Másfél éve már Vingegaard-t szorongatta, idén berobbanhat a vb-címről álmodó skót tehetség

A nap, ami örökre bevésődött Oscar Onley emlékezetébe, és amikor a bringarajongók először felfigyeltek a dsm tehetséges hegyimenőjére. A kelsói származású Onley egy évtizede készült már erre a napra, rótta a kilométereket előbb a hullámzó skót vidéken, majd, ahogy az AG2R utánpótlás-csapatához került, a francia Alpok kapujában, hogy aztán Hollandia sík útjain kössön ki, már a dsm u23-as sorát erősítve. Ahogy fejlődött, úgy jöttek az egyre bíztatóbb eredmények is, de szupertehetségnek kikiáltott kortársaival ellentétben Onley nem vert nagy hullámokat. Azon a szeptemberi napon viszont végre neki is jutott egy kicsi a reflektorfényből.

Onley a Horvát körversenyen lehetőséget kapott arra, hogy a dsm felnőtt csapatában is kipróbálja magát, és mindenekelőtt tanuljon, így nyomás nélkül tekerhetett. Amikor megtudta, hogy a friss Tour de France-győztes Jonas Vingegaard is rajthoz áll, azt gondolta, labdába se rúghat majd – de megilletődöttsége rögtön elszállt, amikor a 2. szakaszon a győzelemért harcolt a dán bringással. Néhány nappal később Onley bizonyította, ez nem kicsúszott eredmény volt tőle, hiszen a labini hegyi befutón is egyedül ő tudta végig tartani Vingegaard tempóját, ezzel pedig letette a névjegyét a profi mezőnyben.

„Meghatározó élmény volt, miután egyszer csak minden a helyére került. Azt hiszem, egy egyenletesen felfelé ívelő utat jártam be addig, szépen kirajzolódó mérföldkövekkel” – emlékszik vissza a 21 éves Onley, aki 2024-ben a második profi szezonjának futott neki a dsm-firmenich versenyzőjeként, és a Tour Down Underen rögtön be is húzta a királyszakaszt – de erre majd visszatérünk.

Ahhoz képest, hogy manapság már fel sem húzzuk a szemöldökünket olyan történeteken, hogy junior versenyzők egyből WorldTour-szintre ugranak, és már újoncként nyeregetnek, Onley útja jóval visszafogottabbnak mondható. Noha a skót bringás fejlődési íve korábban még teljesen normálisnak számított, az olyan „ufókat” látva, mint Remco Evenepoel vagy Josh Tarling, úgy tűnhet, mintha elkésett volna. Onley szerint viszont épp az U23-ban eltöltött évei formálták őt azzá a versenyzővé, akit most komoly reménységként emlegetünk, ezért nagyon hálás ezeknek a devo-programoknak.

„Ifi versenyzőként nem voltam igazán kiemelkedő” – ismeri el Onley. „Most is viszonylag kis termetűnek számítok, de az u14-es és u16-os korosztályban tényleg nagyon apró voltam, így sem a pályaversenyek, sem a kritériumok nem feküdtek nekem. Sosem voltak figyelemreméltó eredményeim.”

Onley sokáig a futást érezte a neki való sportnak, és csak akkor feküdt rá komolyabban a kerékpározásra, amikor 18 évesen bekerült a junior mezőnybe. Noha Skóciában a szövetség minden lehetőséget megadott neki a fejlődésre, Onley bevallja, alkata miatt a pályaversenyzés sosem volt a kedvence, így nem vett részt a British Cycling sztárgyáros utánpótlás-képzésében, amely sok tehetséges brit fiatal számára egyenes utat biztosít a sportág csúcsára.

A hegyeken villogó Onley számára logikus lépésnek tűnt átjönni a kontinentális Európába, ahol jobban érvényesülhet a tehetsége, mint a relatíve sík nagy-britanniai versenyeken, így másodéves juniorként csatlakozott is az AG2R utánpótlás-programjához. Azonban a 2020-ban kitört pandémia keresztülhúzta az ő számításait is, és gyakorlatilag egy teljes szezonja ment a kukába ebben a sorsdöntő korban.

„Nagyon is megéreztem azt a lyukas szezont, amikor 2021-ben felkerültem a dsm devo-sorához. Rögtön bedobtak a profik közé, mert akkor még viszonylag kevés u23-as versenyt rendeztek meg. Ez elég nagy ugrás volt. Sok időbe telt, mire újra felvettem a versenyek ritmusát” – magyarázza Onley. „Matt Winstonon [korábbi profi kerékpáros, jelenleg dsm-es sportigazgató – a szerk.] keresztül kerültem kapcsolatba a csapattal. Meg is lepődtem, hogy egyáltalán érdeklődnek irántam, mert nem voltak kimagasló eredményeim.”

Ilyen előzményekkel nem is csoda, hogy Onley bemutatkozása az u23-asok között nem lett egy tündérmese; az első öt versenyét feladta, majd eltörte a kulcscsontját is, miután azt is megkérdőjelezte, helyes döntés volt-e a dsm-hez szerződnie.

„Eljutottam arra a pontra májusban, hogy már azon gondolkodtam, talán túl nagy volt nekem ez az ugrás, és jobban jártam volna, ha máshová igazolok és kisebb versenyeken indulok, de a csapat nagyon jól kezelte ezt a helyzetet, semmiféle nyomást nem raktak rám” – mondja Onley. „Nyáron aztán kezdtem felvenni a ritmust és lenyomtam néhány többnapos versenyt. Igaz, a jó eredmények még nem jöttek, de legalább már komfortosabban éreztem magam a mezőnyben.”

Onley úgy érzi, a javára vált, hogy U23-ban nyomás nélkül bontogathatta a szárnyait, és egyáltalán nem bánja, hogy a mostani trendekkel ellentétben nem állt még tinédzserként profinak. Szerinte kulcsfontosságú, hogy a fiataloknak legyen elég idejük beletanulni a versenyzésbe, mielőtt felkerülnek a WorldTourba.

„Én nem lettem volna képes a juniorból rögtön a profi mezőnybe ugrani, de nem is akartam, sőt, még két u23-as szezon után is kissé korainak éreztem. Szerintem az u23-as kategória kifejezetten fontos, és ebben a korban még sok versenyző fejlődésben van fizikálisan” – magyarázza Onley.

2022-ben aztán jött a pozitív fordulat, és néhány viszontagságos és kétségekkel teli év után végre kezdett kifizetődni az elvégzett munka, olyannyira, hogy Onley még a saját várakozásait is felülmúlta.

Onley az egyik legrangosabb u23-as versenynek számító Giro della Valle d’Aosta királyszakaszán aratott győzelemmel jelezte, nem csupán hasznos segítő, hanem ő maga is kiváló bajnok-alapanyag.

„Az Aosta egyik szakaszán begörcsöltem és sok időt buktam összetettben” – idézi fel Onley az első komoly győzelmééig vezető utat. „De tudtam, hogy én vagyok az egyik legerősebb azon a versenyen, szóval csak meg kell találnom azt a napot, ahol a legjobb esélyekkel tudok bekerülni a nap szökésébe. A sportigazgatóm biztosra vette, hogy az utolsó szakaszon hazaér majd a szökés, úgyhogy csak arra koncentráltam, hogy ott legyek elöl. Onnantól kezdve pedig minden összeállt.”

És valóban, Onley szezonja egy talán még nagyobb bravúrral folytatódott, hiszen ha nem is nyert végül szakaszt a 2022-es CRO Race-en, a Vingegaard-ral vívott csatái és a Tour-győztes mögött megszerzett második helyei minden addigi eredményét túlszárnyalták. A Horvátországban mutatott teljesítményével a média érdeklődését is felkeltette, ám Onley-val nem szaladt el a ló, reális célokkal vágott neki 2023-nak.

„Fontos, hogy az ember józan tudjon maradni ilyen eredmények után is, és emlékeztesse magát, hogy ez még csak egy verseny volt. Vingegaard nagyon erős versenyző, de az, hogy a horvát körön meccseltem vele, nem jelenti azt, hogy már rögtön a Touron is fel tudnám vele venni a versenyt” – mondja Onley. „Meg kell találni a balanszot, hogy az ember egy egészséges mértékű önbizalommal tudjon odaállni a következő versenyére, de ez ne csapjon át túlzott magabiztosságba.”

A dsm-nél nem is vesztegették az időt, gyorsan felajánlottak neki egy WorldTour-szerződést, még mielőtt bárki elhappolhatta volna előlük. Onley pedig nem hezitált sokat, hiszen minden amellett szól, hogy holland sornál folytassa pályafutását.

„Az is vastagon hozzájárult a döntésemhez, hogy semmin sem akartam változtatni az első profi évemre. Jól éreztem magam a csapatnál, úgyhogy adta magát, hogy a DSM-mel álljak profinak. És tényleg úgy éreztem, mintha nem is változott volna semmi, komfortos volt az átmenet” – meséli Onley.

Onley újonc éve természetesen még a tanulás jegyében telt, és tanulságokból nem is volt hiány: 2024-ben például már jól elkülöníthető blokkokra fogja osztani a szezonját, hogy jobban tudja időzíteni és kitartani a csúcsformáját, és elkerülje a nagy összeomlásokat.

„Tavaly a Dauphinén túlfeszítettem a húrt. Ott ütött vissza az a sok versenynap, ami év eleje óta került a lábamba, durván meg is zuhantam. Idén emiatt biztos nem fogok ennyi versenyt menni egyhuzamban” – jelenti ki.

A magát robbanékony hegyimenőnek tartó Onley reméli, a brit válogatottnál is figyelemmel kísérik a fejlődését, mert nagy vágya, hogy egyszer az országát képviselhesse és a szivárványszínű trikóért harcolhasson a vb-n. Az idei, zürichi pálya például kifejezetten tetszik neki, így már előre esküszik, hogy nem okozna csalódást, ha megkapná a lehetőséget.

A vb-keretbe kerülés felé pedig már tett is egy fontos lépést, hiszen a Tour Down Under legikonikusabb emelkedőjén, a Willunga Hillen olyan sztárokat nyomott le, mint Simon Yates vagy Julian Alaphilippe.

Oscar Onley tehát villámrajtot vett 2024-ben, és ha eddig valaki egyversenyes csodának gondolta volna, most már biztosra veheti, erről a skót srácról még sokat fogunk hallani.

via Rouleur