Benedek Tiborra emlékeztek egy vízilabdatornával a hozzá kötődő magyar klubok

"…hogy végül ha senkinek senki, én biztosan
tartozom neki
magammal."
(Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek?)

"Uraim, tartózkodjunk a káromkodástól!" – szólt oda a Benedek Tibor Ifjúsági Emléktorna első, KSI-Honvéd mérkőzésének első negyedében az egyik játékvezető a medencében lévő játékosoknak. A szünetben ugyanő figyelmeztette a honvédosokat, hogy innentől cserés kiállítás jár ezért.

"Fáradjunk ki, sapka le, egészség!” – ezt pedig Horváth Jánostól, a KSI edzőjétől hallhattuk, amikor sort cserélt, nagy derültséget kiváltva a nézőkből.

Nagyszerű körülmények között és jó hangulatban rajtolt el tehát pénteken - a fentebb citált nagy költő, Kántor Péter temetésének napján - a Benedek Tibor Ifjúsági Emléktorna, amelyen az a három klub vett részt, amelyhez a tavaly nyáron elhunyt háromszoros olimpiai bajnok erősen kötődött. A KSI volt a nevelőegyesülete, a Honvédban játszott a 2000-es évek közepén, az UVSE-nél pedig szakmai igazgatóként, az OB I-es és az ifjúsági csapat vezetőedzőjeként alkotott maradandót.

Pénteken délután már az UVSE 12. alkalommal megrendezett, mindig nagyon hangulatos 1 nap vízilabda elnevezésű rendezvényének keretében folytatódott a torna, amely szombaton a mindkét ellenfelét magabiztosan legyőző UVSE első helyével ért véget.

Több száz pólózó gyerek, az ő szüleik, családtagjaik, régi újpesti szurkolók és nézők előtt, szerencsére jó időben zajlott mindkét esemény, az emléktorna eredményhirdetése után Benedek Tibor utódja, Vincze Balázs nyilatkozott honlapunknak.

Az UVSE szakmai igazgatójánál, az OB I-es és az ifjúsági csapat vezetőedzőjénél arról érdeklődtünk, hogy milyen jelentősége van a lila-sárgák, az ő és a magyar vízilabda szempontjából, hogy sikerült megrendezni a Benedek Tibor Emléktornát, amelyre normális körülmények között csak 30-40 év múlva kerülhetett volna sor.

És bár a Recco nem tudott eljönni, sikerült az évi rendes margitszigeti uvse-s vízilabdás rendezvény keretein belül három magyar csapat részvételével megtartani az Emléktornát.

Maga az UVSE ifijei milyen célokkal vágtak neki ennek a két napnak és három meccsnek?

"Nekem az volt a kérésem a srácokhoz, hogy ne foglalkozzunk se az ellenfelekkel, se azzal, hogy milyen munkából jövünk, se azzal, hogy itt töltöttük a péntek éjjelt és több mérkőzést is játszottunk. Arra figyeljünk, hogy van itt egy névadó, akinek (Vincze Balázs itt néhány másodpercen át nem tudta folytatni a mondanivalóját meghatottságában - a szerk.)… a nevéhez méltón kell szerepelni.

És minden, amit eddig tanultak a vízilabdából (Balázs itt már sírt, ’most sem ússzuk meg, Balázs’ – fűzte hozzá e sorok írója)… azt ezen a tornán adják ki magukból.

Ezt már sírva mondta Vincze Balázs, ekkor már mi is sírtunk. Pont úgy, ahogy tavaly nyáron a Hajós 50-es medencéjének partján ülve, és ahogy idén márciusban az UVSE-torony tövében helyet foglalva, Benedek egykori újpesti és válogatottbeli csapattársával beszélgetve.

Szombaton pedig a Hajós 33-as medencéje mellett állva, ahol a cikk szerzője utoljára látta Benedek Tibort 2020 márciusában egy ifimeccs után.

"Benedek Tibor mindenütt ott van, csak itt nincs" – írtuk halálának egyéves évfordulóján. "Az emlékét nem ápolni kell, mert az nem beteg, hanem életben tartani." – tettük hozzá. Erre tett - sikeres - kísérletet ez a torna, vinni tovább Tibor örökségét.

"Itt vagyunk még/Meddig leszünk/Társasjáték a mi életünk!/A legvégén majd/Célba érünk/A végtelenbe/Visszafekszünk." – ahogy a Pegazusok Nem Léteznek Társasjáték című, csodálatos dalában énekli Ács Eszter és Lázár Domokos.

---

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.