„Gyilkosok vagytok! Igen, gyilkosok” – Kemény kritikákat kaptak a szervezők, amikor a Tour de France először érkezett a Pireneusokba

Ezek a L’Auto újságírójának, Charles Revaud-nak a szavai, aki arról a napról tudósított, amikor a Tour de France első alkalommal érkezett meg a Francia Pireneusokba. Nem túlzás állítani; történelmi lépés volt.

Alphonse Steinès a Tour atyjának tartott Henri Desgrange asszisztenseként dolgozott a versenyt szervező L’Auto nevű lapnál, ötletgazdaként ő nyerte meg a feladatot, hogy járja be kerékpárral a hegyeket, és győzze meg hitetlenkedő főnökét arról, igenis jó döntés idehozni a francia kört. Az ő nevéhez fűződik az a legendássá vált telegram, melyben Desgrange-nak arról ír, hogy a Tourmalet-ra vezető út "tökéletesen járható". Ez persze blöff volt, hiszen emberünk gyalogolni kényszerült a hatalmas hótorlaszok miatt, és éjjel, Barèges település fényei felé botorkálva találtak rá átfagyva, közel hipotermiás állapotban.

Desgrange ugyan eleinte őrültségnek tartotta a tervet, de végül Steinès "ajánlását" követve úgy döntött, vállalja a kockázatot és bejelentette, hogy két pireneusi szakasz is bekerül az 1910-es verseny útvonalába. Az első Perpignanból Luchonba vezetett a Portet, a Port, a Portet d’Aspet és az Ares emelkedőkön át, míg a másik Luchon Bayonne-ba tartott, keresztül a Peyresourde-ön, az Aspinen, a Tourmalet-n és az Aubisque-on. Ismerősek, ugye? Ma már szinte mindet a Tour mitikus hegyei közé soroljuk, de ne felejtsük el, ekkor még szó sem volt sima, aszfaltozott utakról.

Steinès természetesen tudta – hiszen szó szerint a saját bőrén tapasztalta meg –, hogy mindez olyan kihívás lesz a Tour indulói számára, amilyennel még soha korábban nem találkoztak.

Két nappal a párizsi rajt előtt publikált is egy cikket, melyben már mintegy előre magyarázkodva úgy fogalmazott, "a Tour de France nem egy kellemes tekerés, az istenit! Lennie kell benne némi nehézségnek is, a Pireneusokban ezek a nehézségek hangsúlyosabbak lesznek, ennyi az egész…

A 22 évesen már kétszeres Paris-Roubaix-győztes Octave Lapize is ott volt aközött a 62 versenyző között, aki július 19-én, hajnali (!) 3 óra 30 perckor elrajtolt Perpignanból, hogy 289 km megtétele után Luchonba érjen. Az Alcyon – Dunlop csapat bringásának ez volt mindössze a második Tourja, miután 1909-ben öt versenynap után kiszállt. A 9. szakasznak a második helyről vághatott neki 15 pontos hátránnyal az összetettben éllovas luxemburgi François Faberhez képest.

Lapize az utolsó előtti emelkedőre, a Portet d’Aspet-ra tartogatta a nagy megindulását. A rajttól kezdve a verseny elejében helyezkedett, az Aspet csúcsától 3 kilométerre lévő ellenőrzőpontnál pedig már csak hárman voltak az élcsoportban. Ekkor hagyta ott két szökevénytársát, Émile Georget-t és Charles Crupelandtot. Ahogy mondani szokás, már csak a célban látták viszont.

Lapize végül 18 perces előnnyel nyerte a szakaszt, de mivel akkoriban a Touron egy olyan pontrendszer volt érvényben, ahol a helyezési számokat vették figyelembe összetettben, ez a kimagasló teljesítmény is csupán két ponttal ért többet, mint Faber harmadik helye, vagyis alig tudta csökkenteni lemaradását.

Ennek ellenére a meghatódott Desgrande másnap azt írta lapjában, hogy "Lapize lesz a nyolcadik Tour de France igazi felfedezettje. Nem hiszem el, és ezt tényleg őszintén mondom, hogy el fogja tudni lopni az összetett verseny első helyét, de

A pireneusi dupla második felvonása, az 1910-es Tour de France 326 kilométeres 10. szakasza – több szempontból is – minden idők egyik legmeghatározóbb napjaként vonult be a francia körverseny történetébe. Lapize a Peyresourde-ön, az Aspinen és a Tourmalet-n is elsőként haladt át, mielőtt az élcsoport odaért volna az Aubisque lábához.

A kerékpáros legendáriumok úgy tartják, hogy a hegytetőn Steinès és kollégája, Victor Breyer várt arra, hogy feljegyezhesse a versenyzők helyzetét és idejét, ám súlyos percek, majd teljes órák teltek el anélkül, hogy bárki is elhaladt volna előttük, így aggódni kezdtek.

Mégis mi történt? Volt valami szörnyű tömegbaleset? Megtörték a komplett mezőnyt, vagy amitől Revaud is tartott, ezzel az útvonallal tényleg túllőttek az emberi teljesítőképesség határain?

Évekkel később, a Sport et Vie lapjain François Brigneau idézte fel az aznapi eseményeket, és arról írt, hogy hosszas várakozás után végre feltűnt egy kábult kerékpáros, "szemei szinte kiestek a helyükről, szája tátva". De ő nem Lapize volt. "Ki maga? Hol vannak a többiek?" – kiáltott oda neki állítólag a mellette futó Breyer. "De a versenyző ebből semmit sem hallott" – írta Brigneau. "Nem válaszolt semmit. Csak nyöszörgött és a lábait rázogatta, rajtszáma félig lógott a levegőben."

"Ez Lafourcade" – azonosította be Steinès a napot később ötödikként záró franciát. "Egy isolé [félprofi] Bayonne-ból". Lapize csak 15 perccel később bukkant fel, és ha hihetünk ennek a visszaemlékezésnek, ekkor odafordult Desgrange embereihez, majd nekik szegezte a halhatatlanná vált szavakat: "Vous êtes des assassins. Oui, des assassins."

Azaz:

De vajon tényleg így történt? A Desgrange-féle L’Autóban megjelent tudósításokban arról lehetett olvasni, hogy Lapize leszállt a kerékpárjáról az Aubisque első kilométerein, és azt mondta Breyernek: "Bűnözők vagytok! Hallod? Mondd meg Desgrange-nak, azt üzenem neki, hogy nem kérhet emberektől ekkora erőfeszítést. Elegem van!" A leírtak alapján Breyernek ezután sikerült Lapize-t rábírnia a folytatásra.

Mindezt összevethetjük azzal az interjúval is, amit maga Steinès készített Lapize-zal Bayonne-ban, ebben így szólt az ominózus mondat: "Desgrange egy gyilkos." Három különböző forrás, három különböző variáció a Tour egyik leggyakrabban felemlegetett hőskori történetére, egy biztos: a versenyzők nem voltak elragadtatva a Pireneusok emelkedőitől.

Leírni is elképesztő, de 14 óra kőkemény versenyzés után a szakasz sprintben dőlt el, Lapize épphogy lenyomta az olasz Pierino Albinit a győzelemért. Faber úgy végzett harmadikként, hogy menet közben négyszer kapott defektet, vagyis Lapize ismét csak két ponttal jött hozzá közelebb.

Azonban a francia lendülete kitartott, és luxemburgi riválisa előtt tudott végezni a következő három szakaszon, ezzel végre átvette a vezetést, Caenban pedig nyert egy újabb etapot (már a negyediket ezen a Touron), így első helyét meg is őrizte Párizsig. Ez volt az első és egyetlen alkalom, amikor Lapize befejezte a Tour de France-t, a végelszámolásnál négy ponttal megelőzve Fabert – éppen annyival, amennyivel a Pireneusokban többet gyűjtött nála.

A göndör haja miatt gyakran "Frisének" becézett Lapize, akit Desgrange egyszer úgy jellemzett, hogy "kezei olyanok, melyekkel bármilyen kormányt össze tudna zúzni, amikor a hegyeken felfelé haladva ránehezedik", a francia légierőhöz csatlakozott az első világháború kitörésekor, és 1917-ben halt meg, amikor repülőjét lelőtték.

A gépet később helyrehozták, és korábbi pilótatársai egy megható üzenetet írtak a kabinjára: "Ezt az Öreg 4-est szeretett és szerencsétlenül járt bajtársunk, O Lapize vezette" – olvasható rajta. "Akárki is vagy, ne szállj be anélkül, hogy gondolnál erre a briliáns pilótára, aki dicsőségesen esett el."

A Tourmalet tetején 1999 óta minden nyáron kiállítanak egy, a "Tourmalet Óriása" nevű vasszobrot, mely egy nagyobb, a Tour de France történetét bemutató konstelláció része. A szobrot az itt elsőként áthaladó Octave Lapize emlékére "Octave-nak" is szokták becézni.

Forrás: Cyclist

Borítókép forrása: X/@LeTour