Harc a világbajnokságért – Kik csatlakozhatnak Djokovichoz, Alcarazhoz, Medvedevhez és Sinnerhez?

Kevesebb mint egy hónap múlva elkezdődik az ATP-világbajnokság, amire szokás szerint a szezon nyolc legjobb játékosa kvalifikálhat. Négyen - Novak Djokovic, Carlos Alcaraz, Daniil Medvedev és Jannik Sinner már biztosították a helyüket, de Andrey Rublev is nagy fölénnyel rendelkezik az üldözőkkel szemben, vagyis a gyakorlatban három kvótáért zajlik a küzdelem.

Ezen a héten három tornát rendeznek, Tokióban 500-as, Antwerpenben és Stockholmban 250-es versenyeket, utána a bázeli és bécsi 500-as, majd a párizsi 1000-es ad lehetőséget a pontszerzésre. Cikkünkben összefoglaltuk, a biztos kijutókon kívül kik érezhetik biztonságban magukat, és kik lehetnek azok, akik egy nagy hajrával meglepetést okozhatnak.

Matematikailag még a sanghaji győzelem sem lett volna elegendő a világbajnoki kvalifikációhoz, a részvétele azonban a döntővel is biztosnak tekinthető. Az orosz teniszezőre papíron Taylor Fritz és Casper Ruud jelenthet veszélyt, ám nekik innentől tökéletes szezonhajrát kellene produkálniuk, hogy Rublev elé kerülhessenek a sorban.

Ráadásul az oroszt Tsitsipasnak (660), Zverevnek (860) és Runénak (1165) is meg kellene előznie, hogy kicsússzon a biztos helyekről, ha Fritz és Ruud közül valaki bedarálja a mezőnyt a következő hetekben.

Ezen a héten Rublev a szokásától eltérően pihen, utána pedig a bécsi tornán vesz részt, ahol piszok erős lesz a mezőny, de 2020-ban nyert már ott. A vb előtti utolsó versenye a párizsi Masters lesz, és óriási meglepetés lenne, ha úgy érkezne meg a francia fővárosba, hogy nincs biztos torinói kvóta a zsebében.

A görögnek nincs kiemelkedő szezonja, de az Australian Open-döntőre és a stabil salakpályás eredményekre alapozva ott lehet a legjobb nyolc között az év végén. Rublevtől 660 pont választja el, míg a 9. helyen álló Fritztől 650, vagyis ő is viszonylag kényelmes helyzetben várhatja a folytatást. A különbséget az jelentheti, hogy Tsitsipasnak nem ártana összekaparni pár pontot az év végéig, hogy megnyugtató legyen a fölénye a riválisokhoz képest.

Zverevre 200, Runéra 505 pontot ver, ami még bőven ledolgozható. A görögnek talán az a legnagyobb szerencséje, hogy viszonylag kevesen vannak kirobbanó formában mögötte, a dán pocsékul játszott a füves szezon óta, Ruud játéka is hullámzó, és azt is nehéz elképzelni, hogy Hurkaczban maradt még idén nagy győzelem. A top 8-on belül Zverev, azon kívül Fritz lehet a legnagyobb ellenfele, azt viszont nem látni egyelőre, ki a harmadik, aki megelőzheti őt a sorban.

Ezen a héten egyébként Antwerpenben próbál pontokat szerezni a korábbi világbajnok görög, ami rá is férne, az utolsó tíz meccséből ugyanis csak négyet nyert meg.

Pontokban kifejezve nincs nagy hátránya Tsitsipashoz képest, ám az a 200 is sokat jelenthet, főleg azt követően, hogy a német szerdán kikapott Jordan Thompsontól. Fritz egy tokiói tornagyőzelemmel megelőzhetné őt a sorban, Rune pedig 55 pontra olvaszthatná a lemaradását vele szemben, ha megnyerné a stockholmi versenyt.

Zverev ugyanakkor azok közé tartozik a potenciális világbajnoki résztvevők közül, akik az utóbbi hónapokra tartogatták a csúcsformájukat. Cincinnatiben elődöntőzött, a US Openen negyeddöntőt játszott, Csengtuban tornát nyert, majd Pekingben az elődöntőig menetelt. Sanghajban és Tokióban rögtön az első meccsén búcsúzott, ám ezt talán a fáradtság számlájára lehet írni, és szinte biztos, hogy Európába visszatérve számolni kell vele.

Az aktuális forma a dán teniszező esetében is kulcsfontosságú, csak épp az ellenkező előjellel, neki ugyanis szörnyen alakult a szezonja Wimbledon óta. Az amerikai kemény pályás szezonban mind a három meccsét elveszítette, és hiába törte meg a rossz sorozatát a szintén szenvedő Felix Auger-Aliassime ellen, Dimitrovtól két szettben kikapott a következő fordulóban. Ezt követően Nakashima ellen szaladt bele egy 6:0, 6:2-es verésbe a sanghaji tornán.

A dán a salakpályás szezonban szenvedett hátsérülést, ami érezhetően hatással van a játékára. Bár a kínai versenyek előtt azt mondta, újra fájdalom nélkül teniszezik, a pályán ez egyelőre nem mutatkozott meg. A héten Stockholmban teniszezik, és a hazai szurkolók közelsége, kiegészítve a fedett pályával, segíthet neki a helyes útra billenteni a szezonját, ami nem csak a vb, de a ranglista szempontjából is fontos lenne.

Ne feledjük: Párizsban ő lesz a címvédő.

Zverevhez hasonlóan az amerikai formája is rendben van, az amerikai kemény pályás sorozatot 15-4-es mérleggel hozta le, és az előző idénnyel ellentétben a US Opent sem izgulta el. A Schwartzman elleni sanghaji veresége minden bizonnyal csalódás volt, Tokióban viszont győzelemmel kezdett, ráadásul tavaly remekül ment neki a tenisz Japánban, és a betegsége ellenére behúzta a tornát.

A tábla most is ígéretesen néz ki Tokióban az amerikai szempontjából, egy esetleges címvédéssel pedig nagy lépést tehetne a vb-részvétel felé.

Ez az év érezhetően nem a norvégról szól, akitől most elég távol van a vb-részvétel. Elsősorban nem a pontok miatt, hiszen ott még kezelhető a hátrány (Zverevtől 600, Runétól pedig 295 választja el), inkább a mutatott játék az, ami nem igazán meggyőző. Tokióban ráadásul két szettben kikapott Marcos Girontól, vagyis Bázelben és Párizsban kellene fordítania velük szemben, olyan fedett pályákon, amiket nem igazán kedvel a norvég.

Nagyon valószínű tehát, hogy a tavalyi döntős idén nem lesz ott a szezonzáró világbajnokságon.

A lengyel a csoda első részét megcsinálta azzal, hogy – kicsit a semmiből – megnyerte a sanghaji 1000-es versenyt. Csendesen csordogáló szezonjáról sokat elmond, hogy még így sem ő a legesélyesebb a vb-részvételre, igaz, az ő stílusához legalább a borítás passzolni fog (rá is a Bázel-Párizs kettős vár). Hurkacz ezen a héten nagy lépést tehetett volna Torino felé, Zhang Zhizhen azonban visszavágott a múlt heti vereségért Tokióban.

Az amerikainak 515 pontos hátrányt kellene ledolgoznia Runéval szemben, hogy karrierje legjobb szezonját egy világbajnoki részvétellel koronázza meg. Persze a dán formája alapján az sem kizárt, hogy a végén egy amerikai házi csata zajlik majd közte és Fritz között (370 pont a különbség utóbbi javára), és ebből a szempontból is érdemes lesz követni a tokiói versenyt, ahol Paul már a negyeddöntőnél tart.

A 24 éves ausztrálnak hasonló hajrát kellene produkálnia, mint Paulnak ahhoz, hogy elcsípje a torinói helyek valamelyikét. Az mindenesetre ellene szól, hogy 1000-es versenyeken nem sok vizet zavart mostanáig, az idei torontói döntőjét leszámítva sosem jutott még túl a 4. fordulón, Párizsban pedig a 3. kör a legjobbja (pedig tavaly Kordát és Medvedevet is legyőzte.) Tokióban mindenesetre életben maradt, döntő szett tie-breakben legyőzte Jack Drapert.

Khachanov szezonja nagyszerűen alakult a Roland Garrosig, a nyáron azonban kénytelen volt lassítani, miután a csípőproblémáit követően fáradásos törést is diagnosztizáltak nála. Visszatérését az amerikai kemény pályás versenyekre időzítette, és ugyan Csuhajban nyert egy tornát, Pekingben, Sanghajban és Tokióban is korán búcsúzott. A sérülés nélkül nagy esélye lett volna a nyolc közé kerülésre, így viszont kisebb csoda lenne, ha beférne a legjobbak közé.

Még úgy is, hogy a csuhaji sikerét megelőzően épp a párizsi Masters volt az utolsó tornagyőzelme.

Két tornagyőzelem, 1000-es elődöntő, US Open-negyeddöntő. Vannak szép eredmények Tiafoe neve mellett, de közel sem játszott annyira kiegyensúlyozottan, hogy reális legyen a vb-részvétel. Egy extra szezonzárással éppenséggel összejöhetne, csakhogy a Shelton ellen elveszített US Open-mérkőzéssel együtt sorozatban öt vereségnél tart (a Laver-kupát nem számolva), Tokióban Aslan Karatsevtől kapott ki.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!