Gauff, Jabeur és Pegula benyomná a női meccseket az esti programba a Roland Garroson, de Mauresmóék ellenállnak

De Párizs attól is Párizs, hogy néha tegyen erre a forrongásra magasról. Hogy egyszerűen ne foglalkozzon vele. Ignorálja. Élje mindennapi életét, ahogyan addig is.

Lehet kukákat borogatni, háborogni, hőzöngeni, ám ettől ők még azt teszik, amit szeretnének és úgy, ahogyan ők szeretnék. Lehet, hogy éjjel Djokovicot a biztonsági szolgálatnak kell visszamenekíteni a szállodájába, de ettől még a bagettnek frissnek kell lennie reggel a boulangerie-ben.

A Roland Garroson 2021-óta van esti program, gyakorlatilag azóta bombázzák kérdésekkel Amelie Mauresmo versenyigazgatót és Gilles Morettont, a Francia Tenisz Szövetség elnökét, hogy miért nincs, vagy miért nincs több női meccs az esti programban. Mauresmo és Moretton pedig azóta válaszolgat több-kevesebb türelemmel a kérdésekre, hogy aztán ne változzon semmi.

2021 óta 50 mérkőzést rendeztek az esti programban, ebből összesen négy volt női meccs és a 2023-as Sabalenka-Stephens negyedik fordulós női meccs óta a nők ebben az idősávban egyáltalán nem kaptak lehetőséget. Holnap lesz két éve, hogy nő este nyolc után a Chatrier salakjára léphetett volna.

Idén Moretton úgy nyilatkozott, hogy azokat a mérkőzéseket fogják betenni az esti programba, amelyik a legjobb a nézőknek. Amelie Mauresmo pedig komoly kis szóváltásba keveredett Matt Futtermannel, az The Athletic teniszszakírójával a sajtótájékoztatóján.

Íme:

Futterman: "Visszatérve az esti mérkőzések időpontjával kapcsolatos döntésre, mit gondol, milyen következményei vannak annak, hogy lényegében azt üzenik a nőknek, hogy ők nem érdemesek…"

Mauresmo: "Nem ezt üzenjük. Ezt most azonnal meg kell állítanom."

Futterman: "Rendben. Lehet, hogy önök nem ezt mondják, de ez az üzenet jut el hozzájuk, és szerintem sok nő ezt érzi. Néha nemcsak az számít, mit mondunk, hanem az is, hogyan fogadják a mondandónkat. És mit gondol, mik a következményei annak, ahogyan az üzenetet fogadják?"

Mauresmo: "... az üzenet soha nem arról szólt, hogy a lányok nem méltók arra, hogy este játsszanak. Soha nem volt ez, és nem tudom elfogadni, hogy Ön így értelmezi. Amit mondok, illetve amit mondunk – mert nem csak én döntök egyedül –, hogy ami számít, az a lehetséges mérkőzéshossz. A két nyert szettre menő mérkőzéseknél a meccs nagyon gyors lehet, míg három nyert szettnél van legalább három szett. Ez lehet másfél, két óra, vagy akár több is. Nem arról van szó, kik hogyan játszanak, vagy hogy kik milyen szinten játszanak."

Ezután még jó néhányan megszólaltak a témában, legfőképpen talán azért, mert a meccseket követő sajtótájékoztatón szinte az összes női játékost megkérdezték, hogy mi a véleménye az ügyről. A legkarcosabban talán a háromszoros Grand Slam-döntős Ons Jabeur fogalmazott:

"Nem hiszem, hogy van lánya azoknak, akik ezeket a döntéseket hozzák. Szomorú, hogy még mindig itt tartunk Európában és a női sportban, általánosságban is. Nem hiszem, hogy bárki is így kezelné a saját lányát" – mondta többek között, ami csak azért is érdekes, mert nehezen elképzelhető, hogy Jabeur ne tudná, hogy Amelie Mauresmo feleségével egy kisfiú mellett egy kislányt is nevel.

Jabeur később egy szívhez szóló Twitter-posztot írt a témában, majd pedig megszólalt Pegula és Vondrousova is.

A legérdekesebb talán Pam Shriver megnyilatkozása volt a Tennis Podcast vendégeként. Shriver - aki egykoron Martina Navratilova páros partnereként 21 Grand Slamet és egy olimpiai aranyat is szerzett – szinte a könnyeivel küszködve fájdalmasnak és kiábrándítónak nevezte, amit Mauresmo mondott és tesz, továbbá azzal vádolta, hogy hátat fordít a női tenisznek és elárulja Billy Jean King örökségét.

Gyakorlatilag egy szintre emelte a kérdést a női tenisz hetvenes évekbeli harcával, ami a profi létért folyt, Swiateket, aki szerinte nem volt kellőképp hangos a témában, Grafhoz hasonlította, aki szintén nem volt túl bevállalós az egyenlő pénzdíjakért vívott küzdelemben a nyolcvanas évek végén.

Hogy helyénvaló-e egyenlőségi kérdést csinálni egy történetből, ami nem biztos, hogy feltétlen az egyenlőségről szól? Mert azt Mauresmo egy pillanatig sem állította és én sem állítom, hogy a női tenisszel bármi baj lenne, (lásd még: szg#21 – Hülyeség, hogy a nők nem tudnak teniszezni, mégis ütik vágják őket) mint ahogyan azt sem mondta senki, hogy a női tenisz ne lenne alighanem a világ első számú női sportja. Továbbá senki nem állította párhuzamba a női teniszt a férfi tenisszel, és senki nem mondott olyat, hogy az egyik jobb vagy éppen több nézőt vonz, mint a másik.

Amelie Mauresmo és csapata egészen egyszerűen csak egy másik dimenzióban értelmezi a történetet, amihez alighanem versenyigazgatóként azért legalábbis joga van.

Joga van azt mondani, hogy nekem ott abban az idősávban szükségem van egy meccsre, amelyiken fellép egy világsztár (vagy legalább egy hazai játékos) és jó eséllyel eltart legalább két órát, de ha lehet, picit tovább. Elvitatni azt, hogy egy versenyrendező, egy versenyigazgató ilyen jogokkal bír, hogy ilyen feltételeket szabhat akkor, amikor a játékrendet elkészíti, aligha volna szerencsés. Már csak azért sem, mert ezeket a peremfeltételeket nem azért szabják Mauresmóék, mert így van kedvük, hanem azért, mert így tudnak még nagyobb bevételre szert tenni, amiből aztán többek között a játékosok egyre növekvő pénzdíját is finanszírozni tudják.

A legfrissebb híreink, a legjobb videóink egy helyen – töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple)!

Azért vannak ezek a peremfeltételek, mert annak idején kötöttek egy szerződést a Prime-mal, amelyik Franciaországban csak és kizárólag ezt az egy mérkőzést közvetíti, és ők aligha örülnének, ha a dollármillióikért minden második mérkőzés egy vagy maximum másfél óráig tartana, továbbá azért, mert így tudnak még 15 000 extra jegyet eladni naponta.

Azok, akik esélyegyenlőségi kérdésként tekintenek erre a történetre, azok, azt hiszem, látványosan nem akarják meghallani ezeket az érveket, és ez nem feltétlen szerencsés.

Az, amit Billy Jean King óta a nők ebben a sportágban elértek, hatalmas dolog. Sporttörténelmi léptékkel mérve is jelentős. Olyan vívmány amire joggal lehetnek büszkék, ám olyan vívmány is, amire éppen ezért vigyázni is kell nagyon.

Nem lehet csak úgy odadobni minden piszlicsáré ügy mellé, nem meghallgatva a másikat.

Picit olyan ez, mint amikor Serena Williams azzal védekezett (vagy inkább támadott vissza) az Osaka ellen elveszített US Open-döntő után, hogy a vezetőbíró csak azért büntette meg őt, mert fekete, és mert nő. Pedig Serena egyszerűen csak szörnyen viselkedett. Carlos Ramos pedig a megfelelő büntetési tételeket alkalmazta ellene. Ő mégis kijátszotta azokat a kártyákat, melyek nem voltak odavalók, gyengítve ezzel egyébként nagyon fontos témákat. Serena története ugyanis egészen egyszerűen nem a rasszizmusról vagy a szexizmusról szólt.

Az, hogy van-e női meccs az esti programban vagy nincs, az sem az egyenjogúságról szól.

Vagy ha arról is szól, akkor nem úgy, ahogyan sokan, elsőre gondolják. Itt nem az a kérdés, hogy férfi vagy-e vagy nő, hanem az, hogy

Ha a női Grand Slam-tenisz is három nyert szettre menne, ugyanúgy mint a férfi, és ugyanezek lennének az arányok az esti programban, akkor Ons Jabeur és Pam Shriver minden szavával egyet lehetne érteni. Így viszont, hogy a női csak két nyert szettre megy, sokkal szerencsésebb lenne, hogy ahelyett, hogy évről-évre ugyanazokkal a kérdésekkel bombáznák felháborodottan a szervezőket, amikre aztán ugyanazokat a válaszokat kapnák, esetleg alternatív megoldásokkal állnának elő.

Mauresmo azt már többször elmondta, hogy az nem opció, hogy két meccset tartsanak ebben az idősávban (már csak azért se, mert a Prime-szerződés egy meccsre szól), hiszen akkor ha bármelyik meccs elhúzódna, a második meccs már nagyon későn fejeződne be. (Apró kis mellékszál, de érdemes megemlíteni, hogy azok, akik a leghangosabban kritizálják most Mauresmóékat, ugyanazok, akik ugyanilyen hangosan kritizálják azokat a tornarendezőket is, akiknél a mérkőzések éjfél után fejeződnek be.)

De ettől még javasolhatnák például azt, hogy a másik nagy pályán, a Suzanne-Lenglenon, legyen egy másik, egy párhuzamos esti program, ahol ugyanebben az idősávban kizárólag női mérkőzéseket rendeznének. Vagy javasolhatnák azt is, hogy játszanak a nők is három nyert szettre. Manapság, amikor a nők 2 óra 10 percen belül futják a maratonit és az Ultrabalatonon is női abszolút győztest avatnak, talán ez sem lenne egy ördögtől való gondolat. Lehet persze, hogy korábban kellene kezdeni a meccseket, lehet később fejeznék be őket az első héten, de talán ennyi áldozatot megérhetne az ügy.

Persze tudom, hogy ez az utóbbi javaslat elhangzott már, abban a formában, hogy az első héten 2 nyert szettre játsszon mindenki (tehát férfiak, nők egyaránt) a második héten pedig háromra, ám, azt hiszem, ez nem volna szerencsés megoldás.

A három nyert szettre menő férfi tenisz olyan szinten hozzátartozik a tenisz DNS-éhez, hogy azt minden eszközzel védeni kellene.

#senki sem kérdezett, már a Youtubeon is, illetve podcast formájában az Europsort podcastjei között, valamennyi nagy megosztón!