Itt lehet az ideje a challenge bevezetésének salakon

A teniszben 2006-ban vezették be a sólyomszem technológiát, ami eredetileg egy, a krikettben kidolgozott rendszer. A challenge elég sikeresnek bizonyult, nagyban csökkentette a rossz, meccset befolyásoló bírói ítéletek számát, és összességében elmondható, hogy jobban működik, mint sok más sportág videó visszanézési rendszere. Egyrészt ez abból adódik, hogy a teniszben nem kell figyelni a játékosok közti kontaktot. Másrészt elég tág a technológia felhasználásának lehetősége: a játékosok szettenként három challenge-dzsel rendelkezhetnek (plusz eggyel az esetleges tie-breakben), ráadásul a szabály szerint, ha sikeres volt a kikérés, akkor a játékos nem veszít challenge-et. Ez messze igazságosabb, mint például az amerikai major-ligákban, ahol ha a vezetőedző kikéri a videós visszanézést, akkor is elveszíti az adott challenge-et, ha igaza volt. A legsúlyosabb helyzet az NHL-ben van, ahol tavaly óta egyenesen kiállítással büntetik a sikertelen challenge-eket. A futballban és a kézilabdában pedig annyira le vannak maradva ezen a téren, hogy a gyakorlatban csak az elmúlt években kezdték el bevezetni a videóbírót, egyelőre csak bizonyos versenysorozatokban. Tehát ezekben a sportokban könnyen előfordulhat, hogy kérdéses ítéletek miatt elvész a visszanézés lehetősége, és egy csapat a mérkőzés sorsdöntő szakaszaiban kiszolgáltatottjává válik a játékvezetők döntéseinek. Ezzel szemben a teniszben bőségesen elegendő teret ad a játékosoknak a szabálykönyv, és csak sorozatosan rossz lehívások után fogyhatnak ki a challenge-lehetőségből. 

Tehát a sólyomszem technológia rendkívül sikeresnek mondható, ennek köszönhetően gyakorlatilag nullára csökkent azon meccsek száma, amelyet vonalbírói tévedések döntenek el. Ez természetesen nem vonatkozik azokra a kisebb pályákra, ahol nincs erre lehetőség, de szerencsére egyre több verseny egyre több pályáján építik ki az ehhez szükséges kamerarendszert. Azonban felmerül a kérdés, hogy ha ennyire sikeres a sólyomszem technológia, akkor a salakos pályákon miért nem került bevezetésre az elmúlt 15 évben. 

Ennek első számú magyarázata, hogy a salakon elméletileg látszik a nyom, amit a labda hagy, de mindenki tudja, aki szokott teniszt nézni, hogy mennyi vita adódik abból, hogy hol kezdődik a nyom, hiszen előfordulhat, hogy millimétereken múlik, hogy a labda bent volt-e vagy sem. A másik gyakori érv a challenge salakpályás bevezetés ellen, hogy a játékosok nem tudnák elfogadni, ha a kamera mást mutat, mint ami szabad szemmel látszódik, ugyanis a challenge-nek van egy 2-3 milliméteres hibahatára, így valóban előfordulhatna olyan eset, hogy a nyom alapján úgy tűnik bent van a labda, de a kamerakép ítélete mást mond. Ez azonban egyrészt kemény pályán is előfordulhat, hiszen ott is nyomot hagyhat a labda, másrészt az ebből adódó viták valószínűleg ritkábbak lennének, mint a jelenlegi “székbíró lehívogatós” rendszerben. A gép szava ellen pedig hát ugye nincs apelláta, azt kell elfogadni, amit a technológia kimutat.

Ezek után elég nehezen érthető, hogy miért nem vezették be eddig a challenge-et salakpályán, hiszen például kemény pályán már ott tartanak, hogy nincs is szükség vonalbírókra, vagy a challenge lehívására, hiszen a Hawk-Eye rendszer már alkalmas arra, hogy azonnal jelezze, ha kint volt a labda. Ezt az elmúlt három évben már tesztelték az év végi Next Gen Finals versenyeken, és idén a koronavírus járvány miatt már a US Openen is bevezették a kisebb pályákon, ezzel is csökkentve a létesítményben tartózkodók számát.

Tehát ott tartunk, hogy a kemény pályákon már nincs szükség vonalbírókra, salakon viszont még be se vezették a Hawk-Eye rendszert. Kérdés, hogy megengedheti-e magának egy sportág, hogy bizonyos tornái két lépéses technológiai lemaradásban legyenek más versenyekhez képest.

A challenge bevezetéséhez szükséges kamerarendszer kiépítése legalább egy fokkal bonyolultabb lenne, mint a többi borításon, mivel itt komoly szerepet játszik a borítás anyagának jellege.

2016-ban Peter Irwin, a Hawk-Eye Innovations igazgatója, elmondta, hogy habár a közvetítésekben néha láthatunk salakos tornákról challenge képeket, de a hivatalos rendszer kiépítése bonyolultabb lenne

Irwin szerint a kalibrálás akár 30 percet is igénybe vehet, amit minden meccs előtt el kéne végezni, ez pedig nem biztos, hogy belefér például egy sűrű nap menetrendjébe a Garroson.

Ha esetleg esik az eső, vagy a szél fújja a salakot, az sem változtat a kamerarendszer pontosságán.

Ha a jövőben bevezetik a challenge-et salakon, akkor felmerül a kérdés, hogy ugyanúgy három lehetőséget kapjanak-e a játékosok. Ez esetben előfordulhat, hogy ha valaki elvesztegette a lehetőségeit, akkor elkezdi lehívni a székbírót a vitatott ütéseknél, ezzel visszatérve a jó öreg nyomnézegetéshez. Tehát ha sikerülne az újítás bevezetése, akkor el kell gondolkozni a szabályozáson is.

Mindenesetre az jól látszik, hogy a játékosok is egyre gyakrabban követelik a Hawk-Eye rendszer bevezetését a salakos tornákra. Ez azonban általában akkor jön elő, amikor a challenge hiánya miatt valakit súlyos sérelem ér. Ekkor a sértett emeli fel a szavát az ügyben, és esetleg néhány játékostársa támogatóan kiáll mellette. Erre jó példa az ide Roland Garros egyik második fordulós meccse, amikor Denis Shapovalov adogatott a meccsért a döntő szettben, és gémen belül 30-15-je volt, amikor ellenfele, Carballes Baena tisztán kiütötte a labdát a TV-s challenge szerint, azonban a bíró jónak ítélte a labdát, Shapovalov bukta a pontot, ahelyett, hogy meccslabdákhoz jutott volna, majd a játékot és a mérkőzés is elvesztette.

Másik emlékezetes eset, amikor 2017-ben a monte-carlói elődöntőben David Goffin került volna közel az első szetthez Nadal ellen, de a spanyol hosszú ütését jónak ítélte a székbíró, így nem a belgáé lett a játék. Ez a jelenet azért maradhatott meg sokak emlékezetében, mert a labda annyival kint volt, hogy a székbíró csak úgy ítélhetett a belga ellen, ha másik nyomot nézett. Goffin a rossz döntés következtében elvesztette break-előnyét, és ezután mindössze egy játékot nyert. 

Hosszútávon nyilván elengedhetetlen a challenge bevezetése salakra. A kérdés az, hogy a döntéshozók és a játékosok mikor kezdenek teljesen megbízni a rendszer pontosságában, és a szükséges technológia kiépítésnek sikerességében.

részben New York Times