Két hét. Ennyi telt el a történelem első női Paris-Roubaix versenye óta.
Október másodikán Lizzie Deignan, a Trek-Segafredo versenyzője ért elsőként a célba 116,4 kőkemény kilométer megtétele után. Az internetet ellepték a fotók a kezéről, ahogy először kesztyű nélkül, kisebesedett ujjakkal fogja a sárral és vérrel borított kormányát, majd emeli magasba, amikor áthalad a célvonalon. Piszok erős képek.
Pedig ez csak egy verseny. A legendás férfi Paris-Roubaix mellett az, hogy van egy női párja is a küzdelemnek, önmagában még nem olyan dolog, amibe beleremeg a föld, és megreped az üvegplafon. Rajongók milliói várták a férfi versenyt, ami most tényleg igazán emlékezetesre sikerült, elég csak arra gondolni, hogy volt, aki csuklótöréssel ment végig, volt, aki több defektet kapott, mint addig egész évben, sőt, még aki tökutolsóként tekert be, negyven perccel a győztes Sonny Colbrelli mögött, ő is hős lett, Tom Paquot beírta magát a verseny történelmébe, és szinte biztos, hogy még mi is évekig emlékezni fogunk rá, amikor majd viszontlátjuk bárhol az országúton. De hogy ki lett a női versenyen az utolsó? Hogy mennyire viselte meg a csajokat a tizenhét kockaköves szektor és a szakadó eső? Ezeket a történeteket talán el sem mesélte senki.
Kerékpár
Példátlan karrier, kétszáznál is több győzelem - Cavendish szerint ő minden idők legjobbja
29/11/2021 16:18
„Azt hiszem, ennek ilyennek kellett lennie. Az első verseny ezekkel a körülményekkel, a sárral és az esővel talán még epikusabbra sikeredett” nyilatkoztaMarianne Vos, aki második lett Deignan mögött, 1 perccel és tizenhét másodperccel lemaradva.
Deignan, aki nyolcvan kilométerrel a vége előtt szólóban indult meg, hogy aztán két órát egyedül tekerve hazavihesse az útról származó kockakövet, azt nyilatkozta a verseny után, hogy a világot jelenti számára, hogy ő lett az első női Roubaix győztese. Kiemelte, hogy bár egyre profibbakká válnak a nők, és egyre inkább láthatóvá válnak a versenyeik a televízióban és általában véve is több figyelmet kapnak, azért van pár dolog, amin talán érdemes lenne elgondolkozni.
https://i.eurosport.com/2021/10/03/3230697.jpg
Az egyik ilyen a pénzdíjak kérdése. Míg a férfiaknál a győztes 30000 eurót vihet haza, addig a nőknél mindössze 1535 euró üti a markát a leggyorsabbnak. (Nem, nem írtuk el, nem maradt le egy nulla az utóbbiról.) Az első húsz helyezett között a férfiaknál összesenn 91000 eurót osztanak szét, míg a nőknél ez az összeg mindössze 7005 euró. Bár a szakadék a kettő között hatalmas, Deignan szerint azért nem akkora tragédia, hogy egyelőre nincs minden azonos szinten, de a kulcsszó itt most az, hogy egyelőre, ugyanis ő annak a híve, hogy lépésről-lépésre kell felzárkózni a férfiakhoz.
„Nyilvánvalóan az első lépés az, hogy egyáltalán lehet nekünk, nőknek is egy Paris-Roubaix versenyünk. És azt gondolom, ez már önmagában egy óriási lépés előre, és én igazán hálás vagyok, hogy részese lehetek a történelemnek, ami most itt, körülöttünk és velünk történik."
Most már részei vagyunk a történelemnek, már nincs visszaút, és szerintem ez az, ami hihetetlenül fontos.
Deignan helyzete egyébként speciális, abból a szempontból legalábbis biztosan, hogy a mezőny egyik legelőremutatóbb pénzdíj-politikáját folytató csapatánál, a Trek-Segafredónál teker. Ők ugyanis már 2021 elejétől kipótolják a női versenyzőik nyereményét a férfi versenyben kapható összegre, és a Roubaix-n sem járnak el másképp.
"Úgy véljük, hogy az egyenlő pénzdíjaktól minden sportolónk számára jobb körülményeket tudunk teremteni. Bízunk benne, hogy ez a kezdeményezésünk arra ösztönzi majd a versenyszervezőket és a szponzorokat, hogy minden sportolót egyenlően jutalmazzanak az eredményeikért"nyilatkozta a Trek-Segafredo a Cyclingnewsnak.
Szóval vannak bíztató jelek, hogy a kerékpársportban nem lesz akkora szakadék a férfi és a női versenyzők körülményei között, mint az annyi más helyen tapasztalható, de abban igazat kell adnunk Deignannak, hogy nem feltétlenül az a legcélravezetőbb módszer, ha mindent azonnal akarunk.
Ilyenkor szoktak jönni azzal, hogy "persze, legyen női verseny, de ki fogja nézni őket?" A felvetés annyiban jogos, hogy nem elvárható, hogy egyik napról a másikra azonnal nézők milliói üljenek le a tv elé, ha napi 16 órában női versenyeket közvetítenek a sportcsatornák, de ilyenkor hozzá kell tenni, hogy minden sportközvetítésnek ki kellett és ki kell harcolnia a helyét a televíziók képernyőjén, semmi sem jön magától. Meg hát honnan is tudhatná bárki, hogy szereti-e a bringás közvetítéseket, ha soha az életben nem látott ilyet? Az Eurosport nézői között is rengetegen vannak olyanok – akár csak a kommentelőkből kiindulva – akik a szép tájak és a jó sztorik miatt ragadtak a kerékpáros közvetítések előtt, márpedig tájak és sztorik a nőknél ugyanúgy vannak, mint a férfiaknál.

Lizzie Deignan a Paris-Roubaix Femmes versenyen.

Fotó: Getty Images

„Nagyon sokáig lengett ki az inga a férfiak javára, és ezt sokan felismerték. Ha azt sulykolják az emberekbe, hogy a férfiak sportja érdekesebb, el fogják hinni. De ha egy ponton elkezded egyre inkább megmutatni a másik oldalt is, a nők sportját, akkor az is elkezd érdekessé válni. Egész egyszerűen azért, mert sokkal inkább láthatóvá válik, és a középpontba kerül.” - nyilatkozta Michael Johnson, amerikai sprinterlegenda, aki az amerikai női sprinterek előretöréséről beszélt egy most már magyarul is olvasható interjúban, és az a helyzet, hogy egyet kell értenünk vele. Egyszerűen láttatni kell a nőket ahhoz, hogy versenyezni tudjanak a férfiakkal, a nézettségi adatokban mindenképp.
Nincs nagy titok tehát ebben, látnunk kell a lányokat ahhoz, hogy megszeressük őket. Nem azért kell női versenyeket szervezni és beszuszakolni a műsoridőbe, hogy ne kelljen a feministák panaszkodását hallgatni, hanem azért, hogy amikor egy kislány bekapcsolja a tévét, és éppen kerékpár megy, neki is eszébe jusson karácsonyra bringát kérni a szüleitől. Ez pedig nem akkor fog bekövetkezni, ha évente két versenyt megmutatnak felvételről, hanem ha sorra jön a női Roubaix, a női Tour és a többi, hanem amikor már természetes lesz, hogy van ilyen is.
Viszont ha ezt valaki erőből próbálja megvalósítani, esetleg a szűkös műsoridő-keret miatt a férfi versenyek kárára teszi, akkor könnyen ellenállásba ütközhet. Amíg azonban ez nincs – és az Eurosporton például határozottan emészthető mennyiségű és minőségű női verseny kerül képernyőre – addig egyszerűen csak hagyni kell, amíg megtalálja a helyét a palettán. Az egyenlőség itt most nem sprint, hanem maraton.
Sokáig álmodozni sem volt lehetőségünk, ez mindig a férfiak versenye volt.
mondta Deignan a győzelme után. „Büszke vagyok arra, ahol most vagyunk, hogy a női kerékpár már elért valamit. Büszke vagyok arra, hogy a lányom rá tud nézni erre a trófeára, meg hogy most már nem csak férfiakat kell néznie a tv-ben.”
Giro d'Italia
Colbrelli: „Mintha nekem tervezték volna az első magyarországi szakaszt”
24/11/2021 17:38
Kerékpár
„Vas Blanka nem más, mint a női mezőny van der Poelja és van Aertja”
08/11/2021 17:45