11 mérkőzésen 18 gólt szerzett a szélső: a lehető legváratlanabb módon találta meg Kylian Mbappé utódját a PSG
Publikálva 13/02/2025 - 13:43 GMT+1
Ousmane Dembélé egészen döbbenetes formába lendült 2025-re, az előző 11 meccsén 18 gólt szerzett. A korábban leginkább remekül cselező szélsőként ismert játékos a mostani szezonban hamis kilencesként került előtérbe, és úgy tűnik, hogy Luis Enrique számítása bejött, a Paris Saint-Germain pedig nagy lépést tett az edző által megjósolt irányba.
Ousmane Dembélé az előző 11 meccsén 18 gólt szerzett - Fred Tanneau
Fotó: AFP
"Nagyon bátor voltam az előző szezonban, amikor azt mondtam, jobbak leszünk támadásban és védekezésben. Még most is hiszek benne, és a számok is alátámasztják" – nyilatkozta pár nappal ezelőtt a párizsiak vezetőedzője.
Nyáron a PSG elveszítette azt a Kylian Mbappét, aki az előző szezonban 49 mérkőzésen 56, a teljes pályafutása során pedig 308 találkozón 363 gólt hozott össze a klubnál. Nincs olyan csapat, amelyik ne érezné meg egy ilyen szintű góllövő távozását, a francia fővárosban azonban lehetőségként tekintettek a helyzetre, és megpróbálták a legtöbbet kihozni belőle.
A legtöbbet jelen esetben Luis Enrique jelentette, aki a spanyol válogatottnál töltött négy év után vállalt újra munkát a klubfutballban. Első szezonja tipikusan PSG-s lett: utcahosszal nyerték a bajnokságot, besöpörték a kupát és a szuperkupát, nemzetközi szinten pedig becsülettel botladoztak – egészen az elődöntőig.
Jó érzéssel nem is nagyon lehetne egyértelmű kudarcként értékelni a szereplésüket, ám azok után, hogy az egyenes kieséses szakaszban szinte minden a franciák szájíze szerint alakult, az elődöntőben például az ezer sebből vérző Borussia Dortmunddal hozta össze őket a sors, a kihagyott lehetőség némileg az egész tavaszra árnyékot vet.
Valahol talán még korai is lett volna, ha rögtön a Luis Enrique-féle projekt első – de még inkább: nulladik – évében BL-döntőbe jutnak.
A tavalyi PSG ugyanis még ugyanazokkal a betegségekkel küzdött, amely szinte a modernkori PSG teljes történetére rányomta a bélyegét. A sztárkultusz – középpontban magával A SZTÁRRAL – még mindig erősebb volt, mint bárminemű kohézió, amit az erős Barcelona-identitással rendelkező edző szeretett volna látni.
A probléma röviden: Mbappé nem szeret védekezni, még rosszabb, hogy nem is annyira hajlandó rá, ráadásul annyi pénzt elfoglal, hogy nehéz hasonló kvalitású játékosokkal körbevenni.
A nyáron – és ez óriási paradigmaváltás a klub átigazolási politikájában – nem erőből, hanem inkább észből próbálták megoldani Mbappé pótlását. Ez pedig – tekintve, hogy Mbappé mint játékos pótolhatatlan – azt jelentette, hogy egyáltalán nem próbálták meg pótolni az éves szinten alsó hangon 50 gólt hozó csatárt.
Helyette megvették a Benficától azt a João Nevest, aki meghozta a régóta várt – és Enrique focijához elengedhetetlen – kontrollt, a támadósorba bezsákoltak egy újabb francia szupertehetséget Désiré Doué személyében, és még a védelembe is jutott egy Willian Pachónyi összeg. (Az már egy külön történet, hogy kapust is vettek, ami az Enrique-foci következő lépcsője lehet.)
Nézhetjük persze úgy is, hogy a PSG igazából már előre megvette Mbappé utódját (utódjait?), ám ez csak féligazság. Randal Kolo Muani – már ha lehet hinni a pletykáknak – elsősorban azért érkezett, mert úgy gondolták, ő és Mbappé remek párost alkothatnak a francia válogatottban, ha majd egyszer Olivier Giroud kikerül a rotációból. Gonçalo Ramos pedig történetesen épp az a típusú középcsatár, amit Luis Enrique inkább csak szituációhoz igazítva, mintsem egy átfogó stratégia részeként használ.
Arra azonban senki – és talán az érintetteket is belevehetjük – nem számított, hogy Ousmane Dembélé lép majd Mbappé helyére, márpedig most épp ez a folyamat zajlik a szemünk előtt. Vagy már meg is történt.
Dembélé bizonyos tekintetben a tökéletes ellentéte Mbappénak. Utóbbi egy kíméletlen gyilkológép, aki ipari mennyiségben termeli a lövéseket és a helyzeteket, és átlagon felüli hatékonysággal értékesíti azokat. (A teljes pályafutása során két szezonban maradt a várható góljai alatt a valós teljesítményével, 2017 óta pedig kivétel nélkül mindig masszív pluszban zárta az évet.)
A Rennes-t, a Dortmundot és a Barcelonát is megjárt francia ellenben épp a kapu előtti, olykor egészen komikus határozatlanságával és döntésképtelenségével ivódott a kollektív futballemlékezetbe. Ki ne emlékezne például arra, amikor a Liverpool ellen lágyan a kapus ölébe löbbölte a labdát, miután Lionel Messi kihagyhatatlannak tűnő helyzetbe hozta?
Dembélének természetesen voltak más problémái is, a videojátékfüggősége, az ezzel kapcsolatos fegyelmi problémák, a sérülések és még sorolhatnánk. Xavi visszatérése viszont az ő karrierjében is fordulópontot hozott, szép lassan elkezdte kiaknázni a tehetségében rejlő lehetőségeket, 2023-ban pedig visszaigazolt Franciaországba.
Xavi alatt, és tavaly még a PSG-nél is többnyire előkészítő szerepe volt, és azt várták tőle, hogy a széleket megbontva keresse a középen érkező társakat. Idénre viszont megfordult a helyzet, és a szélsők olykor hálátlan munkáját az új igazolás Doué, valamint az Mbappét már tavaly beljebb kényszerítő Bradley Barcola végzik el.
Dembélé pedig új szerepkört kapott: az amúgy is rendkívül mozgékony támadóhármasnak ő a középső tagja, ha úgy tetszik, a hamis kilences.
Korábban nem sok minden utalt arra, hogy életképes lesz ezen a poszton. Karrierje leggólerősebb bajnoki szezonja épp a 2015/16-os volt, amikor 18 évesen berobbant a köztudatba a 12 találatos teljesítményével. Azóta egyetlen bajnoki szezonban sem lépte át a tízgólos határt, a legjobbja a 2018/19-es idényben elért 8 gól volt.
A francia támadó már a 4. fordulóra összehozta a tavalyi teljes termését (3 gólt), 2025-re fordulva pedig valami egészen döbbenetes sebességre kapcsolt. Tudom, a média túlhasználta, és talán menthetetlenül kiürítette a döbbenetes kifejezés jelentését, de aki 11 meccsen 18 gólt szerez – köztük két mesterhármassal – az mindenféle túlzás nélkül megérdemli.
Dembélé, akinek ehhez hasonló szériája talán még utánpótlásszinten sem volt, különösen.
"Meg kellene kérdeznetek, mit evett karácsonykor" – poénkodott a Brest elleni BL-meccs után Enrique. A jókedvét az idegenben elért 3-0-s győzelem alapozta meg, amelyhez Dembélé egy szerény duplával és egy kiharcolt tizenegyessel járult hozzá.
"Engem nem lepett meg" – jelentette ki határozottan Mbappé. "Én vagyok a legnagyobb szurkolója. 14 éves kora óta ismerem a képességeit. Szerintem mentális gátak voltak benne korábban, és mostanra sikerült lelazulnia a kapu előtt."
"Hogy kilencest játszik, az meglepett" – mondta Gelson Fernandes, akivel korábban csapattársak voltak a Rennes-nél. "Az viszont nem, hogy középen jó. Ha kapuval szemben fordul le, akkor egy emberen kell túljutnia, és ebben mindig is félelmetes volt. A szélen két-három embert is semlegesíteni kell, középen viszont mindig friss, és a friss Ousmane büntet."
A L’Equipe kicsit részletesebben is utánajárt, mi állhat Dembélé látványos formajavulása mögött. Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a szélekről indulva (elsősorban a jobb oldalon szokták szerepeltetni) sokszor olyan lövéseket is bevállal, amelyek eleve kevés sikerrel kecsegtetnek. Sokatmondó, hogy a mostani szezonban a 17 blokkolt lövéséből 16-ot a jobbszélről eresztett meg.
Jobbszélsőként – és ez valahol teljesen logikus – lényegesen messzebbről vállalkozik, és a lövéseihez rendelt várható gólérték átlaga is csak 0.1. Ezzel szemben a középcsatárként lejátszott meccseken 0.26-ra kúszott fel ez a mutató, amely elit középcsatároknál is szép számnak számít. Dembélé ráadásul a góljainak 78%-t egyetlen érintéssel szerezte, ami a kiszolgálás minőségéről is sokat elárul.
Dembélének 2017 óta (az fbref nevű statisztikai oldalon azóta vannak elérhető x-értékek) egyetlen szezonja volt, amely során 5 feletti várható gólértékkel bírt – akkor 5.6-nél állt meg, és 6 találattal zárt. Jelenleg – és érdemes rögzíteni, hogy még csak február közepénél tartunk – 10.3 áll a neve mellett, amelyre 16 gólt lőtt. Mindkettő magasan a legjobb a karrierjében.
A karrierje egészét nézve – komikus kapu előtti jelenetek ide vagy oda – Dembélé átlagos teljesítményt nyújtott a befejezésekben. A legjobb idényében 4.2-vel teljesítette felül az xG-t, a legrosszabb szezonjában pedig -1.6-tal zárt, többnyire azonban minimális kilengések voltak egyik vagy másik irányba.
Ehhez képest a mostani szezonban két dolog is összeállt Dembélénél: sosem volt még ennyi helyzete, és sosem volt még ennyire hatékony a kapu előtt.
Nem teljesen példátlan, hogy egy meghatározó játékos távozása után olyasvalaki kerül előtérbe, aki korábban alárendelte magát a csapat érdekeinek. Cristiano Ronaldo eligazolása után Wayne Rooney és Karim Benzema egyaránt megmutatta, hogy első számú gólfelelősként is megállja a helyét, utóbbi ráadásul jócskán 30 felett lépett szintet.
Most valami hasonló történik Dembélével, ám az ő evolúciója lényegesen meglepőbb, mint a két említett játékosé, itt ugyanis nem csak arról van szó, hogy egy mellékszereplő hirtelen főszerepben találta magát. Ez inkább olyan, mintha egy pocsék énekesnek tartott előadót egyik napról a másikra az operába vezényelnének, és Luciano Pavarottit megidézve énekelné a Rigolettót.
A PSG támadósora szép csendben egyébként is az egyik legizgalmasabb egység lett az európai klubfociban. Dembélé, Barcola és Doué folyamatos rotációi elképesztően megnehezítik a védők dolgát, ehhez a trióhoz ráadásul a télen megérkezett Khvicha Kvaratskhelia, a széleken pedig Achraf Hakimi és Nuno Mendes segít a felfutásaival.
Sebesség, kreativitás, kiszámíthatatlanság – ember legyen a talpán, aki megállítja a PSG játékosait.
A következő hetek, hónapok egyik legizgalmasabb kérdése, mennyi ideig lehet még fenntartani azt az ütemet, amit Dembélé diktál. A logika azt sugallja, hogy előbb vagy utóbb jönni fog egy kisebb visszaesés, ám ha legalább az alapszámokat hozza a francia, még mindig brutálisan erős évet zárhat, amivel a legelitebb klubhoz tartozhat.
"Örülünk annak, hogy a Ligue 1-ben focizik, elképesztően cselez, kétlábas és gyors. Ha a befejezésekben is jó lenne, a liga egyik legnagyszerűbb játékosaként gondolnánk rá, és mindenekelőtt: Aranylabdát nyerhetne" – fogalmazott Ludovic Giuly bő egy hónappal ezelőtt.
Ha így folytatja, netán a párizsiak jól is szerepelnek a Bajnokok Ligájában, egyértelműen számolni kell majd vele a szavazáson. Sőt, még az is elképzelhető, hogy Dembélé egészen más játékosként vonul majd be a futballtörténelembe, mint amilyennek a karrierje első tíz éve alapján tartottuk.
Kapcsolódó témák