Az orosz lányok új hazára lelnek - újabb műkorcsolyázó cserélt útlevelet, hogy versenyezhessen

„Totál lehetetlen volt bekerülni az orosz csapatba. A legjobbjaik már négyfordulatosokat ugranak, meg tripla axeleket, de nekem ez nem megy” – nyilatkozta Maria Talalaikina, amikor arról kérdezték, miért váltott az orosz színekről a zöld-fehér-pirosra.

Az orosz sportolók elleni szankciók különösen pikáns helyzeteket teremthetnek a műkorcsolyában, ahol nem egy – eredetileg Oroszország területén született – sportoló döntött már úgy, hogy nem hazája képviseletében, hanem más zászló alatt folytatja a versenyzést. Ez a tendencia régóta jelen van a sportágban, és mivel annyi kiváló műkorcsolyázó van Oroszországban, igazából nem meglepő, ha valaki úgy dönt, nem áll be tizenötödik tartaléknak a sorba, hanem máshol próbál szerencsét.

Ezek a sportolók a választott országukban állampolgárságot is szereznek (vagy végigmennek valamilyen honosítási eljáráson), így értelemszerűen a háború miatti tiltások sem vonatkoznak már rájuk. A március végén (21-27.) Franciaországban, Montpellier-ben megrendezésre kerülő világbajnokság előzetes nevezéseit böngészve szembetűnik, hogy hiába nincsenek ott a listában az orosz sportolók, rengeteg orosz névvel és születési hellyel találkozhatunk.

Decemberben az orosz műkorcsolya szövetség megadta az engedélyt a 19 éves Maria Talalaikinának a távozásra. Csak másodjára sikerült elérni ezt, elsőre ugyanis elutasították a kerélmét. Sőt, az oroszoknál egy kisebb botrány is volt az ügyéből, egy parlamenti képviselő, Vitaly Milonov élesen bírálta a lányt, amiért "pénzért elárulta a hazáját" és azt is mondta, hogy "feleslegesen fektettek energiát a korcsolyázóba, aki a jobb élet reményében egy másik országba menekült".

A Szentpétervárról érkező sportoló – akinek a legjobb helyezése egy 9. hely volt az orosz országos bajnokságon – 2022. június elsejétől Olaszországot képviseli majd a versenyeken. Most egy interjúban beszélt arról, miért döntött így.

A történet úgy kezdődött, hogy Maria édesanyja a közösségi médiában írt Angelina Turenkónak, aki az olasz Young Goose Academy edzője, hogy megkérdezze, nincs-e lehetőség arra, hogy a lánya náluk készüljön. Az edző válaszolt, méghozzá kimondottan lelkesen. És ennyi, semmi ármány és cselszövés sem volt a dologban.

Talalaikina sem misztifikálta túl a kérdést, elmondta, csupán arról volt szó, hogy rangosabb nemzetközi versenyeken is szeretett volna indulni, és hiába kérdezte a lehetőségekről az edzőit Szentpéterváron, mindenki azt mondta neki, hogy túl sokat akar, felejtse el, mert egyszerűen nem így mennek a dolgok arrafelé.

Anastasia Gubanova, aki 2020-ban 10. lett az orosz bajnokságon, utána egy évet kihagyott, majd 2021 augusztusában bejelentette, hogy Georgia színeiben kíván versenyezni a jövőben. Egyik dolog jött a másik után, Gubanova fél év múlva már a pekingi téli olimpián szerepelt, és elhozott egy kiváló 11. helyet Georgiának. Nem csoda, hogy Talalaikina az ő útjára példaként tekint:

„Nagyon örültem Nastyának, az ő álma valóra vált. Sok siker kívánt nekem is, amikor megtudta, hogy Olaszországban folytatom” – mondta Talalaikina.

Az akadémián, Egnában, ahol új otthonra talált az orosz lány, egyébként sok más sportoló is készül, sok más nemzetből érkeztek ide edzők és versenyzők is, hogy elővegyük a magyar szálat, itt edz például a junior országos bajnokunk, Papp Vivien, és itt dolgozik technikai edzőként a csíkszeredai Kosz Zsolt is, akinek a téli olimpia alatt az egyik legkedvesebb sztorinkat köszönhetjük: megénekeltette a szintén náluk készülő Daniel Grasslt, méghozzá magyarul.

Szóval ott, Észak-Olaszországban egy egész jó kis csapatot hoztak össze Lorenzo Magriék, már több helyen Európa egyik legkeresetebb klubjaként emlegetik a YGA-t; nem csoda, hogy Talalaikina is jól érzi magát ott. Sőt, még olyan is akad, akivel az anyanyelvükön tudnak beszélni: van egy másik fiatal orosz lány náluk, Ekaterina Kurakova, ő orosz-lengyel kettős állampolgár, és már régóta Lengyelországot képviseli (nem is akárhogy, négy éve ő a nemzeti bajnokuk is, az olimpián 12. lett, az Eb-n pedig az ötödik). Talalaikina azt mondja, jó, hogy látja ezeket a példákat maga előtt, ezek még inkább megerősítették abban, hogy jól döntött.

Na de mi a pláne a helyben? Talalaikina szerint hozzáállásbeli különbségek vannak, és fel sem tűnt neki, mielőtt Olaszországba érkezett, hogy mennyire nem működik mindenkinél a szigor és a pusztán eredményorientált felkészülés.

Amikor azt kérdezték tőle, hogy ez vajon azért lehet, mert Oroszországban mindenki az eredményekre és a versengésre fókuszál, akkor egy bátortalan talánnal felelt csak.