinációban azzal, ha a gyenge oldalt erősítjük.

Szoktál ellesni módszereket az amerikai major-sportokból esetleg?
Folyamatosan agyalok, hogyan lehetne gyorsabban fejlődni, egyrészt magam miatt, másrészt a tanítványaim érdekében. Nagyon inspiráló, ahogy a már említett Curry készül. Érdemes rákeresni a Youtube-on, ahogy a meccs-szituációkat modellezik, hogy ne csak egy szimpla dobóedzést csináljanak. Megreformálták az egész felkészülést. Agyaltam, hogy ezek alapján hogyan lehet hatékonyabbá tenni a gyakorlást.

Visszatérve Szilágyi Áronra, hogyan kezdődött a szakmai együttműködésetek?
Mikor ezt kitaláltam, úgy voltam vele, hogy akkor gyorsan megírom neki az ötletet, nehogy az legyen, hogy évek múltán jut eszembe, hogy ’milyen kár, hogy nem próbáltuk ki’. Leírtam, hogy mire gondolok, elküldtem a menedzsmentjének, pár hét múlva jött a válasz, hogy Áront ez érdekelné és kipróbálná, hogy ez mit tud ’hozzáadni a komplexitásához’. Két-három hónap után az egyik órán mondta, hogy ’egyébként a múltkori óra után éreztem, hogy jobban ment a vívás’.

Miért érezte szükségét a dobolásnak?
Áron azért is kezdte ezt el, mert hiába csinált mindent professzionálisan, nem jöttek az eredmények több világversenyen sem. Érezte, hogy valami kell, ami kizökkenti abból az állapotából. Új impulzusra volt szüksége, olyanra, ami helyreteszi benne azt, ami éveken át jól működött.

Lázár Tibor és Szilágyi Áron az egyik dobos órájukon - Fotó: Szabó Sipos Gergő

Fotó: From Official Website

Benedek Tibor már kétszeres olimpiai bajnok, vb- és Eb-aranyérmes volt, amikor elkezdett egyéni úszóedzésekre járni, hogy fejlessze a tudását. A párhuzam adott, Szilágyi Áron is már kétszeres olimpiai bajnokként kezdett hozzád járni dobolni 2019-ben. Hogyan, miben akart fejlődni nálad?
Konkrétan nem beszéltük meg, leírtam, hogy szerintem miben tud ez segíteni: koncentrációban, a gyenge oldal fejlesztésében, szem-kéz koordinációban. Elkezdtük a munkát, tudtam, hogy előbb-utóbb érezni fogja a pozitív hatást. Ez nem egy dogmatikus módszer, nem adott tananyagon megyünk végig, hanem figyelem, hogy aktuálisan mire van szüksége. Azután, hogy azt mondta, már kezdi érezni a hatását, újra nagyon összeszedett és fókuszált lett, és megnyerte a következő két Világkupa-fordulót. Sajnos ezután a Covid miatt majdnem egy éven át nem volt versenye, de közben mi folytattuk az órákat, mert Áron vett egy elektromos dobot otthonra, így a karantén alatt is tudtunk Messengeren órákat tartani.

Mire számítottál tőle a tokiói olimpián, ha egyáltalán volt valamilyen elvárásod?
Az idei budapesti VK-második helye után írtam neki viccesen, hogy inkább most legyen második, és ne az olimpián. Egyébként biztos voltam benne, hogy megnyeri a tokiói aranyat. Egyszerűen benne volt a levegőben. Ő azt mondta, hogy sokesélyes, én viszont láttam, milyen összeszedetten utazott ki, milyen mennyiségű munka van mögötte, top formában vágott neki. Amiatt izgultam, hogy ne jöjjön közbe semmi, se a Covid-protokoll, se rossz bíráskodás vagy egy bokasérülés, esetleg egy álmatlan éjszaka. Az utóbbi megtörtént, a verseny előtti éjszaka két órán át forgolódott álmatlanul…

Milyen különbséget láttál esetleg a tokiói vívásában ahhoz képest, ahogy előtte versenyzett?
Nem lehet látni ezeket az apróságokat, illetve én nem látom. Nem arról van szó, hogy a dobolás átformálja a vívását, ha emiatt kérdezed. Azt a mozgáskultúrát vagy a vívást, amit 20 éve űz, nem változtatja meg. Inkább úgy kell elképzelni, hogy végigcsinálunk egy órát, ahol olyan feladatokat végzünk, mintha zen gyakorlatok lennének. Egyensúlyt kell teremtenie a végtagok között és az agyban, harmonizálnia kell az agyféltekéket. Ez kicsit spirituálisan hangzik, mégsem az, inkább a biológiához van több köze.

Éld át újra Szilágyi Áron olimpiai aranyérmet érő vívását

Arról van inkább szó, hogy tudatosabban csinálja, amit régóta elsajátított?
Nagyon fókuszált lesz, tovább tud koncentrálni, mert másfajta koncentrációra van szükség. Mondok egy példát. Amikor Áron elkezdte a dobolást, 10-20 másodpercig nagyon tudott fókuszálni, utána mindig volt egy kis leállás. Most viszont percekig tud koncentráltan dobolni, és nem csak amiatt, mert most már gyakorlottabb dobos, hanem egyszerűen jobban ura a testének, és a finommotorikája is fejlődött annyit. Ezek nüanszok, de nagyon sokat számítanak. A vívásban milliszekundumokon múlik az, hogy ki tud-e védeni egy támadást, vagy be tud-e vinni egy találatot. Nem arról van szó, hogy ügyesebb lesz a lábával, mert már baromi ügyes, hanem arról, hogy a reflexei jobbak, még jobban, gyorsabban végre tudja hajtani azt, ami az agya kitalált.

"És tényleg segít, a koncentrációban végképp. Kitalált olyan gyakorlatokat, amelyek szinte szimulálják a taposómozgást, védést, kinyúlást. Kezdek fejlődni, őt is motiválja, hogy némi tehetségem is van hozzá." – nyilatkozta a fentebb már említett Vogel Soma az Eurosportnak adott interjújában. Az ő esetében milyen készségét és milyen módszerekkel fejlesztitek az egy éve zajló dobedzéseken?
A gyenge oldal fejlesztése nem csak Sománál, minden kapusnál fontos. Alapvetően mozgáskoordinációval, reflexekkel, a bal oldala fejlesztésével foglalkozunk. Van olyan gyakorlat, ami Áronnál kevesebbszer fordult elő, hogy például megy egy láb pattern, és fölötte két kézzel feladatokat hajt végre. Váltogatjuk az oldalakat, ahogy teszi azt a kapuban is, egy ütemet bal kezesként játszik, egy ütemet jobb kezesként, hogy minél gyorsabban álljon át.

Meccsszituációkat is tudtok modellezni?
Az előbb említett oldalváltás ilyen, most nem akarok már több titkot kiadni (mosolyog – a szerk.) de mondok egy másik példát: van mondjuk 12 féle kéz-láb kombináció. Elkezdi játszani az elsőt, aztán az ujjaimmal mutatom, hogy melyik kombinációra váltson úgy, hogy közben nem áll meg a tempó. Ez is a gyors gondolkodást és a függetlenítést fejleszti.

Vogel Soma a tokiói olimpián - Fotó: Illyés Tibor

Fotó: MTI

Milyen visszajelzéseket kapsz a sportolóktól? Az órákon kívül is kap gyakorolnivalót Áron és Soma?
A közös órákon kívüli alkalmakra is megbeszélünk olyan feladatokat, amelyeket ők a meccseik, asszóik előtt megcsinálnak. Áron a szállodai szobájában szokott körülbelül negyedórás, bemelegítő jellegű agytornákat végezni. Soma pedig, ha itthon van, akkor meccsnapokon tudja a saját elektromos dobján - mert hogy ő is vett magának - átmozgatni magát. Azt mesélte, hogy sokszor előfordul, hogy a délelőtti edzés után elfárad, ledőlne pihenni, de amikor dobol, akkor felpörög az agya.

A sportoló tanítványaid dobolni is megtanulnak közben?
Vannak olyan gyakorlatok, amiket dobosok egyáltalán nem csinálnak, ahogy rengeteg olyan is, amelyeket viszont igen. Groove-okat tudnak játszani, kvázi dobolni, sőt kottát olvasni is megtanulnak, de nem ez a lényeg, nem erre fektetjük a hangsúlyt, ez csak mellékes haszna a fejlesztésnek.

Miben tudnád kifejezni, hogy mit és mennyit jelent neked, hogy részt vehettél Szilágyi Áron felkészítésében?
Nagyon nagy élmény volt ez az olimpia. Szöul óta mindig nézem a magyar érdekeltségű számokat, mindig is emelkedett hangulata volt az olimpiáknak, de így ez teljesen más szint. Áron aranyérme hatalmas öröm volt. Már én is lázban égtem előtte, már azzal álmodtam, hogy ’úristen, ez most van’, és akkor felébredtem, hogy ja, még nem. Nagyon bíztam a győzelmében.
Sokesélyes minden vívóverseny, nem arról van szó, hogy vagy Oh Sang-uk vagy Szilágyi Áron nyer. De úgy éreztem, hogy Tokió egy történelmi pillanat lehet. Nekem nagyon erős megérzéseim vannak, éreztem, hogy meglesz az arany, és nem tudtam volna, hogy mit mondjak neki, ha azt érzem, hogy nem fog összejönni. Mert azt nem lehet mondani, hogy ’figyelj, Áron, úgy érzem, hogy ez tragikus lesz’.
De annyira felkészült és iszonyatosan fókuszált volt már az utolsó közös óránkon is, hogy biztos voltam benne, minden rendben lesz. Hívtak az aranyérme után ismerősök, újságírók, nekem is gratuláltak. Óriási élmény, hogy kicsit részese lehettem ennek.

Szilágyi Áron öröme

Fotó: AFP

Milyen különbség van aközött, amikor egy civilnek vagy egy profi sportolónak tartasz dobórákat?
Egészen más a kettő, mégis inkább a hasonlóságokról beszélnék, ha nem bánod: ha egy sportoló eljön egy ilyen órára, alapvetően nagyon nyitott. Általában hamar ráéreznek arra, hogy ez egy jópofa dolog, nem egy kezelés vagy egy szükséges rossz. Onnantól kezdve pedig már nagyon hasonló, csak míg az egyikük pusztán a dobolás miatt csinálja, a másikuk a sport és a dobolás miatt. Nem tudnak kivonódni a dobolásból, ha már ráéreztek az ízére. Áron és Soma is ezt mondta.

Amikor felkértelek erre az interjúra, azt mondtad, hogy várhatóan Majoros Bence asztaliteniszezővel és Vogel Soma ferencvárosi kapustársával, Szakonyi Dániellel is együtt fogsz dolgozni. Van haladás ezekkel a projektekkel?
Dani a héten volt először, ő már látta Soma példáját, Bence is volt már egyszer, de ő most éppen külföldön versenyez. Izgalmas minden új sportág. Nagyon jó lenne mondjuk teniszezőkkel is együtt dolgozni, abban nagyon nagy potenciál van, de sajnos az ő versenynaptáruk olyan, hogy gyakorlatilag alig vannak itthon, a távoktatáshoz pedig nagyon elszántnak kell lenni. A focisták bal láb, koncentráció és kombinációs képességének fejlesztése is izgalmas terület lehetne. Hosszasan tudnám folytatni a sort az úszáson át a gyorskorcsolyáig.

Szerinted mi a különbség egy csapatsportban tevékenykedő és egy egyéni sportot űző személy felkészítése között?
A csapatsportokban a felelősség jobban eloszlik. Nyilván egy egyéni sportoló stábján is sok múlik, de a végén mégis csak ő viszi vásárra a bőrét. Ebben a helyzetben nincs értelme másokra várni, nem tudja egy csapattárs levenni a terheket a sportoló válláról, ha éppen rossz napja van. Éppen ezért, ha valaki profi, minél komplexebb felkészülést csinál végig. Valójában a csapatsportokban sem kellene, hogy másképp legyen. Azt kell elérni, hogy minél kevesebbszer legyen rossz napja a játékosoknak. Labdajátékokban (vízilabdában) sem csak a kapusoknak hasznos ez a fejlesztés, hiszen blokkolnia például mindenkinek kell a mezőnyben, ugyanígy pontosan lőni, passzolni és gyorsabban gondolkodni is.
Amikor már egy ideje együtt dolgoztunk Áronnal, azt mondta a menedzsere, hogy a legjobb emberrel kezdtem el együttműködni, mert az ilyen profi hozzáállás nagyjából egyedülálló az országban. Ez szerencse, mert ezért kezdődhetett el ez az egész. Soma, Dani, Bence példája mutatja, hogy jön az új generáció, egyre nyitottabb, profibb szemlélettel.

Lázár Tibor - Fotó: Sinco

Fotó: facebook

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Kultúra