Mennyire válnak be a 100 milliós átigazolások? Lehet valakiből bukott igazolás, ha jó számokat hoz? És lehet valaki sikeres, ha egyénileg nem extra?
Publikálva 22/06/2025 - 15:52 GMT+2
Florian Wirtz személyében megvan a 2025-ös nyári átigazolási ablak első 100 millió feletti átigazolása. A német válogatott középpályással olyan játékost szerzett meg a Liverpool, aki hosszú távon a csapat arca lehet. De ami ennél is fontosabb: megvan benne az a potenciál, hogy még magasabb szintre emelje a már most brutálisan erős csapatot.
Merj álmodni! Kövesd a wimbledoni tenisztorna meccseit az Eurosporton!
Videó forrása: Eurosport
Wirtz mindent tud, amit egy modern támadó középpályástól elvárnak. Rengeteg helyzetet dolgoz ki, miközben ő maga is gólerős, több szerepkörben megállja a helyét, és ami ma már elengedhetetlen: a labda elleni játékba is belerakja a melót.
Arne Slot első évében a Liverpool stílusa jelentősen megváltozott: nagyobb hangsúly került a labdatartásra, nyugodtabb és kiszámíthatóbb meccstervekre törekedtek, csökkentve az átmenetek számát. A holland edző azért nem söpört ki mindent a Klopp-hagyatékból, ha rendezetlen védelemmel találták szembe magukat, könyörtelenül megpróbálták kihasználni a lehetőséget, így egy rendkívül érdekes és veszélyes kombináció alakult ki Slot és Klopp elképzeléseiből.
Hogy a tavalyi rendszer még csak átmenet volt a két szakember filozófiája között, az nagyban köszönhető annak, hogy a 2024-es nyár során a Liverpool mindössze egy játékost igazolt: Federico Chiesát, aki nem sok vizet zavart az idény során. Ezen a nyáron viszont nagyobb átalakításra lehet számítani, ami lehetőséget ad arra, hogy még inkább Slot ízlésére szabják a keretet, a klubvezetés pedig nem tétlenkedett az előző hetekben.
Wirtz a klub rekordigazolása lett, magasan túlszárnyalva Darwin Núñezt, akit 2022-ben 85 millió euróért vásároltak meg a Benficától. A német középpályás világszinten is az elitbe került, a 125 milliós átigazolási díj a 6. helyre elegendő a valaha volt legdrágább játékosok listáján. Elvárásból és nyomásból sem lesz hiány, de Wirtz még a borsos árával együtt is elég biztos igazolásnak tűnik, akivel magasabb szintre léphet a Liverpool.
Mikor számít sikeresnek egy ilyen átigazolás?
Ez az a kérdés, amire talán a legnehezebb egyértelmű választ adni. Egy sztárjátékos megvásárlásának ugyanis nem csak sportszakmai oka lehet, de szerepet játszhatnak a marketingszempontok is. Vegyük például Neymar és Kylian Mbappé esetét: a két sztárért összesen 402 millió eurónyi transzferdíjat fizetett a Paris Saint-Germain (és akkor a brutális bérükről nem is beszéltünk), de a klub csak egyszer került a BL-cím közelébe: a 2020-as, covidos szezonban.
Mindkét sztár olyan számokat hozott össze, amelyek alapján sikeres átigazolásnak minősíthetőek: Neymar 173 meccsen 197 gólban volt benne közvetlenül, Mbappé pedig még ennél is keményebb, 308/365-ös mutatóval zárta a párizsi karrierjét. És mégis: ha azt nézzük, hogy a franciák ebben az időszakban csak a hazai sorozatokat tudták leuralni – és előfordult, hogy kikaptak a bajnoki versenyfutásban – maradhat némi hiányérzet a szereplésük után.
A PSG éveken keresztül arra építette fel a brandjét, amire a Florentino Pérez-féle Real Madrid: minél több fényesen csillogó sztárja van a csapatnak, annál jobb. Ez a hozzáállás Madridban sem mindig működött, idővel azonban megtalálták a megfelelő egyensúlyt a meccset eldöntő sztárok és az alázatos csapatemberek között. Párizsban ezt sosem sikerült összehozni, és végsősoron ez vezetett ahhoz, hogy nemzetközi szinten kevésbé voltak versenyképesek.
Sportszakmailag egyik átigazolás sem vitte csúcsra a PSG-t, más célokat azonban maradéktalanul teljesített: a klubból egy világszinten is jegyzett márka lett. A másik közel-keleti pénzből felfuttatott szuperklubhoz képest ezen a téren sokkal gyorsabban fejlődtek, holott a Manchester City sportszakmai szempontból mindig is jobban menedzselt klub volt, és hamarabb is ért fel az európai csúcsra.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/22/image-f9adcae6-9f19-444d-b1e9-a5352cfb8f08-85-2560-1440.jpeg)
Cristiano Ronaldo egyénileg kiemelkedően eredményes volt a Juventusnál is
Fotó: AFP
Némileg hasonló a helyzet Cristiano Ronaldo és a Juventus kapcsán is. A portugál egyénileg nagyszerű teljesítményt nyújtott, 134 meccsen 123 találatot hozott össze, ám a fő cél nem teljesült a leigazolásával: a Juventus egyetlen centivel sem került közelebb a BL-győzelemhez. A portugál sztár torinói időszakát tehát szintén inkább a marketing oldaláról lehet sikerként elkönyvelni, bár a covid után jelentkező anyagi és szakmai válság miatt ezt sem tudta kihasználni a klub.
Jude Bellingham esetében már sokkal tisztább a kép: a Real Madrid 2023-ban 113 millió eurót fizetett a Dortmundnak az angol válogatott sztárért, és már az első szezonjában Bajnokok Ligája-címet és La Ligát nyert a klubnál. Vele tehát mindegyik cél teljesült rövid távon: nőtt a csapat potenciálja és marketingértéke, ráadásul a címekkel is elkezdte megszolgálni az árát, és még hosszú éveken át meghatározó játékos lehet a Real Madridnál.
A legegyszerűbb eset: ha egyértelműen félremegy valami
Az átigazolások minden esetben tartalmaznak valamekkora kockázatot, ugyanis vannak olyan tényezők, amiket nem lehet előre kiszámítani. Ilyen például egy játékos sérülése: lehet, hogy a 100 milliós sztár az első edzésen elszakítja a térdszalagját, ami után csak árnyéka önmagának. Rossz igazolásnak számít? Igen, de ilyenkor – leszámítva, ha valamilyen módszertani hibát követnek el az edzésen – senkit sem lehet hibáztatni.
A többi kockázati tényező már olyasmi, amivel lehet kalkulálni. A rossz igazolások többsége a beilleszkedéssel kapcsolatos problémákra vezethető vissza: a játékos nem érzi jól magát az adott országban, nem fekszik neki a bajnokság stílusa, nincs meg az összhang közte és az edző között, vagy – és ez rendkívül gyakori – egyszerűen félreprofilozzák. A rossz igazolásoknál mindenesetre egyszerű dolgunk van: ezek az esetek többségében egyértelmű helyzetek.
A 100 millió feletti kategóriában olyan nevekkel találkozhatunk (a Barcelona-szurkolók most ne nézzenek ide), mint Philippe Coutinho, Ousmane Dembélé, Antoine Griezmann (innentől Barcelona-szurkolók is nézhetik), João Félix, Eden Hazard és Romelu Lukaku. Közülük Felix az egyetlen, aki sehol sem bizonyította, hogy többet ér egy marék szotyinál, a többiek nagyszerű labdarúgók voltak, csak épp rosszkor kerültek rossz helyre.
Coutinho és Griezmann esetében a Barcelona vezetősége rosszul mérte fel a csapat igényeit (különösen a francia átigazolásánál, akinek minden idők legjobbjával kellett volna versenyeznie a kezdőért), Dembélé pedig nem volt elég érett a Barcelonához akkoriban. Ha várnak még pár évet a leigazolásával, és nem a pánikgombra ráhasalva vásárolják meg a Dortmundtól, akkor egészen máshogy alakulhatott volna a barcás karrierje.
Hazard-ért karrierje egyik legjobb éve után fizetett 100+ milliót a Real Madrid, és ha voltak is figyelmeztető jelek – például az életkora és a krónikus bokasérülése – arra senki sem számított, hogy ennyire gyorsan kikopik az elitből. Lukaku visszatérése szintén egy profilozási baki miatt sült el rosszul a Chelsea-nél: miközben az Internél az erősségeire épített Antonio Conte, Londonban olyan játékot vártak tőle, ami már Manchesterben sem állt jól neki.
A legnehezebb eset: nem rossz játékosok, de érnek 100 milliót?
Itt kanyarodhatunk vissza a cikk elején megfogalmazott állításhoz: egy 100 milliós igazolás akkor egyértelmű siker, ha magasabb szintre emeli a csapat játékát, olyan dimenziót biztosít, amit mástól nem kapnának meg. Utóbbi fontos, mert ez akár azt is jelentheti, hogy egy adott poszt értékelődik fel annyira, hogy teljesen elszabadulnak az árak, az utóbbi időben ez történt a hatosokkal is, akik sorban döntögették a rekordokat.
Declan Rice azért ért meg 116 millió eurót az Arsenalnak, mert ő volt a legjobb elérhető játékos a piacon, ráadásként az is megnyomta az árát, hogy a Premier League-ből igazolták a londoniak. Azt nem is nagyon lehet vitatni, hogy az angol klasszis érkezésével masszívabb lett az Arsenal középpályája, és nagy lépést tett a bajnoki cím felé, így ma már nem is nagyon foglalkoznak azzal, mennyire kellett kinyitni érte a pénztárcát.
Némileg komplikáltabb lehet Moisés Caicedo és Enzo Fernández megítélése, akikért szintén 100 millió feletti összeget szánt a Chelsea. Az ecuadori esetében – hasonló okokból, mint Rice-nál – érthető volt a borsos ár, Fernandeznél azonban inkább a potenciált fizették meg, és még most sem egyértelmű, mennyire jártak jól. Ha idővel a világ egyik legjobbja lesz, nála sem fogják nézni, mennyibe került 2023-ban, de az biztos, hogy a Chelsea nagyobb kockázatot vállalt vele.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/18/image-a488a021-4a5c-401c-a44a-e734bdf8c935-85-2560-1440.jpeg)
Jack Grealish
Fotó: Getty Images
A listán alighanem Jack Grealish a legmegosztóbb játékos, ugyanis tagadhatatlanul fontos láncszeme volt a 2023-ban Bajnokok Ligáját nyerő Manchester Citynek, de messze nem ő volt a kulcsfigurája annak a csapatnak. Bár a manchesteri klub ár-érték arányban rendszerint megtalálja a megfelelő egyensúlyt, az angol sztár esetében nem egyértelmű a siker: arra a szerepre, amit Guardiola a szélsőinek szánt, találhatott volna olcsóbb alternatívát is.
Grealish mérlegét tovább rontja az a tény, hogy az előző két szezonban nem sokat tett hozzá a Manchester City teljesítményéhez: tavaly a gólpasszokkal együtt hat, idén nyolc gólban volt benne, és bajnokságban már nem is számított alapembernek. Egyénileg tehát elmaradt attól, amit egy 100 milliós támadótól várna az ember, a trófeákban vállalt szerepe miatt azonban nem beszélhetünk egyértelmű bukásról sem.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés