Eltékozolt tehetség-e Neymar?

Vagy legalábbis majdnem mindig, a helyzet általában – és ez Neymar esetében hatványozottan igaz – valamelyest árnyaltabb. A brazil klasszis megítélése érdekes utat járt be: csodagyerekként tűnt fel, aztán a legtöbb csodagyerekkel ellentétben bebizonyította, hogy valóban csodálatos képességű játékos. 21 évesen már a Barcelonában futballozott, 23 éves korára Bajnokok Ligája-győztesnek mondhatta magát, 25 éves korában pedig minden idők legdrágább futballistájaként váltott klubot.

Ha pusztán csak az eredményeit nézzük, aligha lehet azt mondani, hogy rossz pályafutás áll mögötte: nyert Bajnokok Ligáját és Libertadores-kupát, kétszeres spanyol és ötszörös francia bajnok, és talán az sem mellékes, hogy 2020-ban oroszlánrészt vállalt a PSG BL-döntőig vezető menetelésében. A válogatottban még fontosabb szerepet töltött be, mivel Lionel Messihez hasonlóan több volt egy egyszerű játékosnál; a kiválasztott, a Pelé-utód, minden brazil remény forrása.

Neymar megítélésén két tényező ront sokat: egyrészt a válogatott sikertelenségek, másrészt a karrierje során meghozott döntések, és ide lehet sorolni az életmódját is. De haladjunk sorban, és kezdjük a válogatottal. A brazil foci a 2010-es évek elején egy olyan korszakot élt meg, amelyben ígéretes játékosokkal tele volt a padlás, ám a világklasszisaik eltűntek: Ronaldót a sérülések, Adrianót a depresszió törte meg végleg, Ronaldinho évek óta a levezetés fázisánál tartott.

Kaká karrierjének érdemi része lezárult abban a pillanatban, hogy aláírta a szerződését a Real Madriddal, míg az egykoron Neymarhoz hasonló felhajtással berobbant Robinhóról kiderült: nem képes egyenletes teljesítményre a legmagasabb szinten. A tinédzserként szenzációs Alexandre Pato a sérülések áldozata lett, 2013-ban – ekkor még mindig csak 24 éves volt – hazatért Brazíliába, hátha újra tudja építeni a karrierjét. Nem sikerült.

Neymar ehhez képest hamar belenőtt a szerepbe, az idejekorán kipróbált tehetségek közül szinte csak ő futott be kimagasló pályafutást. Lucas Moura és Willian tisztességes karriert hozott össze Európában, de a válogatottban sokáig alapembernek számító Hulk például sosem játszott topligában. A Wellington Nem beszélő név abból a szempontból, emlékszik-e még valaki, mekkora tehetségnek tartották egykoron, és Leandro Damião vagy épp Ganso karrierje sem lett sikertörténet.

A Barca és a PSG egykori klasszisa 126 mérkőzésen szerepelt a brazil válogatottban, és 79 gólt szerzett, amivel megdöntötte Pelé rekordját, ha pedig az előkészítéseket is figyelembe vesszük, meccsenként több mint egy találatban működött közre a nemzeti színekben. A nagy tragédiája, hogy felnőtt versenyen egyetlen trófeát sem szerzett a brazil válogatott színeiben, ha a Konföderációs kupát nem számoljuk (és általában nem), így a ’16-os olimpiai arany tekinthető a legnagyobb sikerének.

2019-ben ráadásul úgy nyert Copa Américát a brazil válogatott, hogy Neymar sérülés nélkül nem tarthatott a csapattal. Ha már sérülések: a brazil sztár válogatott pályafutására jellemző volt, hogy épp a világbajnokság alatt/előtt szenvedett olyan sérülést, ami hatással volt a teljesítményére. 2014-ben a Kolumbia elleni negyeddöntőben a Juan Zúñigával való ütközés során eltört a csigolyája, így lemaradt az elődöntőről, amelyben a németek 7-1-re megsemmisítették Brazíliát.

Négy évvel később eleve sérülten utazott Oroszországba, emiatt a szokásosnál óvatosabban ment bele a párharcokba, és hiányzott belőle a védjegyévé vált vagányság. Még így is négy gólhoz járult hozzá öt mérkőzésen, amivel Philippe Coutinho mellett a brazilok legeredményesebb játékosa volt. Ami pedig a tavalyi vb-t illeti: mind közül ezt a tornát várta Neymar a legjobb formában, de már rögtön az első meccsen lerúgták, és csak az egyenes kieséses szakaszra térhetett vissza.

Neymar már a világbajnokság előtt utalt rá, nem tudja, lesz-e még benne annyi motiváció, hogy a három év múlva esedékes tornán is magas szinten játsszon, vagyis talán a katari volt az utolsó esélye, hogy megszerezze Brazíliának a hatodik címet. Elvben lehetséges, hogy 2026-ban is ott legyen a mezőnyben, sokan a 2018-as vb után is azt gondolták, Messi sosem lesz világbajnok, ehhez képest 35 évesen vezette győzelemre a csapatát.

Ami bizonyos: Neymarnak van egy befejezetlen ügye a brazil válogatottal, és csak rajta múlik, akar-e még tenni azért, hogy felérjenek a csúcsra. Amennyiben nem, kicsit úgy jár, mint George R. R. Martin, a Trónok Harca sorozat szerzője: jelentős örökséget hagy maga mögött, de élete műve befejezetlen marad. Ettől még önmagában nem kellene, hogy eltékozolt tehetségként gondoljanak rá, végtére is, Puskás Ferenc vagy Johan Cruyff kapcsán sem igen merül fel ilyesmi.

Hogy a brazilt körülveszi ez a narratíva, az részben a 2017-es klubváltására vezethető vissza, amikor otthagyta a Barcelonát a Paris Saint-Germain kedvéért. Sokan úgy gondolták, Neymart elsősorban az a lehetőség motiválta, hogy ő legyen az első számú sztár, amire a katalánoknál Messi mellett sosem lett volna esélye. Az már más kérdés, hogy a francia fővárosban egy Kylian Mbappé-méretű árnyék vetült rá, vagyis szinte ugyanolyan helyzetben találta magát.

A francia bajnoksággal eleve egy olyan piacot választott, amit jóval kevesebben követnek, mint a spanyolt – kiváltképp a Barcelona és a Real Madrid mérkőzéseit. Hiába játszott tehát hétről hétre zseniálisan, minden teljesítménye mögött ott állt megcsillagozva: ezt a Ligue 1-ben érte el, egy olyan bajnokságban, amit elsősorban a PSG emel a topligák közé. Nemzetközi szinten hasonló volt a helyzet, mint a válogatott tornáival: a legjelentősebb meccsek többségét kihagyta sérülés miatt.

Neymar a PSG színeiben csak a legelső idényében jutott el 30 mérkőzésig, ezt követően egyetlen szezonban sem sikerült elérnie ezt a számot. Az összeesküvés-elméleteknek ráadásul a sérülések időzítése is kiváló táptalajt szolgáltatott, március környékén – épp amikor a testvére születésnapjait ünnepelték – csak egyszer volt bevethető. 2020-ban, amikor a koronavírus-járvány miatt korlátozottabbak voltak az utazási lehetőségek.

A sokszor féktelen bulik, amikről a sajtó is szívesen beszámolt, tovább fokozták azt a benyomást, miszerint Neymart igazából nem érdekli a foci, és legfeljebb a pénz motiválja. Ennek némileg ellentmond az, hogy a rengeteg sérülés ellenére egy évtizeden át kimagasló szinten játszott, amit a honfitársak közül sokan nem mondhatnak el magukról. Ronaldinhónak például a 2006-os BL-győzelem után már csak egy kiemelkedő szezonja volt.

Minden idők egyik legtehetségesebb futballistája 28 éves korára csak árnyéka volt önmagának (sokatmondó, hogy 2010-ben még ez az árnyék is összehozott egy tisztességes szezont Olaszországban, 2013-ban pedig Libertadores-kupát és bajnokságot nyert az Atlético Mineiróval). Hozzá képest Neymar az európai pályafutása végéig magas szinten futballozott, és nem azért kellett elhagynia a kontinenst, mert már nem ütötte meg a topklubok szintjét.

Neymar és Ronaldinho karrierje között talán az a legnagyobb különbség, hogy utóbbinak volt olyan időszaka, amikor megkérdőjelezhetetlenül ő volt a bolygó legjobb labdarúgója. Neymarnál kimaradt ez a szakasz, ám ez az összehasonlítás nem teljesen fair, elvégre két olyan klasszis mellett játszott, akik kiegyensúlyozottan szállították a történelmi szezonokat. Két alkalommal viszont – 2015-ben és 2017-ben – a harmadik helyen zárt az Aranylabda-szavazáson Messi és Ronaldo mögött.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy Neymar mennyire számít normális/átlagos embernek. Ha választani kellene, inkább nem az, mint amennyire igen, ám az is biztos, hogy jóval esendőbb, mint a futballra programozott, gépiesen tökéletes Messi és Ronaldo. Neymar játékát nem csak a győzni akarás, de a szórakoztatás igénye is meghatározta; lehetett volna tudatosabb, célratörőbb, ám ki tudja, eljutott volna-e erre a szintre akkor, ha nem önmagát adja a pályán.

Vitathatatlan, hogy Neymar pályafutásában több volt, ezzel együtt bőven letett eleget az asztalra ahhoz, hogy ne eltékozolt tehetségként kezelje őt az egyetemes labdarúgás. Ezt a jelzőt érdemes inkább a világ Mario Balotellijeinek fenntartani, akik a sziporkázó tehetségük ellenére a közelébe sem kerültek a legszűkebb értelemben vett elitnek. Neymarnak ez még úgy is sikerült, hogy találhatunk foltokat az életművében.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!