Nem kellene salakon is sólyomszem?

Fogalmazzunk pontosan. Nem kellene salakon is sólyomszem, mint hivatalosan kikérhető challenge, ahogy a többi borításon is?

Merthogy egyébként van, ahogy azt például a római tornán is láttuk. Az értelmét azonban ebben a formában nehéz látni. Inkább viccessé kezd válni, ahogy a székbírók időről-időre felpattannak a helyükről, lemásznak az emelvényről - ki könnyebben, ki nehezebben - majd bizonygatják maguknak meg a játékosoknak is, hogy a labda kinn volt-e vagy sem. Ezután a rendező fogja magát és kiteszi a lelkes tévénézők elé a hawk-eye által mutatott képet, ami adott esetben az ellenkezőjét bizonyítja, mint amit a vezetőbíró állít.

Ez történt például a Nadal - Djokovic meccs első játszmájában is. A sólyomszem szerint, ha csak egy hajszállal is, de Carlos Bernardes tévedett. Nyilván ez a hiba annyira apró volt, hogy nem felróható a székbírónak, ennek ellenére elég fura volt az egész helyzet. Tévedni persze emberi dolog, akár ennél nagyobbat is. De mégis mi célból van felszerelve a rendszer, ha nem használjuk arra, amire a többi borításon?

Azoknak, akik most azt mondják, hogy a rendszer is hibázhat, és ebben az esetben akár Bernardes jól is láthatta a labdát, akár igazuk is lehet. A hawk-eye ugyanis nem tévedhetetlen. Sosem állította senki, hogy az. Az átlagos hibahatár a rendszer feltalálói szerint 3.6 mm. Csak összehasonlításképp egy teniszlabda átmérője 67 mm.

A sólyomszemet komoly tenisztornán először a 2006-os Hopman-kupa mérkőzésein használták, és Michaella Krajicek volt az első játékos, aki hivatalosan megkérdőjelezhetett egy vonalbírói ítéletet a rendszer segítségével. Néhány héttel később Miamiban nyílt először lehetőség arra, hogy ATP, illetve WTA tornán is bemutatkozzon az újítás. Aztán még ugyanebben az évben a US Open volt az első Grand Slam-torna, amely bevezette a sólyomszem használatát.

Az elején, mint minden új dolognak a hawk-eye-nak is megvoltak a maga gyermekbetegségei. Be kellett, hogy álljon a rendszer. A mérkőzésvezetők, a játékosok és a drukkerek is meg kellett, hogy szokják, hogy egyáltalán létezik és, hogy hogyan kell használni. Meg persze azt is, hogy mikor érdemes egyáltalán. Erről például Roger Federer is tudna mesélni, vagy itt van minden idők tán legrosszabb challenge-e még a kezdeti időszakból.

Mostanra azonban megszoktuk, hogy van, szeretjük és a meccsek során számolunk is vele, mint lehetőséggel.

Mégis milyen érv szól az ellen, hogy salakon is bevezessük? Nyilván ott vannak a régi tradíciók, hogy ezen a borításon a labda jól látható nyomot hagy, ami alapján egyértelműen eldönthető, hogy a labda kint volt-e vagy bent. Elvileg igen. De lássuk be, a szett vége felé, amikor a játékosok már szétlőtték a pályát, sokszor azon is vita van, hogy vajon a mérkőzésvezető a jó nyomot nézi-e. Időnként tehát már ezen a ponton megfeneklik a dolog.

Aztán ott vannak azok az esetek, amikor a székbíró mondjuk felülbírálja a vonalbíróját és bemond egy outot. Az ítélet kárvallottja ebbe nem mindig nyugszik bele és megkéri szépen a mérkőzésvezetőt, hogy fáradjon le a székéből és legyen kedves szemügyre venni a nyomot közelebbről. Ilyenkor a döntés tízből tízszer megerősítésre kerül. Nem tudom, ki látott már olyan székbírót, aki ilyen helyzetben felülbírálta volna magát?

Összességében tehát egyszerűbb lenne az élet sólyomszemmel salakon is. Kevesebb lenne a vita, hisz most már eljutottunk oda, hogy a hawk-eye döntését nagyjából minden játékos elfogadja megfellebbezhetetlen ítéletként. Ráadásul valószínűleg nem csak a vita, hanem a hiba is kevesebb lenne - bekalkulálva a rendszer esetleges tévedéseit is. Meg abban is van logika, hogy egy sportágon belül egyféle módszert használjunk a vitatott helyzetek eldöntésére (nyilván azokra a nagy tornákra gondolunk, ahol a dolog kivitelezhető).

De ha az illetékesek úgy is döntenek, hogy salakon továbbra is kizárólag a nyomokra, és az emberi szemre és megítélésre hagyatkozunk, akkor legalább ne szereljék fel a kamerákat. Jelenleg ugyanis olyan üzenete van a dolognak, hogy mi egyébként tudjuk, mi lenne a helyes ítélet, de hagyjuk, hogy vizsgálgassátok a nyomot, vitatkozzatok rajta és azt is, hogy a mérkőzésvezető esetleg kellemetlen helyzetbe hozza magát. Sőt, szélsőséges esetben akár azt is, hogy ezen múljon egy gém vagy egy szett kimenetele.