Amíg foci van, apa is van - a telexes Haász János nagy gólt rúgott első prózakötetével

Frissítve 16/03/2022 - 11:22 GMT+1

A telex.hu szerkesztője, Haász János egy nagyon erős atmoszférájú identitás- és felnövéstörténettel jelentkezett. Az Apám óriás lesz című kötetének novellái időutazások a ’80-as évekbe, a Népsport, a gombfoci, Nyilasi Tibor Fradijának világába. Lehet-e apát építeni emlékekből? Mennyire lehetnek otthonosak a focipályák? Meccsek, amelyek nem 90 percig és nem addig tartanak, amíg mi nyerünk.

Nyilasi Tibor épp gőlt lő a Ferencváros mezében

Fotó: MTI

Haász János Apám óriás lesz c. novelláskötetének a futball az egyik fő szervezőeleme.

"Hogy meccsre megyünk, az természetes, a világ eleve úgy van elrendelve, hogy az ember meccsre jár.” - olvashatjuk Haász János Néha még álmodom arról a meccsről című tárcájában, amely a Telexen is megjelent és bekerült a szerző által szerkesztett válogatásba, A fukusimai búvár és más novellák c. könyvbe.

Ezt a fonalat fűzi tovább, mivel a foci az egyik szervező eleme Haász János Apám óriás lesz című, a 21. Század Kiadónál frissen megjelent novelláskötetének (a harmadik könyve, de az első novelláskötetete), amely egyben nagyon személyes, intim időutazás, vissza a múltba, a ’80-as évek analóg, matchboxos, gombfocis, cigirágós, télifagyis, rakétamászókás világába.

Kultúra

"Aki a labdát hozza, azt be kell venni" - Szüts Miklós emlékére

15/03/2024 - 15:50

"Internet és mobiltelefonok nélküli korban nőttem fel. A világ, amit ismertem, eltűnt.” – ezt Joachim Trier A világ legrosszabb embere c. varázslatos filmjében mondja az Anders Danielsen Lie által nagyszerűen alakított Aksel, a férfi főszereplő. Valami ilyesmiről van szó az Apám óriás lesz-ben is, egy letűnt korba repülünk vissza a novellák által.

A megindító történetek középpontjában az elbeszélő apja áll, akit hőssé emelnek az ifjúkori emlékek. Egy olyan coming of age-történetet kapunk a telex.hu-ról ismerős tárcaszerzőtől, amelyben az a lényeg, hogy miközben felnövünk, hogyan maradhat meg a bennünk élő gyerek.

Apa Fradi-szurkoló, azt mondja, hogy a férfiember már csak olyan, hogy szereti a focit, és ha a focit szereti, akkor a Fradit szereti.

Esterházy Péter is ezt írta az Utazás a tizenhatos mélyére c. könyvében: "Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő.”

Focipályákon sétálunk át, csak nem éjszaka, mint a Galaxisok dalában, a tesiórák pillanatai villannak be, nagy szabadtéri futások, a gombfocizások a betonon, meg a barátoknál. Itt a szabadidejükben a felnőttek egy üveg Kőbányaival a kezükben nézik a tévében a focimeccseket, olvassák a Népsportot, töltik ki a Totót.

Ebben a vidéki, viharsarki miliőben Jancsika, Szokolai, Nyilasi és Ebedli a hős, ha a Fradi nyer, helyreáll a világ rendje, mert "apa gyerekkora óta Fradi-szurkoló… apával lehet a fociról beszélni, apa mindent tud a fociról… apa a Népsporttal fekszik és a Népsporttal kel… apa tényleg mindent tud a fociról, neki kellene a szövetségi kapitánynak lennie”.

Ezeket a könyv egyik legerősebb darabjában, A gombfocipálya c. szövegben olvashatjuk, amely párhuzamba állítható Grecsó Krisztián Örökrangadó c. novellájával, amelyik szintén idén jelent meg a Valami népi c. kötetében.

Mindkét szövegben az apa, a fiú és a labdarúgás a főszereplő, mindkét esetben a foci köti össze a két családtagot, az adja a kulisszákat, csak más klubért rajong az édesapa, de így is kiválóan játszik rá egymásra a két novella.

"Apám hajthatatlan MTK-drukker volt, és így gyerekként persze én is, még ha utáltam is, hogy egy alföldi faluban, ahol rajtunk kívül mindenki Fradi-drukker volt, éppen egy olyan csapatot kell szeretni, amit a legádázabb ellenségnek tartanak.” – írja Grecsó, aki egyébként Haász kötetéhez egy erős ajánlót fogalmazott meg.

Az Apám óriás lesz-ben az elbeszélő képekből, emlékekből gyúr magának apát. És amíg foci van, apa is van.

Az apa, az olyan, hogy az nem téved… A magyar futballtudomány legnagyobb koponyáinak egyike apa, efelől nincs kétségem ilyenkor. Se…

A kötet (Apám óriás lesz), valamint további három novella címében szerepel az apa szó: Apa nadrágja, Apa karórája (a három kedvenc szövegünkből kettő, utóbbiról talán másnak is eszébe jut a Ponyvaregényből az aranyóra története Christopher Walken néhány perces emlékezetes előadásában), Apa ballonkabátja.

Persze rögtön Cseh Tamás és Bereményi korszakos dala, az Apa kalapja ugorhat be ezekről. Egy nagy, a fiú számára rendkívül fontos apa képe rajzolódik ki ezekben a szövegekben, de úgy, hogy az elbeszélő a jelenből tekint vissza gyerekkorára, és az akkori közös élményeiket, az édesapa útravalóul szánt mondatait értelmezi újra felnőtt szemszögből, amelyektől az apja óriás lett.

A cikk szerzőjének legtöbbször emellett Háy János Lánydal c. verse – és belőle a lentebb olvasható részlet - jutott eszébe a kötet olvasása közben, amelyet az Óriás (!) zenekarból ismert Egyedi Péter zenésített meg tavaly megjelent pazar szólólemezén, az Mmamt II-n.

"Az én apám magyar népdal,
Kodály Zoltán gyűjtése,
vagy mégsem, inkább
Bartók Béla gyűjtése."

Öt kedvenc idézetünk az Apám óriás lesz c. könyvből

"A szájából a legcsúnyább káromkodás is olyan, mint a magyar népmesék elején előkacskaringózó virágszár.”

"Minden meccsen a játékoskijárónál szurkolunk, apa és én, mi vagyunk a tizenkettedik játékos, mi ketten, együtt.”

"Így kellene lakniuk a családoknak, mondom egyszer apának a padlásteraszon, hogy a nagymamák közel lakjanak az unokáikhoz, hogy a szülők közel lakjanak a gyerekeikhez, hogy senki ne legyen idős korában se magányos, meg gyerekkorában se magányos.”

"Ezt most kell elkezdeni, hogy válogatott meccsre ját az ember, mondja apa, és tudom, hogy az ember, az itt most én vagyok, ültömben is kihúzom magam, gerincem keménysége egy kapufáé, nem gyerek vagyok, hanem ember. Szurkolótárs.”

"A kocsi felhördült, mint egy államtitkár, akit csak öt százalék kenőpénzre áraztak be egy kisalföldi szánkódomb-fejlesztési nagyberuházásnál.”

A történetek kis helyiségekből, a nappaliból, egy gombfocipályáról, egy alacsonyabb osztályú focicsapat pályájáról, vagy egy órásboltból indulva sokkal nagyobb terekbe nyílnak ki, például a Népstadion lelátójára, vagy a Sziget fesztiválra.

Az Állj mellém c. film végén Richard Dreyfuss bepötyögi a gépébe a film utolsó elhangzó mondatát elhunyt gyerekkori cimborájáról:

"Soha többé nem volt olyan barátom, mint akkor, 12 éves koromban. De van bárkinek is?” Ahogy a megboldogult radiocafé 98.6 szlogenje mondta: "Van barátod.” Haász Jánosnál ez az apa, akire felnéz a fia.

"Apa keze szürkésbarna, a hamutól és a Népsport címlapjának olcsó nyomdafestékétől, fog az újság, apa fogja az újságot, ami megfogja őt, mondja… A lelátón mindannyian apa összemaszatolt ujjai vagyunk.”

De amikor már nincs apa, foci sincsen.

Egy aranykor ért véget, és maradtunk, akik nem voltunk soha: apa összemaszatolt, szürke ujjai.

Ahogy ez a Néha még álmodom arról a meccsről c. szövegből való idézet rájátszik Krusovszky Dénes nagy, Akik már nem leszünk sosem c. regényének címére, úgy összefoglalható ezzel az az időszak, a gyerekkor is, amelyet a kötet két kézzel összefog és nem ereszt: akik voltunk, de akik már nem leszünk sosem.

Néha még álmodom arról a meccsről - Illusztráció: Fillér Máté/Telex

Fotó: From Official Website

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Kultúra