Rosszul olvasott és rosszul látott nyomok - hol tart most a salakpályás sólyomszem?

Nem kell nagyon messzire menni, néhány napja a lyoni tenisztornán Mikael Ymert kellett leléptetni, miután a vezetőbíró székén vezette le a frusztrációját. A svéd teniszező 5:5-ös állásnál elveszítette az adogatását egy vitás szituációt követően, amikor hiába kérte Rogerio Santost, hogy vizsgálja meg közelebbről a nyomot, a brazil székbíró maradt a helyén. Ő ugyanis úgy ítélte meg, hogy a labda a vonalon pattant, amit az ívéből tökéletesen látott, Ymer ráadásul túl későn szólt.

Szerencsére ritkán látunk ehhez hasonló kifakadást a pályán, vitás szituációkból viszont szinte minden mérkőzésre jut egy-egy. Rómában Mohamed Lahyani két meccsen is a középpontba került: először Andy Murray kifogásolta az egyik ítéletét, majd Holger Rune állította azt, hogy rosszul értelmezte a nyomot a svéd. A közvetítésekbe bejátszott sólyomszem mindkét esetben a játékosoknak adott igazat, ami után újra fellángoltak a viták, miért nem alkalmazzák a rendszert a salakos versenyeken.

A három borítás közül a salak az egyetlen, ahol hivatalos mérkőzéseken nem használják a 2006-ban engedélyezett sólyomszem technológiát. Az ok végtelenül egyszerű: mivel a salak felülete nem egyenletes, ráadásul a külső körülmények hatására (szél, a játékosok mozgása) változik, kevésbé megbízható, mint kemény pályán vagy füvön. Épp ezért a közvetítésbe bejátszott felvételeket is érdemes fenntartásokkal kezelni: a kalibrálatlan sólyomszem jóval nagyobb hibahatárral dolgozik.

Az utóbbi években egy másik technológia is elérhetővé vált, amit a barcelonai székhelyű FoxTenn fejlesztett ki. Ez az úgynevezett „real bounce” elv mentén működik, vagyis a sólyomszemmel ellentétben, amely a labda röppályáját figyelembe véve számítja ki, hol landolhatott a pályán, ultragyors kamerák segítségével, a valós nyomot vizsgálva hozza meg a döntést. Ezt a rendszert használják Barcelonában, Estorilban, Madridban és Bastadban is, többnyire pozitív tapasztalatokkal.

Nemrég az ATP bejelentette, hogy 2025-től kezdve valamennyi versenyén – a salakos szezont is beleértve – bevezetik az elektronikus vonalbírói rendszert, amely a tour nagyobb tornáin már most is működik. Mivel a WTA is hasonló lépésen töri a fejét, elképzelhető, hogy pár éven belül mindenhol felváltja a vonalbírók munkáját az elektronikus rendszer, amellyel szemben épp a legnagyobb salakos eseménynek, a Roland Garrosnak vannak a leginkább fenntartásai.

„Vonalbírók nélkül nagyon gépies lenne” – mondta Remy Azemar, a Roland Garros vezető bírója, aki azt is elismerte, jól vizsgáztak a már élesben is bevetett rendszerek. „Tagadhatatlanul működnek. De vajon nem teszik egy kicsit hűvösebbé és üresebbé a pályákat? Mindenkinek lehet véleménye, nem az én feladatom megválaszolni ezt. Kevésbé aggódunk, amíg az emberek bíráskodnak. Fenntartjuk a szabadságunkat a döntést illetően.”

Talán felesleges is külön hangsúlyozni, mekkora ugrás lenne a jelenlegi rendszerhez képest, ha egyből az élő sólyomszem debütálna a profi salakos versenyeken. Egyelőre még nincs olyan elektronikus vonalbírói rendszer, amely használatát engedélyezték volna a hivatalos tornákon, nem véletlenül 2025-öt tűzte ki célul az ATP az általános bevezetésére. Ezeknek a rendszereknek a fejlesztése jelenleg is zajlik, és folyamatosan tesztelik, mennyire megbízhatóak a változó körülmények között.

Amennyiben valóban általánossá válik az elektronikus vonalbírói rendszer, a Roland Garrosnak sem lesz sok választása, a vonalbírók ugyanis csak alacsonyabb szinten, Challengereken és ITF-tornákon dolgozhatnának. „Ha a versenyek 98-99%-át vonalbírók nélkül bonyolítják le, akkor minket is sarokba szorítanak” – mondta Azemar. „Alaposan mérlegelnünk kell a helyzetet, és az alapján megfontoltan dönteni. De elképzelhető, hogy a valóság előbb fog utolérni minket.”

Egy darabig azonban marad a régi rendszer, így garantáltan láthatunk majd a mérkőzésvezetőkkel labdanyomok felett vitatkozó játékosokat a Roland Garros alatt is. 2021-ben volt is egy emlékezetes pillanat, ami akár az egész női tornát meghatározhatta volna, az elődöntőben ugyanis Pierre Bacchi mérkőzéslabdánál úgy ítélte meg a nyom alapján, hogy Maria Sakkari eltalálta a vonalat. Noha Barbora Krejčíková másként látta, végül sikerült lezárnia a meccset, majd a tornát is megnyerte.

Vannak, akik vitatják, hogy a labdanyomok alapján tökéletesen eldönthető-e, hogy kint vagy bent volt-e a labda, és olyat is láttunk már, hogy a mérkőzésvezető rossz nyomot vizsgált meg. A konklúzió azonban minden esetben ugyanaz volt: megbízható rendszerek híján maradt minden a régiben, a jól ismert problémákkal együtt. Legkésőbb két év múlva kiderül, sikerül-e forradalmasítani a bíráskodást a salakpályás versenyeken, vagy ez a próbálkozás is eredménytelenül zárul.

Forrás: BBC

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.