Nagyon boldog voltam, aztán rám szólt valaki, hogy nem kellene – Amikor Casartelli életét vesztette, a mezőnynek fogalma sem volt róla, mi történt

Harminc évvel ezelőtt, 1995. július 18-án a Pireneusokban található Portet-d'Aspet hágó lejtőjén veszítette életét mindössze 24 évesen az olasz kerékpáros, Fabio Casartelli, az 1992-es barcelonai olimpia bajnoka. A L'Équipe újságíró-riportere, Philippe Le Gars ott volt azon a végzetes napon, ő készített az évforduló alkalmából egy visszaemlékezést, ezt közüljük most magyarul.

Az 1995-ös Tour de France 15. szakaszát a Festina - Lotus versenyzője, Richard Virenque nyerte, ám amikor elérkezett volna az idő az ünneplésre a befutónál, a mezőny gyászba borult.

Saint-Girons-ban július 18-án, kedden, az Ariège régióban tartott pihenőnapot követő szakasz rajtjánál a mezőny szinte sugárzott, a franciák eufóriáját Laurent Jalabert zöld trikója, és Virenque pöttyöse fűtötte, utóbbi még meg is jegyezte a rajtceremóniánál, hogy jó érzése van a nappal kapcsolatban. De még az egyébként nem épp az érzelmei kimutatásáról híres Miguel Indurain arcán is fel lehetett fedezni egy-egy mosolyt - a Banesto csapat legendája épp az ötödik Tour-győzelmére készült.

A mezőny 10:30-kor indult el Saint-Girons-ból Cauterets-be, és a nap hat emelkedőjéből az elsőn, a Portet d'Aspet-nél visszafogott tempót diktált. A reggeli ködöt addigra végre feloszlatta a napsütés.

Milano - Sanremo

Van der Poel: "Csak idő kérdése, hogy Pogačar Sanremót nyerjen"

4 órája

Ezen a napon Jean-Christian Biville, a sofőrünk, és én úgy döntöttünk, hogy a mezőny hátsó részéből követjük a szakasz rajtját, majd lassan haladunk a csapatvezetők sora felé, hogy minden autó mellett lelassítsunk annak érdekében, hogy elcsípjünk néhány információt. A roadbookban a Portet-d'Aspet-hez vezető emelkedő ideálisnak tűnt. A favoritok nem indítanának támadást ilyen hamar, a Col de Mente hosszabb emelkedője pedig lehetőséget adna arra, hogy visszaelőzzük a sort még a Col de Peyresourde előtt.

Philippe Bouvet, aki akkoriban a L'Équipe kerékpáros rovatának vezetője volt, és aki az esemény főnökének, Jean-Marie Leblanc-nak a piros autójából közvetítette a versenyt a Tour Rádióban, épp akkor jelentette be a nap első hegyének részeredményét: "1. Richard Virenque, 2. Bruno Cornillet". Ő így emlékezett vissza:

A szakasz nagyon nyugodt volt, fogalmunk sem volt, mi fog történni lejjebb.

A piros autó 60 km/órás sebességgel követte a mezőnyt. Mögötte Gérard Porte doktor haladt, az orvosi szolgálat kabriójában. "Az a lejtmenet nem volt veszélyes, mégis, ahogy befordultunk abba a kanyarba, átéltem orvosként életem legnagyobb tragédiáját" - mondta.

Az út a 34. kilométernél élesen balra ágazik, Philippe Bouvet valamilyen mozgást észlelt a mezőnyben. Felismert néhány mezt, néhány versenyzőt. "Motorola bukás! Museeuw elesik! Perini..."

11.50 volt. Az amerikai Motorola csapat készülődött, hogy segítsen a versenyzőjének. "Nyilván nem gondoltunk a legrosszabbra" - emlékszik vissza Hennie Kuiper csapatfőnök. "Azon gondolkodtunk, hogy kerékpárt cserélünk, de még azt sem tudtuk, hogy ki bukott."

Philippe Bouvet folytatta a rádióban: "Mi érkeztünk elsőként a mezőny végére. Láttam, hogy Johan Museeuw felállt, Fabio Casartelli pedig a földön feküdt."

A balesetben hat versenyző volt érintett, az út szélén álló nézők jelezték, hogy egy versenyző - a francia Dante Rezze - a szakadékba zuhant (ő a combján sérült meg, kötéllel húzták fel onnan). Ezzel szemben a 114-es számú versenyző, aki szinte az út közepén feküdt, nem mozdult, bukósisak pedig nem volt rajta (akkoriban ez nem volt kötelező).

A versenyorvosban, Gérard Porte-ban gyorsan tudatosult, hogy mi történt. "Fabio összegörnyedt, és nem mozdult. Ez sosem jó jel. Amikor egy versenyző megsérül, fájdalmai vannak, ezért mozgatja valamelyik végtagját, a kezét vagy a fejét. Ennél az esetnél a vérzés a szájából nem akart elállni. Már mély kómában volt."

A csapatvezetők járművei egymás után elhaladtak az 1992-es barcelonai játékokon olimpiai bajnok olasz országúti versenyző mozdulatlan teste mellett. A mi sajtóautónk, amit nem engedtek át elsőbbséggel, az utolsók között tudott csak elhaladni a helyszín mellett. A segíteni megálló orvosok, szerelők és csapatvezetők arcán látszott, hogy elsápadtak.

"Hennie Kuiper azonnal odajött hozzám, ahogy meglátott" - folytatta Gérard Porte. "Tudta, hogy mi történt. Csak annyit tudott kérdezni tőlem, hogy 'vége van, ugye?'.

Fabio Casartellit mentőautóval gyorsan elszállították, a csendőrség helikopterét pedig egy kicsit lejjebb a völgyben mozgósították. Elindultak a tarbes-i kórházba. Mielőtt visszaült volna az autójába, Dr. Porte egy kis időt töltött még a tragédia helyszínén, hogy megpróbálja megérteni, pontosan mi történt.

"Az emberek azt mondták, hogy az út szélén lévő szikláknak ütközött. De véleményem szerint a fejsérülésbe halt bele, az alsó állkapocs törését követően. Egy csont az arcában elvághatta az artériát, ezért vérzett annyira a szája."

A Casartelli-emlékmű.

Fotó: Getty Images

A verseny alatt senkit sem tájékoztattak az olasz versenyző haláláról. Virenque a Col de Peyresourde-on egy 121 kilométeres támadást indított. Úgy egy órával a befutó előtt a csapatfőnökét, Bruno Rousselt kérték meg a Tour rádióban, hogy értékelje versenyzője győzelmi esélyeit. Ekkor még senki sem tudott semmit, ez közvetlenül az előtt történt, hogy Jean-Marie Leblanc mély, búgó hangja megtörte a műsormenetet a bejelentéssel.

14.39-kor közölte, hogy a 24 éves Fabio Casartelli három sikertelen újraélesztési kísérlet után a kórházban meghalt.

"Jean-Marie azt még megvárta, amíg a családját értesítették" - mondta Jean-François Pescheux, a Tour de France (ma ASO) akkori igazgatója. "A felesége azonban nem volt otthon. A baleset és a halálhír hivatalos bejelentése közötti három óra rendkívül nehéz volt" - tette hozzá.

Azóta sem tudom elfelejteni Bruno Roussel üres tekintetét. "Ne mondjatok semmit Richardnak!" - kiáltotta az autója ablakából, szinte mintha könyörögne, mielőtt a mi autónk megelőzte volna őt és a későbbi győztest, hogy a célba érkezésénél ott legyünk.

Virenque felemelte a karját, amikor áthaladt a célvonalon, és anélkül ment fel a dobogóra, hogy szóltak volna neki a halálhírről. "Amikor jöttem le onnan, akkor tudtam meg" - meséli most Virenque.

"Ott voltak az újságírók körülöttem, nagyon boldog voltam, de aztán valaki odaszólt nekem: 'Fogd vissza magad! Meghalt egy versenyző!'

"Minden azonnal összeomlott bennem, hatalmas sokk volt. Nem tudtam, mit mondjak, hogyan reagáljak. Este elvittem a virágcsokromat Casartellihez a kórházba. Nem ismertem túl jól, de a családjára gondoltam."

A cauterets-i jégpályán felállított sajtószobában néhány újságíró sírva ült a billentyűzete fölött. Mégis, hogyan meséljenek erről a tragédiáról?

Philippe Bouvet még azt is elárulta, hogy "a verseny rajtja előtt készült portréalbumunkból pont az ő fotója hiányzott. Várnunk kellett a lapzárással, hogy még be tudjuk szerezni."

A L'Équipe Issy-les-Moulineaux-i központjában úgy döntöttek, hogy Fabio Casartelli véres testét nem mutatják meg a címlapon (az volt az egyetlen színes oldal akkoriban), és csak a belső oldalon fekete-fehérben jelenik meg. A De la fête au drame címmel (Ünneplésből dráma) egy Richard Virenque-ot a versenyen, és egy Fabio Casartellit, még az olimpia dobogóján ábrázoló képet választottak végül a címlapra.

Fabio Casartelli az 1992-es olimpiai dobogón.

Fotó: Getty Images

Azóta a híres Portet-d'Aspet kanyarban egy kis emlékmű áll a harminc évvel ezelőtti tragédia emlékére.

Forrás: L'Équipe

Milano - Sanremo Donne

Biztos sprint, vagy az SD Worx húz egy váratlant? – jön a női Milánó-Sanremo

7 órája

Milano - Sanremo

"Ez a verseny olyan, mint a lottó. Csak nekem hétszer volt ötösöm"- érdekes rekordok a Sanremóról

11 órája