Aki a saját vérében úszva is úgy örült egy szerelésnek, mintha győztes gólt szerzett volna

Frissítve 13/12/2023 - 13:52 GMT+1

Giorgio Chiellini futballfilozófiája egyszerűen összefoglalható: jobb csúnya győztesnek lenni, mint szép vesztesnek. A Juventus és az olasz válogatott legendája egyértelműen a csúnya győztesek közé tartozott, aki megmutatta: a védekezés fekete mágiáját is lehet művészi szinten űzni. Az olasz védő 39 évesen befejezte a pályafutását, de ha rajta múlik, nem távolodik el a focitól.

Giorgio Chiellini 2015-ben, a Real Madrid elleni BL-elődöntőben - Fotó: Marco Bertorello

Fotó: AFP

Sosem voltam a korosztályom legjobbja. Olyan voltam, mint a rút kiskacsa: ránézésre nem vagyok szép, de folyamatosan fejlődtem. Ez a legfontosabb képességem.

Giorgio Chiellinit lehetett nagyon utálni és lehetett nagyon szeretni, egy dolgot azonban lehetetlen elvitatni tőle: kevesen tudnak annyit a védekezés művészetéről, mint amennyit ő. Sokan úgy tartják, ő volt a klasszikus olasz védőiskola utolsó igazán nagy alakja, aki kicsit a régi idők – vagy legalábbis a Guardiola előtti idők – focijából ragadt ebbe a korszakba.

Serie A TIM

Edzőkérdés a Juventusnál: az előző hetek gyenge formája miatt bizonytalanná vált Allegri jövője

19/03/2024 - 15:50

A fentebb idézet nyilatkozat ezért is fontos: a folyamatos tanulás és alkalmazkodás lehetővé tette, hogy abban az érában is a legnagyobbak közé emelkedjen, amelyben a specialisták – legalábbis a topszinten – perifériára szorultak.

Középpályásként kezdte, de hamar a védelemben kötött ki

Az orvosi pályával is kacérkodó Chiellini szívét meglehetősen korán elrabolta a futball, hatévesen már a Livorno akadémiájában szerepelt. Kezdetben a középpályán használták, később – látván a testi adottságait – szélsőt faragtak belőle, végül innen is visszább húzták egy sorral. A felnőttek között már balhátvédként mutatkozott be, innen szúrták ki az élvonalbeli topklubok is.

2002-ben az AS Roma 3,1 millió eurót fizetett a játékjoga 50%-ért (addig mindössze nyolc mérkőzésen lépett pályára a Serie C-ben), de egészen 2004-ig a Livorno színeiben játszott. A 2003/04-es idényben már alapembernek számított az akkor épp másodosztályú klubban, ami megindította az utat az élvonal felé: a következő idényt már a Fiorentinánál kezdte meg.

Giorgio Chiellini a Fiorentina színeiben - Fotó: Carlo Baronconi

Fotó: AFP

Chiellini egy meglehetősen furcsa üzlet keretében került Firenzébe: a Fiorentina 3.5 millió euróért megvásárolta a Livorno 50%-os tulajdonrészét, míg a Juventus az AS Roma kezében lévő 50%-ra csapott le. Bár a Fiorentina pocsék idényt futott (16. helyen zárt a bajnokságban), Chiellini teljesítménye üde színfolt volt a védelem szélén, a Juventus pedig úgy döntött: végleg magához láncolja az olasz védőt.

Ezt egyik fél sem bánta meg: Chiellini tagja volt a bajnoki címet szerző, ám attól a Calciopoli miatt utólag megfosztott Juventusnak, majd a másodosztályba is követte a klubot. Didier Deschamps alatt gyakran már a védelem közepén szerepelt, a 2007/08-as szezontól kezdve pedig mások számára is egyértelmű volt, hogy ez az ő igazi posztja.

Út a világhírnév felé

A következő évek az átmenetről szóltak: bár az élvonalba való visszatérés jól sikerült a Juventusnak, a két dobogó után kétszer is csak a 7. helyen zárta a bajnokságot. 2011 nyarán azonban minden megváltozott: Antonio Conte egyetlen szezon leforgása alatt újra bajnokcsapatot épített Torinóban, a Juventus pedig ezt követően meg sem állt sorozatban kilenc bajnoki címig.

Conte egyik nagy felismerése az volt, hogy gyorsan átlátta: a Juventus keretéhez nem illik az általa favorizált 4-2-4-es rendszer, és egy olyan formációt választott, amelyben felpakolhatta a pályára a legjobb játékosait. Volt három remek képességű belső védője, illetve három klasszis belső középpályása – erre a tengelyre épült a 2012-ben veretlenül bajnoki címet szerző Juventus.

Chiellini, Barzagli és Bonucci legendás triója, amely a Juventusnak és a válogatottnak is éveken át a gerincét alkotta

Fotó: Getty Images

Így állt össze hátul a BBC (Bonucci, Barzagli, Chiellini), amely hosszú időn keresztül a világ egyik legerősebb védőtriójának számított. 2012-ben Cesare Prandelli szövetségi kapitány erre a magra – meg persze ne feledkezzünk meg Gianluigi Buffonról sem – építve jutott az olasz válogatottal Eb-döntőbe, míg a Juve – immáron Massimiliano Allegrivel a padon – 2015-ben a BL-ben menetelt a fináléig.

A védő pályafutásával kapcsolatban épp a legnagyobb meccsek hagyhatnak némi hiányérzetet: a 2012-es Eb-döntőt (itt 20 perc után le kellett cserélni sérülés miatt), majd a 2015-ös és a 2017-es BL-döntőt is elveszítette a csapatával. Ezért is volt kiemelkedően fontos a 2021-es Európa-bajnokság, amit Olaszország igazán nagy világsztár nélkül, de fantasztikus csapategységgel megnyert – Chiellini karrierje utolsó nagy válogatott versenyén felért a csúcsra.

Roberto Mancini mert kockáztatni, amivel győzelemre vezette Olaszországot

Ha már a válogatott többször szóba került, egy ekkora kaliberű védő esetében nagyon furcsa arról beszélni, hogy csupán két világbajnokságon vett részt (2010, 2014), és mindkét alkalommal a csoportkörben elvéreztek az olaszok. 2018-ban és 2022-ben már ki sem jutott Olaszország, ami – különösen az Eb-győzelem után – súlyos pofon volt az olasz focinak.

A védekezés sötét mágiája

Ezek persze azok a kellemetlen adalékok, amiket még egy ilyen cikkben is muszáj megemlíteni. Ami viszont ennél fontosabb, és sokkal többet elárul a játékos örökségéről, az a Juventusszal megnyert 20 trófea (ebben a másodosztályú bajnoki cím is benne van), a pályán hatástalanított csatárzsenik, illetve a védjegyévé vált önfeláldozó játékstílus.

Chiellini több helyen eltört orrát látva könnyebb egy nehézsúlyú bokszolóra asszociálni róla, mint egy sebész fiára, aki talán ma már saját praxist működtetne, ha nincs a foci.

Azt gondolom, hogy manapság sok büntetőt fújnak be azért, mert a játékosok ösztönösen védik az arcukat.

- magyarázta egyszer a játékstílusával kapcsolatban.

„Már egy egész gyűjteményre való sebhely van az arcomon. Legalább 100 öltést kaptam a pályafutásom során. A vér nem zavar, különösen, ha az enyémről van szó. Számomra a védekezés örömöt ad. Egy sikeres blokk színtiszta élvezete. Az utolsó pillanatos szerelések, az elképzelhetetlennek gondolt felszabadítások a gólvonalnál sokkal élvezetesebbek, mint a gólszerzés. A gól is remek, de ez nem az én életem. Az enyém az, hogy megakadályozzak másokat a gólszerzésben.”

Aki látta akár csak egyszer is játszani Chiellinit, pontosan tudja, hogy szívből beszélt. Egy-egy nagy blokk, vagy látványos szerelés után mindig úgy ünnepelt a védőtársakkal, mint ahogyan a támadók szoktak a góljaikat követően. Ráadásul ezzel nem csak a szenvedélyüket fejezték ki, de egyben üzentek is az ellenfeleknek: ők itt ma semmi jóra ne számítsanak.

Giorgio Chiellini és Gialuigi Buffon a Juventus színeiben

Fotó: Getty Images

Nem valószínű, hogy volt olyan támadó, aki örömmel lépett pályára Chiellini ellen. Pályafutása első felében nem csak erős, de kellően gyors is volt, és a kiemelkedő játékintelligenciájának köszönhetően úgy tudott borzasztó kemény lenni, hogy csak nagyon ritkán lépte át a határokat. Karrierje során csupán hatszor állították ki, ebből két alkalommal azonnali pirossal.

Könnyed mosoly az egyik, könnyek a másik oldalon – két meghatározó játékosát is elbúcsúztatta a Juve

A védekezés fekete mágiájának alighanem ez a legmagasabb szintje: amikor egy védő vagy védekező játékos anélkül tud faultolni, hogy felesleges sárga lapokat gyűjtene be. Ennek volt az egyik legnagyobb mestere Casemiro, vagy űzi manapság kiemelkedő szinten Rodri, és persze Chiellininél is kevesen érezték jobban, mikor, mennyi fér bele.

Csak a legvégső esetben nyúlt látványosan nem megengedett eszközökhöz, például az Eb-döntő egyik ikonikussá vált pillanatában, amikor rosszul mérte fel a labda ívét, Bukayo Saka pedig épp elszaladt volna mellette, ám ezt megakadályozva gyorsan lerántotta a gallérjánál fogva.

„Nem tudtam volna felvenni az ő sebességét, ez volt az egyetlen lehetőségem. Hibáztam előtte. Ő nagyon okosan csinálta, a szélen elvitte mellettem a labdát, és csak így tudtam megállítani, mielőtt veszélyesebb helyzet alakulhatott volna ki” – adott magyarázatot utólag a látványos faultra.

Chiellini másik nagy titka, ami igazából nem nagy titok, minden védő számára követendő példa lehet. Már egészen fiatalon szokásává vált, hogy a meccsek előtt behatóan elemezte azoknak a támadóknak a szokásait, akiket le kellett vennie a pályáról.

Giorgio Chiellini faultja Bukayo Sakával szemben

Fotó: Getty Images

„Segít, hogy rájuk hangolódjak. Tudnom kell, mit szeretnek a legjobban, milyen mozgásokat csinálnak. Így kerülök egy hullámhosszra velük. Minden gólt megnézek, amit a szezon során szereztek. Ez a Barcelona ellen 80-90 gólt jelentett, de meg kellett értenem, hogyan játszanak a góljaik előtt, hogyan lehet kitalálni, mik a szándékaik.”

Ez volt tehát Giorgio Chiellini.

Erős, határozott, időnként félelmetes, de közben végtelenül intelligens és a pályán kívül igazi kultúrember. 2010-ben üzleti diplomát szerzett, hét évvel később pedig a mesterszakot is elvégezte, mindezt az élsport legmagasabb szintje mellett. Amikor arról kérdezték, miért folytatta a tanulmányait, csak annyit mondott: előtte vagy PlayStationözött vagy aludt a szabadidejében, és úgy érezte, akár valami hasznossal is elüthetné ezt az időt.

Pályafutása utolsó másfél évét az MLS-ben szereplő Los Angeles FC-nél töltötte, amellyel az előző idényben bajnok lett, míg a mostaniban a döntőben kapott ki.

"Te voltál életem legszebb és legintenzívebb utazása!" - bejelentette visszavonulását az olaszok legendás védője

Bár a pályán véget ért a karrierje, Chiellini továbbra is a foci mellett képzeli el az életét, elsősorban a menedzsment területén, így ne csodálkozzunk, ha rövidesen újra feltűnik a Juventus székházában.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!

Serie A TIM