Az UVSE férfi vízilabdacsapata akár a hatodik helyre is odaérhet az OB I-ben. A Komjádi-kupa már zsebben, és érik az újabb ifi bajnoki cím is. Vincze Balázs vezetőedzővel érzelemdús interjúban beszélgettünk a szezonban eddig történtekről, Benedek Tibor örökségéről.

Kezdjük a legfrissebbel! Az Eger elleni szombati meccs előtt nyilatkoztad az M4 Sporton, hogy vissza kellett rángatni a földre a játékosaidat az egy héttel ezelőtti Komjádi-kupa győzelem után. Jól sikerült a landolás, mert kétgólos hátrányból fordítva arattatok 13-9-es győzelmet. Benedek Tibor is többször említette, hogy egy szombati siker vagy kudarc után időnként nagyon nehéz volt a másnapi ifi rangadóra újra teljes koncentráltsággal odaállni. Neked milyenek a tapasztalataid e téren idén?
Olyan mérkőzéseken fordult ez elő eddig, amelyekre papírforma-eredményként várható volt, hogy magabiztos, nagyarányú győzelmet fogunk aratni. Ilyesmi meccseken volt inkább nyögvenyelős a játékunk. Itt elsősorban az ifi meccsekről beszélünk, mert azok vannak a felnőtt után. Szezon közben vannak kisülések, amikor az a kérdés, hogy mennyire megy el a motiváció, mennyire üresedik ki az ember, és ez nem csak a játékosokra, hanem az edzőkre is vonatkozik. Volt három szezonom Szegeden, amikor menetközben három Magyar Kupát nyertünk, és aztán utána a bajnoki végjátékban nem tudtunk döntőbe se kerülni.
A másik végletként viszont az Újpest játékosaként mindent megnyertél a ’90-es években.
Játékosként az Újpesttel gyakorlatilag öt-hat éven keresztül szinte ugyanazzal a társasággal - egy-két játékos cserélődött csak ki -, bajnokságokat, kupákat, nemzetközi sorozatokat tudtunk nyerni. Ezt nem tudtam később edzőként megoldani. Biztos, hogy ez edzői feladat is, de az is fontos, hogy a játékosok mit várnak el önmaguktól, mennyire elégedettek azzal, hogy eljutottak valahova. Mindamellett, hogy a Komjádi-kupa-győzelem tényleg nagy siker, ha az elején végignézzük az induló csapatok játékoskeretét, akkor biztos, hogy az első négyben benne voltunk. Amikor pedig már a végjátékban játszottunk, egyértelműen mi voltunk a legesélyesebbek. Ezt is nehéz behúzni, megnyerni, de sikerült. Van öröm, de vannak új feladatok.
Vizilabda
A gyomorgörcs megvolt, a sírógörcs elmaradt, az UVSE nyerte a csúcsrangadót
07/04/2021 17:30

Vincze Balázs Ember a vízben

Fotó: facebook

Arra is utaltál szombaton a tévében, hogy az elmúlt napok edzőmeccsei nem sikerültek túl jól, tehát az előjelek nem voltak kedvezőek az egri kirándulásotok előtt.
Nagyon örültem az egri győzelmünknek, fantasztikus élmény volt abban a gyönyörű uszodában játszani és nyerni. A hetünk tényleg nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A péntek esti gyakorlás pedig egyenesen kétségbeejtő volt. Aminek nagyon örülök, hogy egy ilyen edzéshét és egy ilyen első negyed (3-1 az Egernek – a szerk.) után megtaláltuk, amivel Egerben nyerni lehetett. Hozzáteszem, hogy ezek után simán nyertünk, egy 6-2-es második és egy 5-2-es negyedik felvonással.
A 17 éves Vigvári Vince vezeti az élvonal góllövőlistáját, Bisztritsányi Dávid első a kapusok rangsorában az MVLSZ számításai szerint. Molnár Erik remekel védőként és a támadások egyik kulcsembere is. Az új igazolások - főleg Kardos Alexander és Bencz Rolf – is húzóemberei a gárdának. Milyen feladatot jelentett neked kialakítani a csapatkémiát úgy, hogy mindössze öt, a 22. életévét már betöltő játékos van a keretben?
Változtam talán ahhoz képest, amilyen edző voltam Szegeden és az OSC-nél. Elsősorban azért, mert úgy gondolom, hogy más korú és más minőségű játékosokkal dolgozom. Annál a két klubnál válogatott játékosok voltak, őket sokkal profibbnak gondoltam annál, és úgy véltem - lehet, hogy rosszul -, hogy hozzájuk nem kell annyiszor odamenni, nem kell velük beszélgetni annyit. Amikor az U15-ös burgaszi Eb-re mentünk, akkor alakult ki bennem, hogy a 15 éves gyerekekkel beszélni kell, sokat. Ezt a vonalat próbáltam továbbvinni az UVSE-nél is, hogy beszélgessek velük. És volt egy olyan elődöm itt, akiről csak jót lehetett hallani (itt elcsuklott Vincze Balázs hangja, 15 másodperc csend után folytatta, már a könnyeit nyelve – a szerk.). Nem elég csak jó edzéseket tartani, csak szakmát, vízilabdát adni nekik. (újabb 15 másodperces csend, Balázs sírva folytatja – a szerk.). Hanem ahogy én elképzeltem az ő kapcsolatát a játékosokkal, a nyomdokaiba szerettem volna lépni, minden téren.

Vigvári Vince órási tehetség

Fotó: facebook

"Az a játékstílus, amit én nagyon szeretek, és ami akár az én játékomat, vagy a régi Újpest játékát is jellemezte, az visszaköszönt az egri uszodában." - mondtad szintén a hétvégén, az M4 Sportnak nyilatkozva. Azt az UTE-t látványos akciók, lefordulások, megúszások jellemezték. Milyen élmény azt a stílust ilyen fiatalokkal megvalósítani és azt viszontlátni?
Nagyon jó érzés. Nekem ez a játékom, ez tetszik, ezzel tudok a leginkább azonosulni. Az edző próbálja a saját arculatára formálni a csapatot. De hát én ezt próbáltam már korábban is. Az elején nem éreztem, hogy annyira gyors csapat lennénk. De most meg azt látom, hogy gondolkodásban, döntésekben, mozgásban tudunk azok lenni. Nyilván vannak kulcsjátékosaink. Vigvári Vince ilyen. Nem nagyon tudok szavakat találni a játékára, komolyan mondom. Úgy, hogy persze a többiek is beletesznek mindent, és hiába lenne itt egyedül, nem tudná ezt megcsinálni, mert csak minőségi játékostársakkal lehet nagyot alkotni. Amiket mondtál az előbb: Dávid védései, Molnár Erik betörései, a kiállításszerzései, a védekezésünk, Aranyi Máté centerjátéka. Kár is felsorolni, mert mindenkitől jön valami plusz, amit hozzá tud adni. Ez a nagy élmény ebben tulajdonképpen. Látok fiatal, 17-20-22 év körüli játékosokat, és jó érzés az, hogy hallgatnak az emberre, elfogadnak. Mindemellett én is próbálok nyitni feléjük, próbálom úgy végrehajtani az edzői szerepet, hogy a tennivalókat mindenki a magáénak gondolja. Ha így van, akkor sokkal többet adnak bele a játékosok, a szívüket is. Ez eddig működött.
Itt érünk el ezek szerint az Eger elleni meccsetek előestéjéig, amikor a korábban általad elmondottak szerint nem működtek ezek a jól bejáratott dolgok?
Igen, kicsit kétségbe voltam esve péntek este, mert akkor meg azt éreztem a levegőben, hogy ’igen, itt van ez a Komjádi-kupa-győzelem, halleluja, mi vagyunk a királyok’. A meccs után viszont nagyon örültem, mert ez volt az a mérkőzés, ahol mindenki igazi férfivá vált, aki játszott. A 16 éves Fekete Paolo például 6-5-ös vezetésünknél állt oda egy büntetőhöz, és tanári módon belőtte. Tényleg nagy élmény, egyszerűen öröm velük dolgozni. Nagy boldogságot ad. Azok a meccsek, amelyeket sorozatban sikerül nyerni, a legnagyobb edzői győzelmeimhez tartoznak, folyamatosan állnak be a sorba.

Vincze Balázs ott folytatta, ahol Benedek Tibor abbahagyta

Fotó: facebook

Remekül kezdtétek az őszt, négy forduló elteltével 100%-os teljesítménnyel vezettétek is az OB I-es bajnokságot úgy, hogy a Vasast és a Honvédot is legyőztétek. Milyen ívet ír le a teljesítményetek azóta?
Rögtön az elejétől, már a Magyar Kupában a verhető ellenfeleket magabiztosan vertük, majd beleszaladtunk egy nagy zakóba a Szentes ellen az augusztusi felfüggesztés előtt. Aztán elindult a bajnokság, és megint szépen mentünk, jöttek a bravúrok. A Pécs ellen sikerült pontot menteni, másfél perc alatt jöttünk vissza mínusz kettőről. Majd jött az egri meccsünk hazai pályán, de akkor taktikailag még messze nem jártunk ott, mint most. Nem is tudtuk megvalósítani az elképzeléseinket, kicsit bátortalanok is voltunk. Azért gondolom úgy, hogy a mostani egri meccs volt az, amelyen a csapat az eddigi legkomolyabb teljesítményét nyújtotta, mert igenis tudtuk, hogy mi az, amiért odautaztunk. Arra gondoltunk, hogy ha megverjük az Egert, akkor igenis van esélyünk a hatodik helyre. Amikor ősszel legyőztük a Vasast és a Honvédot is, akkor semmilyen teher nem volt rajtunk. Mindig az számít, hogy akkor hogyan tud teljesíteni az ember, amikor teher van rajta.
Viszonyítási alap is alig volt még akkor a mezőny erősségéről, csak a Magyar Kupa.
Így van. Egy meccs van talán, amit elengedtem, talán fölöslegesen, a szentesi mérkőzésünk. Még a múltkori tévés Honvéd elleni meccsünknek is úgy kellett volna alakulnia, mint a mostani egri találkozónak. És akkor 23 forduló elteltével tényleg a hatodik helyen állnánk a bajnokságban. Nem mondom, hogy az a reális helyünk, de amilyen teljesítményt adnak le a srácok, azzal mégis ott vagyunk. Döbbenet. Visszagondolok a tavaly nyári, szezonnyitó UVSE-sajtótájékoztatóra, ahol azt mondtam, hogy a 7. és a 16. hely közül bármelyik lehet a miénk. Ha most indulnék neki az idénynek, talán most is ezt mondanám. Mert voltak bravúrok. A miskolci döntetlenünk bravúr. Kaposváron bravúros három pontot szereztünk öt serdülő játékossal a csapatban. Azt hittem, hogy idegenben ezekből a meccsekből nem lesz pontunk. A teljesítményünk ívére visszatérve: nem látok hullámvölgyet egyelőre. Eddig nem feltétlenül a formától, hanem a téttől adódhatott maximum, lásd az Eger elleni hazai vereségünket.

Vincze Balázsnál a labda

Fotó: facebook

A nyári felkészülés alatt készült interjúban mondtad nekem, hogy "tovább kell vinni azt az örökséget, amit Tibor letett az asztalra." Most már sok idő eltelt július óta, csak az eredményekből kiindulva, a klub az egyik, ha nem a legsikeresebb idényét fogja zárni. A saját értékelésed szerint hogy állsz ezzel az örökséggel?
Az a helyzet, hogy nagyon jó helyre kerültem, oda, ahol felnőttem, a Hajós uszodába. Csak az a baj, hogy nem ilyen áron kellett volna idekerülnöm. Mást nem tudok mondani erre.
A Komjádi-kupát már megnyertétek, így Tiborhoz hasonlóan te is biztosan trófeával zárod első uvse-s évedet. Az ifi bajnokságban veretlenül álltok az élen, nagy eséllyel az újabb aranyra. Az eredmények tehát jönnek, de azokon túl, te mivel lennél elégedett a szezon végén?
Még nincs vége a szezonnak. Jó néhány olyan meccsünk van hátra a felnőtt bajnokságban, amit nyerni kell, hogy a nyolcban maradás meglegyen. Ezeknél a tét fogja szorítani a mellkasunkat, a karunkat, a lábunkat, a fejünket, mindenünket. Akkor kell elővenni azt a játékunkat, ahogy például Egerben tudtunk játszani. Nagyon szeretném, ha az ifiben is kitartana a lendületünk. Nehéz ellenfeleink vannak, és nem csak a KSI meg a Fradi, hanem megyünk a BVSC uszodájába is. Ha erről az idényről beszélünk, akkor azt így szeretném zárni. Ha magáról az UVSE-ről beszélünk, akkor pedig azzal lennék elégedett (Balázs innentől elcsukló hangon, nagyobb szüneteket tartva, sírva beszél, e sorok írója meg sírva hallgatja – a szerk.), ha azok a játékosok, akiknek az edzője voltam, vagy vagyok, hasonló tisztelettel és szeretettel gondolnának majd rám, mint ahogy Tiborra is. És úgy, hogy adtam nekik, a sportkarrierjükhöz, ahhoz, hogy tanuljanak, hogy milyen emberek legyenek. Erre vágyom a legjobban.
(Fotók: Varga Jennifer/UVSE)
Tokyo 2020
Két szédületes magyar pólós csavar vitt mindent az olimpiákon
07/04/2021 07:26
Vizilabda
Alakul az OSC-Szolnok finálé a férfi vízilabda Eurokupában
04/04/2021 08:21