A 17 éves korhatár nem a tini korcsolyázókat védi, sokkal inkább az őket kihasználó barbárokat állíthatja meg

Mindannyian elkezdünk listázni. Szántszándékkal ne a jelent nézzük. Egerszegi Krisztina úszónk, Varga Zoltán, világhírű labdarúgónk, de inkább ne is folytassuk a sort. Olyan fiatalon lettek legendák, hogy kis túlzással szülői segítség nélkül haza sem találtak edzésről. Pont az ilyeneket tiltsuk el a kibontakozástól?

Valójában a döntést az emberi gonoszsággal szemben vívott harc hívta életre. A korcsolyasport esetében különösen jelentős a tinik aránya. A sport azonban óriási üzlet is, így sokan hiszik, hogy az eredmény utóbb igazolja a barbár tetteket. Ne köntörfalazzunk: nem mentes a kiskamasz sportvilág sem a doppingbotrányoktól. A szabályt emiatt alkották – és legyünk igazságosak –, nagyon helyesen.

A probléma már a pekingi olimpia után beégett a korcsolya felkent döntéshozóinál, miután a doppingoláson ért 15 éves orosz Kamila Valieva gyermeki módon nem tudta kezelni a saját helyzetét. Dönthetett-e ő a saját doppingolásáról? Aligha. Vezessük végig a döntés okait sportjogi szempontból!

Valieva esete volt a verdikt állatorvosi lova. Doppingolt, de sem felfüggesztése, sem az ideiglenes eltiltása nem valósult meg. Miért? Mert kiskorúsága miatt a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) kódexe szerint védett személynek minősül, így diszkvalifikálását a Nemzetközi Sportdöntőbíróság sem támogatta. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság néhány hónapja adott tanácsba bújtatott iránymutatást arra, hogy a korosztály emelésével a helyzet kezelhetőbbé válik. Ez pedig igaz.

A WADA a döntéseit a saját „kódexe” alapján hozza meg. A kódexnek van egy első függeléke, amely meghatározza a doppingeljárás fogalmait. Ne ijedjünk meg, csak szemezgetünk belőle! Itt rögzíti a normaalkotó a vétkesség fogalmát, vagyis azt a „hozzáadott értéket”, ami miatt egy sportoló elítélhető vagy felmenthető doppingeljárásban. A kódex az alábbi körülményeket rögzíti ellenőrzendőknek:

Ha megnézzük a listát, akkor a speciális megfontolásokon kívül a kiskorúság eleve nevesített tétel, a többi pedig külön következik a kiskorúságból. Egy gyerek sem tapasztalattal nem rendelkezik, a kockázatelemzésben nem jártas, és sokkal inkább hebrencs, mintsem kellő mértékben tájékozódjon maga körül. Innen nézve tehát egy kiskorú sportoló sokkal inkább kiszolgáltatottja a sport esetleges mesterkedéseinek, mint tudatos szabályszegője.

Hiányzik vagy hiányozhat belőle mindaz a tudatosság, amitől a WADA védeni kívánja a sportolókat és a sportágakat. A sportág tudatos szabályszegőinek megállításához ez a megfelelő eszköz. Őket ugyanis borzasztóan nehéz eljárás alá vonni. Ha kikerül a kezükből a lehetőség, akkor már nem károsíthatnak további fiatalokat fizikailag, mentálisan és érzelmileg.

Nagy kérdés, hogy hol van a határ, aminél már kiindulhatunk a sportoló tudatos viselkedéséből. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség úgy döntött, hogy ezt a határt 17 éves korban jelöli ki. Ha majd valakinek ellenérve lesz, az bizonyára jelzi. Addig örüljünk azoknak a sportolóknak és sikereiknek, akiket még nem érintett ez a szabály, és annak, hogy ezzel a döntéssel újabb pajzzsal ruházzuk fel a dopping ellen harcolókat.