A Tour de France, ahogy akkor még senki sem látta - 110 éve született Robert Capa

Néhány évtizede, amikor még nem használtuk gyakorlatilag nonstop az internetet, arra kellett hagyatkoznunk, ahogy mások láttatják velünk az általunk olyannyira szeretett sporteseményeket, tájakat, embereket. Ehhez képest most már ott van a zsebünkben a világ, bárki lőhet egy menő képet a Giro d’Italián, bárki szelfizhet a Vuelta-győztessel, és bárki megörökítheti egy fotón, hogy szerinte miről szól a Tour de France.

De épp azért, mert így 2023-ban már annyira nem extra látni egy-egy ilyen fotót, bele se nagyon gondolunk, hogy mit is kellene látnunk valójában. Itt van mindjárt ez a fénykép, amit a cikk borítóképéhez használtunk. Beszéljünk most egy kicsit erről, és persze a készítőjéről, Robert Capáról, aki 110 évvel ezelőtt, 1913. október 22-én született.

A budapesti születésű Capáról általában nem az jut az emberek eszébe, hogy egy híres Tour-fotós lenne. Mégis, egyetlen fotósorozatával úgy örökítette meg a legendás verseny lényegét, hogy még ma is csodájára járhatunk.

Robert Capa 1939. július 13-án készítette a fenti képet Pierre Cloarec kerékpárüzlete előtt Quimperben. Ekkor már csak néhány hét volt hátra a II. világháborúig, egész Európa érezte a feszültséget, de a kis bretagne-i üzlet előtt állók arcán mégsem látszik a nyoma ennek.

Capa ezen a helyen két fotót is készített, ugyanabból a pozícióból, a bolttal szemben lévő járdáról. Az elsőn egy nagyjából húsz fős csoportot látunk, leginkább gyerekeket és fiatalokat, akiknek az arcáról leolvasható az izgalom, ahogy a mezőny érkezését várják.

A másodikon pedig néhány másodperccel később látjuk őket, csakhogy itt már a másik irányba néznek, ámulva követi a tekintetük a távolodó mezőnyt. Aki látott már kerékpárversenyt élőben, ismeri az érzést: huss, és már ott sincsenek.

1939-ben Capa 26 éves volt, már ismert fotósként bízta meg a Paris Match magazin, hogy tudósítson a Tourról, ami – mint azóta mi már tudjuk – az utolsó volt 1947-ig. Capa munkáit, különösen a spanyol polgárháborúban készült fotókat megismerte a világ, A milicista halála című képét 1936-ban készítette, és a touros képeit elnézve, ki tudja, milyen sportfotós lett volna a haditudósítóból, ha nem épp a történelemnek abban a borzalmas időszakában áll a kamera túlsó oldalán.

Capa egy kis, 35 mm-es fényképezőt használt a '39-es Touron, sőt, a mostanra már teljesen megszokott motoros operatőri szerepkört is kiharcolta magának: akkoriban ez rendkívül veszélyes volt, és a szervezőknek nem is tetszett az ötlet, de ő mindeneképpen szeretett volna menet közben a motorról is fotózni.

Emellett nem „csak úgy” magát a versenyt örökítette meg, előszeretettel figyelte a versenyzők arckifejezését, a szenvedést és a boldogságot, a nézők reakcióit, a két szakasz között vödrökben tisztálkodó versenyzőket, és mindent, ami a mai szemnek már nem hat újdonságként, de akkoriban igazi kuriózumnak számított.

Capa 1954-ben Indokínában tudósított a függetlenségi háborúból, munka közben, amikor egy fotót szeretett volna készíteni a tájról, taposóaknára lépett, és mindössze 40 évesen életét vesztette.

„Egy termosz konyakot, néhány jó öltönyt, egy gyászoló világot és a képeit hagyta hátra, amelyek között a modern történelem legnagyobb megörökített pillanatai vannak" - írta John Morris szerkesztő Capa gyászjelentésében.

Forrás: Magnum Photos, The Guardian, CNN