Giorgio Chiellini 17 év és megannyi siker után távozik a Juventustól.
„Boldogan és békével távozom, mert a döntésemet már hónapokkal ezelőtt meghoztam. Mindig is azt mondtam, magas szinten szeretném befejezni, ami méltó a karrieremhez” nyilatkozta Giorgio Chiellini, nem sokkal azt követően, hogy lejátszotta (vélhetően) utolsó mérkőzését a Juventus színeiben. Csapatkapitányát és legendáját méltó módon búcsúztatta el a klub: a Lazio elleni mérkőzés 17. percében lecserélték, a közönség pedig hosszasan tapsolta a levonuló játékosát.
560 mérkőzés, 20 trófea, megannyi emlékezetes teljesítmény – egyetlen másodpercig sem lehet kérdés, hogy Chiellini a Juventus legendájaként vonult be a történelembe. Az olasz védő 2004-ben került a klub kötelékébe, azóta egy szezont leszámítva (amit egy bonyolult kölcsönszerződés keretein belül a Fiorentinánál töltött) csak a Juventus színeiben futballozott, többnyire alapemberként. Sok más meghatározó Juve-játékoshoz hasonlóan a másodosztályba is követte a klubot 2006-ban.
MLS
A tengerentúlra igazolt a Juventus legendája
13/06/2022 14:20
A Juventus történetének egyik legsötétebb periódusát követően az újjáépítésbe kezdő klub egyik legfontosabb játékosa lett, 2008 és 2010 között az év védőjének is megválasztották – pedig a torinóiak két alkalommal a hetedik helyen zártak a Serie A-ban. 2011-től kezdve viszont nem csak az olasz válogatott védő nyújtott extra teljesítményt, de egy bitang erős csapat is épült köré, amely sorozatban kilenc alkalommal megnyerte az olasz bajnokságot.
Chiellini belső védőként vált világklasszis játékossá, de kezdetben több poszton megfordult, gyakran a védelem bal oldalán szerepeltették az edzői. Érdekesség, hogy a 2007/08-as szezon elején Domenico Criscito játszott a védelem tengelyében, Chiellinire pedig balhátvédként számítottak, a pályafutásuk későbbi részében azonban posztot cseréltek. Igaz, nem szó szerint, Criscitót ugyanis eladta a Juventus a Genoának, és a karrierjének jelentős részét a Zenitnél töltötte.
A Juve történetében a 2011/12-es idény komoly fordulópontot hozott, ekkor tért vissza edzőként Antonio Conte, aki rögtön az első idényében veretlenül bajnok lett a csapattal. Chiellini eleinte Conte alatt is balhátvédként szerepelt, az edző ugyanis akkoriban négyvédős rendszerrel (4-4-2-vel vagy 4-2-4-gyel) képzelte el a játékot. Szezon közben azonban Andrea Barzagli és Leonardo Bonucci mellé behúzta középre Chiellinit is, ezzel alakult ki a legendás védőhármas, amit a sajtóban BBC-ként is emlegettek.

Giorgio Chiellini és Antonio Conte 2011-ben

Fotó: Getty Images

Chiellini, Bonucci és Barzagli tökéletesen kiegészítették egymást, ráadásul nem csak a Juventusban, de az olasz válogatottban is, hiszen a 2012-ben Eb-döntőig menetelő csapatot zömmel a torinóiakra építette Cesare Prandelli szövetségi kapitány. Bár a döntőben nagyon megverték az olaszokat a spanyolok (4-0), a vereségben az is szerepet játszhatott, hogy Prandelli épp a döntőre cserélte le a Juventus-féle 3-5-2-t a 4-3-1-2-re, Chiellini pedig balhátvédként kezdte a találkozót.
Később azonban az Eb-ken további komoly sikereket ért el a Chiellini vezette olasz válogatott. 2016-ban – az utóbbi évek leggyengébb olasz keretével – negyeddöntőig jutottak, és csak büntetőkkel maradtak alul Németországgal szemben, 2021-ben pedig megnyerték a tornát. Az olasz védő sérülés miatt több mérkőzést kénytelen volt kihagyni, ám a fontos meccsekre felépült, Belgium ellen például zseniális teljesítménnyel vette le a pályáról Romelu Lukakut.
Ez egyébként is védjegyévé vált Chiellininek a pályafutása során, számtalanszor vívott emlékezetes csatákat a védelem tengelyében az ellenfél klasszisaival, és csak nagyon ritkán maradt alul. Vele kapcsolatban nem az olaszos védőiskola már-már művészi jellege elevenedett meg, sokkal inkább a kőkemény, férfias küzdelem a nálánál – legalábbis papíron – hatalmasabb elemekkel. Mondjuk a már említett Lukakuval, aki tavaly gyakorlatilag zsebre vágta a Serie A védőit, vagy épp Zlatan Ibrahimoviccsal.
Bár nyilvánvaló, hogy Chiellinit is az olasz védőzsenik közé kell sorolni (elvégre a játékának mindig is az olvasás képessége volt a legnagyobb erőssége), a stílusából fakadóan inkább a küzdelem szimbóluma lett. Erre az is ráerősített, hogy gyakran a szó legszorosabb értelmében vért és verejtéket hullajtott a siker érdekében, egy egész sor válogatást lehetne készíteni azokról a meccsekről, amiken bekötözött fejjel futballozott egy-egy keményebb párharcot követően.
Chiellini pályafutásával a legtöbben elégedettek lennének, két tekintetben mégis lehet némi hiányérzete. Bár kétszer is játszott BL-döntőben, mindkétszer alulmaradt a Juventus, előbb a Barcelona, majd a Real Madrid ellen. Nem hoztak sok sikert számára a világbajnokságok sem: 2010-ben és 2014-ben a csoportban pottyant ki az Azzurri, 2018-ban és 2022-ben pedig ki sem jutott. Valószínűleg az volt a legemlékezetesebb vb-pillanata, amikor Luis Suárez vállon harapta 2014-ben.
„Mindez nyilvánvalóan felgyorsította a folyamatot. Az volt a tervem, hogy az év végéig folytatom, ott leszek a világbajnokságon, mert az Eb-győzelem után azt éreztem, még beférnék. Természetesen meghagytam volna a helyet másoknak is, de sajnálatos módon nem úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna. Most úgy hagyom el a Juventust és a válogatottat is, hogy jó kezekben vannak, tele tehetséges fiatalokkal, akik készen állnak.”
Az korántsem biztos, hogy az olasz védő teljesen felhagy a focival, hiszen a tervek között szerepel, hogy kipróbálja magát az Egyesült Államokban, ahonnan mindkét Los Angeles-i klub és a Toronto FC is érdeklődik iránta. „Őszintén szólva, nem tudom a választ, fontos kérdésben kell döntenem. A külföldi tapasztalat gazdagabbá tesz kulturális értelemben, és úgy érzem, szükségem van arra, hogy olyan kultúrával találkozzak, ami különbözik attól, amit a Juventusnál annyira jól megismertem.”
Hétfő este egy másik meghatározó játékos, Paulo Dybala is az utolsó mérkőzését játszotta hazai közönség előtt a Juventus futballistájaként. Az argentin támadó a lecserélését követően el is érzékenyült, majd Chiellinihez hasonlóan körbesétált a stadionban, lepacsizott a szurkolókkal, fotózkodott, aláírásokat osztogatott. Az ő távozása kapcsán jóval kisebb volt a felhajtás, ám a szurkolók hangosan fütyültek, akárhányszor megmutatták a klub vezérkarát a kivetítőkön.

Paulo Dybala

Fotó: Getty Images

Dybala esetében túlzó bőkezűség lenne kiosztani a klublegenda státuszt, az viszont kétségtelen, hogy nagyon fontos játékos volt az előző hét szezonban. 292 meccsen 115 gólt és 48 gólpasszt jegyzett, amivel Roberto Baggióval holtversenyben a 10. helyen áll a klub házi ranglistáján, a 2017/18-as idénytől kezdve pedig a 10-es mezt is viselhette. Azt a státuszt és szerepet azonban soha nem tudta betölteni, amit eredetileg szántak neki.
Ebben számos dolog szerepet játszott a sérülésektől kezdve az edzőváltásokon át egészen a Juventus átigazolási stratégiájáig, mindenesetre Dybala kapcsán nagyon is ott van a be nem teljesedettség érzése. Esetében a folytatás nem kétséges, azt viszont még nem lehet tudni, hogy mely klubnál folytatja a karrierjét. A hírek az Interről szólnak, ám látva a búcsúról készített felvételeket, nem lenne meglepetés, ha inkább egy külföldi bajnokságban keresne magának új kihívást.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Barátságos mérkőzés
Finalissima: Argentína kiütötte Olaszországot, Chiellini elbúcsúzott a válogatottól
01/06/2022 21:03
Labdarúgás
A Juventus klasszisa a Los Angeles FC-hez igazol
01/06/2022 08:52