Nagyinterjú az első olimpiai érmükért harcba szálló női pólósok szövetségi kapitányával.

Bíró Attila csapata jelenleg az Egyesült Államokban edzőtáborozik, még a kéthetes túra előtt ültünk le vele beszélgetni. Szóba kerültek az elmúlt négy év világversenyei, a csapat átalakításának részletei, Keszthelyi Rita szerepe, Gurisatti Gréta és Parkes Rebecca sérülése, és persze Tokió.
A második olimpiádra készülsz a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként. Rengeteg idő, öt év eltelt Rio óta, de biztosan tudsz meríteni az akkori tapasztalatokból is. Mit kellett máshogy tervezned és csinálnod a felkészülés során, mint akkor, az átalakult csapat és a Covid okozta helyzet miatt?
Tényleg más a felkészülés Rióhoz képest, akkor például nem jutottunk ki a Világliga döntőjére, mondjuk nem is hiányzott annyira. Most viszont a tavalyi meccshiány miatt nagyon jól jönnek azok a mérkőzések. Ráadásul ezzel az egyéves csúszással lett nekünk teljes az olimpiai ciklus, mert a 2017-es vb után kezdtem el ezt a csapatot építeni. Többször is nyilatkoztam már, hogy bizony nekünk ez a plusz egy év nagyon jót tett. Nyilván jobb lett volna, ha nincs ez a járvány, de ilyen értelemben nem bánom az eltolást, nem ártott nekünk. Miközben a magyar vízilabda állt le a legkevesebb időre, a lányoknak ilyen intenzív egy évük nem is nagyon volt korábban. Már augusztusban tétmeccseket játszottak a Magyar Kupában, télen nem volt pihenő, aztán zajlott a bajnokság, és jöttek a nemzetközi kupák. A klubszezon vége után legalább hét nap pihenőt minden játékos kapott, valakinek tíz is jutott. Lesz a Világliga-döntő után is pár nap szünet, a két és fél hónapos felkészülés alatt lesz összesen másfél hetes pihenő, ami bőven kell.
Tokyo 2020
Märcz Tamás szerint tövig kell nyomni a gázpedált Tokió miatt
10/06/2021 07:14
Ebben az olimpiai ciklusban világversenyről világversenyre látható volt a csapat játékának fejlődése, amely a 2020-as budapesti Európa-bajnokság bronzérmével ért el csúcsközelbe. A barcelonai Eb-vel, a kvangdzsui vb-vel, akár a tavalyi kontinenstornával kapcsolatban maradt még benned esetleg hiányérzet azóta is?
Abszolút van. Ennek a csapatnak a 2018-as barcelonai Eb volt az első világversenye, ahol negyedikek lettünk, az talán picit még erőn felüli eredménynek is számított. A mostani csapatból négyen akkor még a keretben sem voltak. Egy nagyon nyers, fiatal, hektikus együttesünk volt még akkor, de már ott is volt hiányérzetem, mert nem álltunk messze a későbbi Eb-aranyérmes hollandok legyőzésétől az elődöntőben. Ott még könnyebben megtört minket egy-két játékvezetői ítélet. Mint ahogy Kvangdzsuban is, a bronzmérkőzésen volt hiányérzetem. Gyönyörűen visszajöttünk a meccsbe az ausztrálok ellen, ott sem érdemeltünk szerintem vereséget, viszont a meccs elején kicsit szellősebbek voltunk. A budapesti Eb-n is voltak olyan két-három perces periódusaink, amikor több volt a figyelmetlenség. Ezekből idén, az olimpiai selejtezőn már kevesebb akadt, bár az is tény, hogy amíg Triesztben két-három komoly meccsünk volt, az Eb-n sokkal több, az olimpián meg pláne. Idén januárban a végjáték jól sikerült, a görög meccset nyugodtan ráfoghatom arra, hogy nem játszottunk előtte 11 hónapon át tétmérkőzést.

Bíró Attila - Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Fotó: Other Agency

Akkor egyetértesz azzal, hogy a fejlődés tényleg évről évre visszakövethető a csapaton?
A Világliga európai selejtezőjében az előző évek jó eredményeinek köszönhetően döntetlent játszottunk Spanyolországban, az oroszokat és a görögöket megvertük idegenben, így elsőként zártunk, és itthon is sikerült legyőzni a spanyolokat és a hollandokat, még ha azok nem is olyan téttel bíró meccsek voltak, mint a selejtezők, vagy az Eb. Úgy gondolom, hogy egyenes ágú a fejlődés, ezt jól lehet látni.
A világ legjobb válogatottjával, a minden fronton címvédő USA csapatával edzőtáboroztok két héten át Kaliforniában. Mit vársz azoktól az edzőmeccsektől és hivatalos mérkőzésektől?
Most jön egy brutális két hét Amerikában, de az legalább megtöri az itthoni monotóniát. Tóth Laci kollégámmal beszéltük, hogy ott lesz egy-két kijózanító mérkőzésünk, amelyek kicsit bele fognak lökni minket a jeges vízbe, de úgy gondolom, hogy ez is kell. Nekik is fontos, látni, hogy az egyik közvetlen vetélytársuk mennyit fejlődött. Ők sem hülyék, és látják, hogy mi veszélyesek lehetünk rájuk. Rio előtt is az amerikaiakkal edzőtáboroztunk, ugyanúgy náluk, mint most. Eggyel több hivatalos meccset játszunk majd velük, mint akkor, és többet is kétkapuzunk, az időtartam viszont hasonló. Ők már egy éve nem játszottak, és nekünk is nagyon fontos a minél több mérkőzés, mert az Eb utáni időszak kiesett az idei olimpiai selejtezőig. Nekünk pedig még többet ér majd ez az edzőtábor, még többet tudunk tanulni, fejlődni, profitálni ebből a két hétből. Pláne, hogy vannak olyan játékosaink, akik talán még nem is játszottak az amerikaiak ellen. Testközelből érezhetik majd azt a fizikai erőt, dinamizmust és játéktudást, amivel ők rendelkeznek.
Érintettük már a felkészülés kezdetén, hogy a riói csapatból hét játékos (Antal Dóra, Gangl Edina, Garda Krisztina, Illés Anna, Kasó Orsolya, Keszthelyi Rita, Szücs Gabriella) maradt csak meg az idei bő nyári keretben, tehát legalább hat olimpiai újonc mehet majd Tokióba. A legnagyobb változás a 2017-es és a 2019-es vb között történt a barcelonai Eb-vel együtt, két év alatt lezajlott ez a hetes csere, ami nagyon nagy szám. Visszatekintve nagyon jól alakult a generációváltás. Utólag hogyan értékeled ezt a folyamatot, minden úgy történt, ahogy elképzelted?
Abszolút igen. Csak egy példát mondok. Itt van Antal Dóri esete. Befejezte az egyetemet Amerikában, majd egy év kényszerszabadságot vett ki, mert tényleg szét lett hajtva az előző tíz évben, és a kiégés határára került. Visszatért, tavaly még nem volt olyan formában, most viszont sokkal jobban játszik, mint az előző években, és neki is lehet esélye az olimpiai csapatba kerülésre. Abból a hét, általad említett játékosból nem biztos, hogy mindannyian ott lesznek Tokióban is, még az is lehet, hogy több újonc lesz.
A játékosok közül többen, az Eurosportnak például Gurisatti Gréta és Szücs Gabriella is azt nyilatkozta, hogy jót tett nektek ez a plusz egy év, amit az olimpia elhalasztása jelentett, még úgy is, hogy tavaly február és idén január között nem volt hivatalos találkozótok, csak edzőtáboraitok. Miben érhetőek tetten a pozitívumok?
Egerben és Budapesten is volt edzőtáborunk év közben, aztán a legkeményebb talán az olimpiai selejtezőre való felkészülésünk bizonyult. Csak edzeni szinte mérkőzés nélkül télen, decemberben, karácsonykor, szilveszterkor mentálisan egy komoly kihívás. Körülbelül úgy edzettünk, mintha készültünk volna egy világversenyre. Májusban úgy tréningeztünk, mintha júniusban, vagy júliusban lenne egy komolyabb tornánk. A lányok partnerek voltak ebben. Amikor a Császár-Komjádi uszodában tartottuk a három hetes karantén-jellegű edzőtáborunkat, a második héten feloldották országosan a kijárási korlátozást, haza akartam engedni a lányokat két napra hétvégére, és ők kérték, hogy ha már elkezdtük, akkor fejezzük is be, se ki, se be, és ennek jól látható előnyei lettek. Triesztben tényleg kőkemény buborék volt, ahogy most az olimpiai faluban is az lesz, külső tényezők nem nagyon tudtak megzavarni minket. Ezt láttuk a játékunkon is, illetve éreztem folyamatosan a játékosokon is.
Ezek alapján elég jól meg vagytok edződve arra, ami majd Tokióban várhat rátok.
Igen, csak az eddigieknél még komolyabb buborék vár ránk, az olimpiai falu egy külön történet, mert szinte egy kis falu lesz. Eddig sem volt időnk más sportágak versenyeire járni, most már hivatalosan sem lehet ezekre elmenni szurkolni, ráadásul a vízilabda talán az egyetlen olyan sportág, amelynek versenye az első naptól az utolsóig tart majd. Végig ott leszünk a reflektorfényben és folyamatosan magas szinten kell majd vízilabdáznunk. Ennek a csapatnak talán ez az egyetlen gyenge pontja még. Hét meccsen át meg kell tudni tartani az intenzitást, figyelmet és jó játékot. Illetve meg kell tanulnunk rossz játékkal is nyerni fontos meccseket, ez a legfontosabb.
Zsinórban háromszor lett olimpiai negyedik a női válogatott. A mostani bő keretből négyen - Antal Dóra, Gangl Edina, Keszthelyi Rita és Szücs Gabriella - is ott volt Londonban és Rióban. Beszédtéma köztetek, a lányok között, hogy milyen plusz teherrel jár egy olimpia, hogy milyen apróságokon is múlhatnak helyezések?
Igen, ráadásul nemrég volt egy mentális felkészülésünk egy személyiségfejlesztő céggel, és ott elemeztük ki a londoni és riói tapasztalatokat. Megvizsgáltuk, hogy az ottani helyzetekhez képest miben lett más ez a csapat. Olyan dolgokat tudtam meg mindkét tornáról - még Rióról is, ahol már ott voltam -, amelyekről eddig nem szereztem tudomást. A mélyből jöttek elő dolgok. Minden játékosom szerepelt már legalább Universiadén, vagy olyan vb-n, például Kazanyban - igaz, akkor még nem velem -, ahol szinte egy olimpiai falu volt. Ennek a csapatnak több mint fele pedig járt velem a 2017-es Universiadén, Taipei-ben, ahol egy az egyben úgy nézett ki a helyszín, mint egy olimpiai falu. Ezt a feelinget, tömeget, rendszert tehát a legtöbben ismerik, mert Kvangdzsuban is hasonló várt ránk. Nyilván nagyobb lesz a felhajtás ezeknél Tokióban, bár a pandémia miatt Rióhoz képest visszafogottabb lesz a médiaérdeklődés is.
"Készültem én eleget/Másra, mint ami aztán lett" – ahogy a Kispál és a Borz Bársonyfüggöny c. dalában énekli Lovasi András. Ritkán beszélünk, de akkor a Kispál köztünk szinte mindig felmerül, most is. Két kulcsember, Gurisatti Gréta és Parkes Rebecca a bajnoki döntőben elszenvedett sérülése nem volt benne a pakliban. Ők hogy vannak, és mennyire tudnak részt venni a felkészülésben?
Gréta nem jött velünk Amerikába, Bex viszont igen. Gréta is nagyon fontos lenne, akár csak a csapatépítés miatt, a csapategység szempontjából. De mivel korábban kijelentettem, hogy sérültet nem viszek ki, ezt nem szerettem volna felrúgni. Demoralizáló lenne neki és nekünk is, hogy miközben játszunk, ő a kapu mögött úszna. Inkább elvittem Faragó Kamillát, aki nagy tehetség, és jó szezonja volt. Hiába lesz nagyobb sansza Grétának kikerülni Tokióba, mint Kamillának, annyiban megnyugtató a helyzet, hogy legalább nem fog rásérülni. Az ő vérmérsékletét, hevességét ismerve annyira akarna már játszani, hogy talán így tudom a legjobban visszafogni. Otthon készül, és azt mondtam neki, hogy a Világligára próbáljon 100%-os állapotba kerülni, ott lesz lehetősége játszani. Kondícióban nyilván nem lesz problémája. Bexszel az a helyzet, hogy neki sokat javult az eltört kilencedik bordája. Nem gyógyul lassan, jó állapotban van, de sokáig fog szúrni neki. Bukófordulót például még mindig nem tud csinálni a vízben. De őt azért is hoznom kellett, mert ha nem, akkor Gyöngyössy Anikó sérülne meg a túlterheléstől. Sokféle szempontból kellett néznem ezeket a dolgokat.
Parkes mellett Keszthelyi Ritát emelted ki név szerint olyan játékosokként, akiknek biztos a helyük. Keszivel kapcsolatban pedig a Zsákmányállat ugrik be a Kispáltól, az "úgyse hiszi senki el magának/hogy amit lát, az tényleg van" sorok, akkora klasszis. Neked személy szerint mit jelent a női vízilabda Varga Dénesének jelenléte a csapatodban?
Biztos, hogy nem tartanánk itt nélküle, ez 100%. De lehet, hogy már én se lennék itt, ha ő nincs. Nem lettünk volna négyben jó néhány világversenyen, ha ő nem a csapat tagja. De ez nem rólam, hanem a magyar női vízilabdáról szól. Örülnünk kell, hogy egy ilyen játékos ebben az érában játszik a magyar válogatottban. Nekem is megtiszteltetés, hogy edzhetem azt a csapatot, amelyben ő játszik. Nagyon komoly hatása van a többiekre is, és nem csak mérkőzéseken. Az edzéseken való jelenléte még sokkal többet ad. Akár csak a konditeremben is, bár ott még ő is visszafogottabb. Úszóedzésen Vályi Vanda, aki köztudottan a nemzetközi mezőny egyik leggyorsabb úszója, még mindig nem tudja leelőzni. A játékintelligenciája, a passzoló készsége, és az összes olyan technikai feladat, ami edzésen csinálunk, nélküle teljesen más lenne.
Keszi is együtt fejlődött velem meg a csapattal. Három-öt éve játékban és személyiségben is más volt még. Amennyire ódzkodott a csapatkapitányi feladattól, annyira jól belejött, miközben tudom, hogy ez neki dupla teher. Szücs Gabi, Garda Kriszta, Illés Nusi azért sokat levesz a válláról.
Keszthelyi Rita a magyar női vízilabda korszakos egyénisége, ráadásul ilyen szinten ilyen hosszú ideig senki nem játszott. Nem hogy három olimpián, hanem egyáltalán bárhol. És ő nem hagyott ki semennyit, lekopogom, a sérülések is elkerülték. Családi tervei vannak az olimpia után, de biztos vagyok benne, hogy láthatjuk akár majd még egy olimpián.

A zseniális Keszthelyi Rita - Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Fotó: Other Agency

A címvédő Egyesült Államok, valamint Oroszország, Kína és Japán csapatával szerepeltek majd egy csoportban Tokióban. Mire számítasz ellenük, és milyen céllal vágtok neki az olimpiának?
A csoportkörtől azt várom, hogy a második helyen végezzünk. A realitás azt mutatja, hogy van sanszunk megverni az oroszokat, Kína és Japán ellen pedig kötelező nyernünk. Kína egy sötét ló, a japánok pedig kiszámíthatatlan vízilabdát játszanak, ha nem figyel oda az ember, akkor beleszaladhat egy kellemetlen pofonba. A csoportunk egyértelműen nehezebb, mint a másik. Az Egyesült Államok nem csak a mi ötösünk, hanem az egész torna legnagyobb esélyese. Az oroszokkal kezdünk, tehát rögtön egy csoportrangadóval. Az USA ellen a spanyol, holland, magyar, orosz, ausztrál válogatottnak lehet esélye egy meccsen talán, kettőn már necces. Emlékezhetünk, Rióban csoportharmadikként visszakaptuk az amerikaiakat az elődöntőben. Sporttörténeti eredmény lenne az éremszerzésünk egy hatodik és három negyedik hely után. Nem arra készülünk, hogy a Jóisten ezt majd megadja nekünk, és kijár, hanem a lehető legtöbb munkát beletéve dolgozunk érte.
Ha szeretnél minden reggel értesülni a legfrissebb híreinkről, iratkozz fel HÍRLEVELÜNKRE!
Tokyo 2020
Märcz Tamás: "Sokat kell tennünk, hogy odaérjünk az olimpia végére"
05/06/2021 09:01
Tokyo 2020
Pekingtől Tokióig - olimpiai arannyal zárna Hosnyánszky Norbert
03/06/2021 07:17