Vendég a saját hazájában: A Vuelta korábbi dobogósa hét év után tér vissza Ausztráliába

Publikálva 28/11/2023 - 19:35 GMT+1

Jack Haig óriási ígéretként érkezett meg az országúti kerékpárba, és bár nem lett belőle Grand Tour-győztes, egy nagyon eredményes pályafutást tudhat magáénak, amelynek még koránt sincs a végén. A korábbi Vuelta-dobogós mesélt arról, milyen ausztrálként Európába költözni és családot alapítani, értékelte a 2023-as szezonját, és előretekintett a karrierje utáni évekre is.

Jack Haig | Tour of the Alps 2023 | Cycling Men | ESP Player Feature

Fotó: Getty Images

Jack Haig ausztrál kerékpárosként nem volt olyan szerencsés, mint sok európai riválisa, akiknek elég volt kilépniük az ajtón, és máris szembejött velük a profi kerékpár.

Az ausztráloknak ennél jóval hosszabb utat kell megtenniük, és közben kemény döntéseket kell meghozniuk. Alapvetően két választásuk van: vagy földrészt váltanak, vagy kettéhasítják az életüket, felépítenek két identitást, és ingáznak a két félteke között.

„Sok minden változott azóta, hogy én profi lettem” – mondta Haig. „A világ kisebb lett, így könnyebb profinak lenni nem európaiként is. Igaz, közben meg nehezebb is lett itt boldogulni.”

Tour de France

A Jumbo-Visma bedobta a gereblyét a Tour 4. szakaszán, Van Aert "berepült" a célba

05/07/2022 - 19:31

„Amikor elkezdtem a pályafutásom, eldöntöttem, hogy az életem Európában fogom élni. Sokan megpróbálnak ausztrálként vagy amerikaiként hazautazni az offszezonra, de ők is egyre több időt töltenek Európában, aminek az az eredménye, hogy jobban teljesítenek a versenyeken.”

Persze a színvonalemelkedésnek megfizetik az árát is.

„Legutóbb 2016-ban voltam Ausztráliában. Ez már annyira régen volt, hogy gyakorlatilag megszűnt az otthoni szociális életem.”

Haig szerint ez a legnagyobb személyes áldozat, amit az ausztráloknak meg kell hozniuk. Ennek ellenére neki sikerült jól kijönnie a dologból. Andorrába költözött, megnősült, gyermeke született, és közben profi kerékpárosként is egy szép pályafutást épített fel magának.

„Hiába érek el egy olyan eredményt, ami viszonylag nagy nyilvánosságot kap, ha hazamennék Ausztráliába, csak a családom és a barátaim tudnák, hogy ki vagyok. Én elértem egy olyan szintet, ami jó életet biztosít nekünk. Sok ausztrálnak azonban komoly kockázatot jelent Európába jönni, maguk mögött hagyni a társas kapcsolataikat, miközben választhatnák azt, hogy maradnak otthon, egyetemre mennek, és megállapodnak.”

Jack Haig

Fotó: Eurosport

Haig azonban, ha tehetné sem csinálna semmit sem másképp. Ráadásul számára a nagy elhatározás egy kis döntéssel kezdődött, amely aztán elindította a lavinát.

„Úgy volt, hogy a GreenEdge-ben tekertem, és jött a szeptember, amikor a csapat a szokott módon megkérdezte, ki, mikorra szeretné a repülőjegyét Ausztráliába.”

„Akkor már volt egy házam Andorrában, és igazából már több mindenem volt Európában, mint otthon. Akkor már nagyjából tudtam, hogy viszonylag sikeres profi kerékpáros lehet belőlem, és tudtam azt is, hogy ehhez az kell, hogy Európát nevezzem ki otthonomnak, és befejezzem az ingázást a két földrész között.”

Haig egyre inkább megvetette a lábát a Pireneusokban, és hamarosan ez a vidék lett az otthona.

„Elkezdtem itt még jobban berendezkedni, aztán találkoztam a későbbi feleségemmel, lett egy kutyánk, szóval egyre nehezebb lett volna már elmenni, úgyhogy maradtam.”

Annak idején tudta, hogy nagyjából az az élet vár rá, ami végül is megvalósult, a kerékpáros karrierje utáni időszakot illetően azonban bizonytalan.

„Ez egy érdekes téma, amelyről gyakran kérdeznek az offszezonban, amikor a feleségemmel elmegyünk vacsorázni, vagy viszem a fiam az oviba. Őszintén szólva azonban, fogalmam sincs.”

„Egyrészt lehet az, hogy itt maradunk, kiderül majd, milyen lehetőségem lesz Andorrában. De az is lehet, hogy hazamegyünk Ausztráliába, ahol mégiscsak mindenki azt a nyelvet beszéli, ami közel áll hozzám.”

Jack Haig

Fotó: AFP

Azzal, hogy Európába költözött, az egyetemi diploma lehetőségét félretette. Az is lehet, hogy nem csak átmenetileg, hanem könnyen lehet, hogy végleg.

„Őszintén szólva én nem találom akkora értéknek az egyetemi diplomát. Sokan megszerzik, aztán nem is használják a munkájukhoz. A diploma inkább csak papírt ad azokról a készségekről, amelyeket amúgy is elsajátítottak. Persze ki lehet pipálni, be lehet írni az önéletrajzba, és aztán csinálhatsz valamit, aminek nincs is köze ahhoz, amiről papírod van.”

Haig elismeri, hogy sokaknak a diploma megszerzése az a feladat, amit meg kell ugraniuk, neki viszont inkább az Európába költözés volt az személyes szinten, és aztán az, hogy itt otthonosan érezze magát, és családot alapítson.

„Sosem élveztem a sulit, sosem gondoltam, hogy majd jobb munkám, jobb életem lesz általa. Talán figyelhettem volna jobban a társas kapcsolataim ápolására, és kevésbé kellett volna a sportra koncentrálnom. De közben meg, ha nem tettem volna eleget a sportba, akkor nem jutottam volna elég messzire.”

„A lényeg szerintem a kommunikációs és a problémamegoldó készség. Ha ezekben jó vagy, akkor már csak találkoznod kell egy olyan emberrel, aki kinyitja neked a megfelelő ajtót, és megkínál valamilyen lehetőséggel. Aztán onnan mehet minden tovább a maga útján.”

Persze most még a kerékpár a legfontosabb a számára. A 2023-as szezonban ráadásul Gino Mäder tragikus halála sok mindent zárójelbe tett a csapatnál.

Nyilván nehéz ezt kollektíven, csapatként feldolgozni, hisz a versenyzők szinte soha sincsenek mind együtt.

„Nagyon nehéz dolog ez, mert van, hogy egy csapattársaddal akár egy évig sem találkozol. De ott van például Matej Mohorič, akivel együtt nyomtuk le a Tourt, így tudtunk beszélgetni, persze néha jó volt csak csendben lenni és versenyezni.”

Ami a szezonját illeti, Haig ugyan nem produkált kiugró eredményt a Grand Tourokon, az egyhetesekről azért voltak szép eredményei. Harmadik lett az Alpson, ötödik a Dauphinén és tizedik a Nizzán. Ráadásul egymás után lenyomta a Girót, a Dauphinét és a Tourt.

Még két évig biztosan a Bahrainnél tekerhet, úgyhogy van még ideje bizonytani. A következő szezon ráadásul másképp kezdődik majd, mint ahogy azt mostanában megszokta.

„Ez az időszak régen nagyon kalandosan telt, sokat utaztunk hátizsákkal a világ minden tájára, Hong Kongba, Japánba, Sri Lankára, Marokkóba. Azzal, hogy édesapa lettem, a dolgok megváltoztak egy kicsit. Azután például, hogy 2021-ben dobogóra állhattam a Vueltán, egy lakókocsival utaztuk be Portugáliát. Három hétig semmi kerékpár, szörf, futás vagy túrázás. Mint egy idős ember.”

Primoz Roglic, Enric Mas, Jack Haig - Vuelta, 2021.

Fotó: AFP

Aztán eljön a november újrakezdődnek az edzések, és egymás után jönnek az edzőtáborok.

„Négy hetet töltök kerékpár nélkül, de azt azért elég aktívan. Aztán szép lassan visszaállok edzésbe, majd jönnek a táborok. Decemberben van két hét, majd januárban is, aztán mivel újra vannak ausztrál versenyek, elmegyünk Ausztráliába. Februárban jönnek a Kanári Szigetek, utána pedig a versenyek. Így elég gyorsan elszalad a tél.”

Az idén még gyorsabban telik majd a tél, hisz Haig hét év után visszatér Ausztráliába, a Tour Down Underre. Azt, hogy hol, mely versenyeken indul utána, még nem tudja.

Egy biztos, különös érzés lesz a számára, amikor majd újra ausztrál földre lép. Vendég lesz a saját hazájában.

via GCN

Critérium du Dauphiné